48. Széthullás

48. Széthullás

 

Az ősz ellenére kellemes idő uralkodott Tenerifén. Az Örök Tavasz szigetét a kora délutáni órákban is 24 fokos meleg lengte be, ami furcsa volt London hűvös, csapadékos időjárásához képest.

A nő halványan elmosolyodott és Zayn dereka köré fonta karjait. Érezte a férfi kellemes leheletét a nyakának csapódni, míg sűrűn pislogva tüntette el a könnyeit és ez olyan vívódást keltett benne, amivel már képtelen volt megbirkózni. És őszintén, már belefáradt abba, nem tudta távol tartania magát Zayntől. Nem kellett volna eljönnie ide és ez akkor tudatosult benne igazán, amikor megcsörrent a telefon.

- Ezt fel kell vennem – sóhajtott gondterhelten Zayn a hívó nevére pillantva. Végigszántotta nyelvét ajkain, mindig ez tette, ha idegessé vagy feszültté vált. Ellie bólintott, pontosan tudta, hogy Perrie lesz a vonal másik végén és az utolsó, amit hallani akart, hogy a férfi, akit képtelen volt kiverni a fejéből, egy másik lánnyal beszélgessen.

- Addig elmegyünk Hannával vacsorázni, majd gyere utánunk. – Megigazította haját, majd a tükörből bíztatóan rámosolygott és kilépett az ajtón. Zayn és Perrie a reggel valami apróságon összevesztek és a féltékenység minden oldalról csak tetőzte a dolgaikat. A lehető legjobban próbált kimaradni a kettejük közti vitából, de ez szinte lehetetlenné vált attól függetlenül, hogy ő is oka volt annak. Perrie határozottan nem kedvelte Elliet, de az érzés legalább kölcsönös volt.

Kilépett az ajtón, de még hallotta Zayn nyugtalan szavait, amellyel próbálja megnyugtatni a szőke hajú lányt, bár úgy tűnt nem sok sikerrel. Mélyet sóhaja betöltötte az apró folyosót és Hanna kezét meg fogva kiléptek a szobából.

- Ellie – nézett fel a kislány elnyílt ajkakkal, kissé túlbuzgón – Újra apa szerelme vagy?

A nő megrázta a fejét és idegesen kuncogva megszaporázta a lépteit. Zayn már nem szerette, legalábbis nem úgy, ahogy ő vágyott rá és nem akarta, hogy más is emlékeztesse erre. Zaklatottan a füle mögé tűrte haját és lehajtotta a fejét, míg felmentek a lépcsőn az étterembe. Hatalmas terem volt, bal oldalán hosszan elnyúló terasszal és jobb oldalán svéd asztallal, mögötte rengeteg szakáccsal, akik frissen készítették az ételeket. Megvárták, míg felszabadul egy négyfős asztal és cuccaikat a székre pakolva beálltak a sorba, pontosan Amy és Niall mögé. Nyomasztó volt tudni, hogy ehhez a lányhoz, még ha csekély módon is, de kötődik a múltja. A leszállás óta, vagy is két napja nem találkozott Zayn barátaival és kellemetlenül érezte magát a közelükbe, ez olyan volt, mintha mindennel tisztában lennének, nem csak avval, amit az újságok publikáltak.

- Amy Green – nyújtotta kezét a lány, amit Ellie elfogadott. – Kezdhetnék tiszta lappal? – Zöld szemei csillogtak, míg hátát barátja mellkasának döntötte és ő átkarolta derekát.

- Az csodás lenne – mosolyodott el megkönnyebbülten és kezet rázott Niallel is.

- Hol ültök? – kérdezett rá a fiú. Ellie az asztaluk felé intett és Hanna kezébe adta a palacsintás tányért. Volt valami az ír srácban, ami nyugtatóan hatott rá és emiatt megkönnyebbült, ők fontosak voltak Zayn számára és nem szerette volna, ha fenntartásokkal kezelik. – Odaülhetnétek hozzánk, kinn vagyunk a teraszon és kibaszott szép a kilátás – Elharapta a mondatot és ajkaival játszadozva lenézett a kislányra – Oké, ezt ne mond el apunak, mert mérges lesz Niallre bácsira –mondta tettetett szigorúsággal és a bosszús Amyre vigyorgott.

- Hoppá.

*

Zayn a tükörnek döntötte homlokát, lehunyt szemmel hallgatta Perrie heves szavait. Sosem értette, hogyan képes ennyit beszélni, egy ideig próbált rá koncentrálni, de valahol közép tájt megakadt és képtelen volt tovább figyelni. Ez a lány már csak a szavaival lefárasztotta, semmi egyebet nem kellett tennie.

- Figyelsz rám? – csattant fel Perrie dühösen. A férfi megforgatta a szemeit, majd elmormogott egy igent. Minek kell ezt tovább feszegetni?  Kinyitotta a szemeit és Ellie sminkkészletével kezdett babrálni, amik szétszórtan hevertek az asztalon megérkezésük óta. Levegőben még mindig ott lebegett a vaníliás parfüm illata és az emlékekben úszva le kellett hunynia a szemét, tudva, hogy a lány mennyire szereti őt. Zaynnek másra volt szüksége, ő a nyugalmat kereste, míg az őrület kergette. Ellie gyakorlatilag egy roncs volt, szerette volna megmenteni, de attól tartott, hogy avval ő is bele zuhanna a sötétségbe és ezúttal nem tudna kikecmeregni a mélységből. Segítségre volt szüksége és csak a repülőn döbbent rá, hogy a barátsága egyáltalán nem ad neki elég erőt ahhoz, hogy a gyógyulás útjára térjen, mindinkább úgy látta, egyre rosszabb állapotban van.

Azt hitte, hogy Zayn nem hallja meg a halk szipogását az éjszaka… Összetört a szíve, valaha azt képzelte, hogy van jövője a kapcsolatuknak, család, gyerekek, házasság, de a remények szertefoszlottak, amikor szembetalálta magát egy tucatnyi újságcikkel. És mindezzel megbirkóznia neki is sokkal nehezebb volt, mint azt az elején gondolta volna. Ellienek meghatározó szerepe volt abban, hogy sikerüljön tovább lépnie Melissa halálán, de ezúttal Perriere volt szüksége, hogy megeméssze Elena múltját.

- Nem történt semmi, oké? – Zayn dühösen sziszegett és összeszorította száját, amikor elhaltak a lány szavai. Perrie halkan sóhajtott és bocsánatot kért a kirohanásáért.

- Ott van melletted? – Túl kíváncsi volt, mindig mindenről tudni akart, ami frusztráló volt, mindenkinek volt egy olyan személyes élete, amit nem akart megosztani másokkal. De ezen kívül Zayn tényleg kedvelte, rengeteg szerethető jellemvonása volt, ami elfeledtette a bosszúságokat, amiket főként csacsogásával okozott.

- Nincs itt. Hannával az előbb mentek fel az étterembe vacsorázni.

- Nem érted, Zayn? – motyogott elkeseredetten. – Én csak félek, hogy elveszítelek, nem akarok neked egyáltalán rosszat. De tudom, hogy szeretted ezt a lányt, és én próbálok megbízni benned, esküszöm, de egy idő után kimerítő, hogy mindenhol kettőtökről beszélnek. Nem szeretném, hogy megismétlődjön újra az, ami múltkor – fúlt el a hangja.

A férfinek torkán akadtak a szavak, míg eszébe ötlöttek a jó pár évvel ezelőtti események. A 2011 – es XFactor idején találkoztak először, és habár nem történt semmi kivetnivaló, kapcsolatuk mégis sokkal szorosabbra fűződött, mint azt illett volna. Melissa – val egy hatalmas veszekedésen voltak túl, ő pedig zaklatott volt és szüksége volt tanácsokra, míg észre sem vette, hogy lassacskán átlépik a barát kategóriát.

 - Hé, Pez, kérlek, ne legyél féltékeny. Tudod, hogy most sok minden összejött a babákkal együtt; szüksége van arra, hogy mellette is legyek, de amint hazaérek, ígérem, hogy bepótoljuk a múlt héten elmaradt randit – sóhajtott mosolyogva és kissé bűntudatosan, amiért végül le kellett mondania a közös ebédjüket.

- Jól hangzik – szólalt meg lágyan Perrie és ráharapott a nyelvére, hogy ezúttal ne mondjon semmi bosszantót. – Sajnálom Zayn, hogy ennyire kiborultam, de jó lenne, ha megbeszélnétek a dolgaitokat. Szombaton a reptéren várlak.

Zayn bólintott, bár a nő ezt nem láthatta és telefonját a zsebébe csúsztatva felvette lánya pulóverét az ágyról és Elliék után ment az étterembe. Örült, hogy végre túljutott ezen a veszekedésen és minden rendben köztük, de tudta, hogy a neheze még hátra van.

És amikor lenézett a hatalmas kör alakú asztalnál nevető barna hajú nőre, már érezte, ahogy minden erő kiszáll a testéből. Elbűvölően nézett ki és el kellett róla kapnia tekintetét, hogy káprázatos mosolyával ne zavarja össze gondolatait.

- Hogy sikerült? – suttogta Ellie, ujjaival szorosan fogva a kést és a villát. Sürgető tekintete lyukat vájt a férfi arcába, bár tudta, hogy ez rá nézve tejesen mindegy. Zayn már nem szeretette, hiába suttogta a repülőn, a lány tisztában volt vele, hogy puszta vigasztalásnak szánta, mégis felhőtlen boldogságot érzett, fülében percekig csengett a legszebb szó, amit életében hallott.

- Minden rendben – mosolygott rá halványan. – Viszont nekünk is meg kéne beszélnünk pár dolgot – Megköszörülte a torkát és jelentőségteljesen figyelte. Tudta, hogy a nő képes lett volna még napokig, akár hetekig is halasztani egy – egy témát, de neki szüksége volt rá, hogy választ kapjon a kérdéseire.

- Menjünk ki a teraszra, ott nyugodtan el tudunk rendezni mindent! – Ellie idegesen bólintott, táskaszíját markolászta, míg felállt és elköszönt az asztalnál ülőktől. Zayn is ezt tette, megkérte őket, hogy vigyázzanak egy kicsit Hanna – ra, és kisétáltak a teraszra. – Fázol? – kérdezte halkan Zayn és választ nem várva a lányra terítette zakóját. Figyelte a gömbölyödő pocakját, amíg Elena igazgatta magán a ruhadarabot és csak arra tudott gondolni, hogy nála tökéletesebb anyát el sem tudna képzelni.

- Még mindig haragszol rám, igaz? – Ellie érezte, hogy egész testében megremeg, oldalra fordította a tekintetét, nem bírt azokba az átható, sötét íriszekbe nézni. Nem érdemelte meg, miután cserbenhagyta a férfit, aki bármit megtett volna érte. Egyértelmű volt, hogy haragudott rá és néma szavai egy fajta bizonyítékként suhantak az éjszaka csendjébe.

- Én csak azt sajnálom, hogy soha nem bíztál meg bennem. – Megrázta a fejét, amikor Ellie tiltakozni szeretett volna. – Ez így van. Haragszom, mert én minden lapomat kiterítettem eléd, míg te a legfontosabb dolgaidat elhallgattad és ez szerintem nem jobb a hazugságnál. Utáltam, hogy az újságból kellett megtudnom mi történt veled és, hogy az is véletlen, hogy egyáltalán meg tudtam a gyerekeket. – Összeráncolta a szemöldökét, ahogy rá pillantott. – Egyáltalán el akartad mondani? Vagy, ha nem olvasom el véletlenül azokat az átkozott papírokat, még mindig abban a hitben lennék, hogy nem köt össze minket már semmi?

Ellie fülében dübörgött a vér, lesütötte a tekintetét tenyerébe, ahová körmei apró, félhold alakú mélyedéseket vájtak. Fájdalmas volt tudni, hogy tehet akármit, Zayn haragja nem fog megváltozni, attól függetlenül, hogy tudta, jogosan ítéli el. – El akartam mondani – bizonygatta, hagyva, hogy tincsei függönyként keretezzék arcát – de sosem volt elég bátorságom hozzá. - Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veled – szakadt fel belőle zilálva. Sokáig azt hitte, hogy sikerült segítenie neki túllépni Melissa halálán, de észre sem vette, hogy szerelmével egy újabb szélviharba sodorta a férfit. – Sajnálom.

- Meg akarlak csókolni – lehelte Zayn elnyomva dühét. Mindennél nagyobb vágyat érzett, hogy ajkait az övére illeszthesse, és ujjaival végigzongorázzon nyakának kecses ívén, de ezúttal semmi nem tudta megakadályozni.

- Nem lehet – súgta. Dehogynem. – Perrie…

Levegő a torkán akadt, amikor megérezte kétségbeesett ajkait a száján landolni és habár tudta, hogy ez nem helyes, nem volt képes eltolni őt magától. Szorosan nyaka köré fonta kezeit és lehunyt szemmel szerette volna magát hamis álmokba ringatni, míg szíve dübörögve akart kitörni mellkasából. Fájdalmasan csodálatos volt érezni érintését, miközben tudta, hogy végleg elvesztette az irányítást élete fölött.

Egyetlen csók letaszította az léte pereméről.

Minden széthullott körülötte, míg néma könnyek peregtek le az arcán és magához láncolta az egyetlen férfit, akit valaha is szeretett.