49. Jelentéktelen

49. Jelentéktelen

Ellie zihálva felsikított a hideg víztől és vacogva megrázta fejét. Tincsei az arcára tapadtak és szüksége volt néhány másodpercre, hogy beazonosíthassa, tényleg egy rohadt hideg medencében fagyoskodik.

- Jézus El – kapkodta a levegőt Zayn, beletúrt lelapult hajába és a lány arcán pihentette hatalmas tenyereit. – Mi történik veled? – kétségbeesetten simított végig puha bőrén, míg fejében visszahangzottak az éjszaka csendjébe hasító keserves sikoltásai. Melegséget érzett a szeme környékén és nem akart sírni, mégis végigcikázott borostáján egy könnycsepp és eltűnt a jéghideg vízben. – Mi a franc történik veled? – suttogta aggódva. Kihúzta a medencéből és egy törölközőt terített teste köré, kissé bűntudatosan, amiért ilyen kegyetlen módszert alkalmazott. Hirtelenjében ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Leült egy székre és az ölébe vette a remegő lányt, semmi mást nem akart, csak végre megnyugtatni és tudni, hogy mi játszódik le a fejében. – Megijesztesz – beszélt halkan és magához szorította Elliet. Pokrócot terített a válla köré, míg az elgyötört arcát nézte, nem értett semmit.

Ellie instabil volt.

És gyenge, Zayn pedig még soha nem félt ennyire attól, hogy valami hülyeséget csinál és a vágások a kezén és a lábán csak még jobban megerősítették ebben.

- Nem tudom – motyogta csendesen. Üveges tekintete a lustán fodrozódó vizet nézte, kurvára félek. Zayn mellkasának döntötte fejét, szaggatottan lélegzett, keresve gondolatait. - Nem tudom mi ez – nevetett fel keserűen Ellie.

- Én tudom, hogy milyen nehéz túllépni valamin, vagy valakin. De te sosem próbálkozták, sodródtál az árral, és vártad, hogy elfelejts mindent és végül itt ülsz összetörve egy luxusszálloda medencéje mellett. Tényleg ezt akartad? Sosem gondoltál arra, hogy nem a feloldozást kaptad meg, hanem pont az ellentettjét?

- Evvel most mire akarsz kilyukadni? – összeráncolta a homlokát, míg a férfi kifejező tekintetébe fúrta íriszeit és a rádöbbenés félelmetes erejével szakította ki gátjait. Soha, semmit nem tett azért, hogy többé ne legyenek rémálmai. Nem tudta kiűzni a fejéből a képeket, a hangokat, a szavakat, a megaláztatásokat, és feladta a küzdelmet, hisz mindig ezt tette. Ha túl bizonytalan vagy veszélyes volt, amit az élet elé dobott, egyszerűen kikerülte vagy megtántorodott tőle, a könnyebb utat választotta.

- Elolvastad Melissa levelét – a lány bizonytalanul bólintott, ahogy a sorok leperegtek előtte. – Tudod, hogy miért volt olyan nehéz elengedni őt?

Ellie megrázta a fejét – Szerelem? Gyász? Emlékek? Hanna? – suttogta, érezve, hogy a téma ismét mellbe vágja. Meztelen talpát Zayn térdére emelte és lábát kezeivel összekulcsolva pislogott az elmélázó szemekbe. – Nem. Vagyis persze, ott volt mindegyik, de a fő ok a bűntudat volt. Sok, sok bűntudat. Boldog voltam, de folyamatosan gyötört, az egész kapcsolatunk alatt. Az elején a rajongók nehezen viselték, hogy barátnőm van, gyűlölködő üzeneteket küldtek neki, fenyegették, aztán mire hazaértem a turnéról, tudod kit láttam magam előtt?  - Nem – motyogta Ellie. – Hát ez a baj – nevetett fel szomorúan –mert én sem. Amikor megöleltem, úgy éreztem, összetöröm, olyan könnyű volt. Hazudott nekem, azt mondta nincs semmi baja. Nincs semmi bajuk.

 - Sosem vallotta be, hogy anorexiás volt, és amikor én visszatértem hónapok után fáradtan, koncertek sorozatát követően, azt hittem minden rendben lesz. Várt otthon egy hatalmas kék szoba autós meg motoros tapétával, játékok, remények, egy új élet, aztán szertefoszlott minden, amikor bevallotta, hogy meghalt a baba. Ő lett volna az első, nem vettük túl komolyan a teherbeesést, de próbálkoztunk és minden, amit éreztem abban a pillanatban a kék szoba közepén állva, az a hatalmas csalódás volt. Mert a rohadt anorexia miatt halt meg a gyerekünk, aki nem tehetett arról, hogy az apja énekes, az anyja meg folytonos megfelelési kényszerben él.

- Zayn – hunyta le a szemét egy pillanatra, összeszorult a szíve, mikor végre megértette, hogy miért szeretne annyira kisfiút. – Te szeretted Melissa – t, kedvelted Camillet meg Perriet, tényleg, de gondoltál arra valaha, hogy velük akarsz megöregedni? El tudtad volna velük képzelni tíz év múlva az életedet gyerekekkel meg minden egyébbel? – Mélyen belenézett a sötétbarna szempárba, életében sokadszorra arra vágyott, bárcsak visszapörgethetné az időt néhány hónappal korábbra. Sose mondta volna ki a szakítást, ha tisztába lett volna, hogy mennyi fájdalommal és teherrel jár.

Zayn nem válaszolt, úgy érezte, avval minden Melissa – val kapcsolatos elraktározott emléke elveszne, és más értelmet nyerne, szóval csak hagyta, hogy emésszék belülről a szavak és megértse a valódi értelmüket. Mindvégig tudta, hogy a szőke hajú lányban leginkább a mássága és az ártatlansága vonzotta, a tényen kívül, hogy jobbá tette az életét, de a dolgok egy idő után túl komolyra fordultak. – A legbosszantóbb – kuncogott idegesen, realizálva szavai abszurditását – hogy soha nem vesztünk össze annyira, hogy kimondjuk, ami bánt minket.

Ellie óvatosan elmosolyodott, dübörgő szíve megpróbálta átszakítani mellkasát és a felszínre törni, amikor meghallotta a szavait. Zayn végre bevallotta azt, amit már mindenki tudott; hogy a kapcsolatuk Melissa –val már jóval korábban összeomlott, mint azt a férfi gondolta volna. – Na, és Perrie?

- Perrie hatezer kapcsolatot mondott fel értem – kissé kínosan elhúzta a száját a távolba meredve, ráébredve ara, hogy mit tett – Szóval én is feladtam érte egyet.

- Mondd, hogy megérte – kapkodta zihálva a levegőt Ellie. Megszorította a kezét, fogalma sem volt, melyik választ várta volna szívesen, egy kicsit mind a kettőtől szilánkokban hevert volna a szíve. Zayn nem szólalt meg, a telefonjára nézett és a karjaiba véve a lányt bevitte a teraszról a szobába. A tükörbe nézve látta a csalódott arcát, amint a kezeibe temeti és dühösen sóhajt, de érezte, hogy valahol az emlékei mélyén minden széthullik körülötte.

- Mikor fogadod végre el, hogy szeretsz? – ugrott fel az ágyból mérgesen Ellie. – Csak mondd már meg, hogy mikor ébredsz rá, hogy a makacsságoddal nem érsz el semmit? –Zayn zsebre tett kézzel visszafordult az ajtóból, megvonta a vállát, az egész beszélgetés túl abszurd volt ahhoz, hogy megértse mennyi mindent mondott el a lánynak. – Ha majd szeretlek – és megszaporázva lépteit, becsapta maga után hotelszobájának ajtaját. Egy újabb elvesztegetett játszma. Amikor egyet előbbre lépett, két lépéssel hátrébb találta magát és egyre inkább szeretett volna megszabadulni a torkát szorongató gombóctól, hogy felépíthesse fejébe mindazt, ami néhány perc alatt szétesett.

*

Zayn apró mosolyt villantott a fiatal lány felé, aki kiadta az italát és Harry mellé lépve kíváncsian figyelte a medencében lévőket. Mindnyájan itt voltak, a srácok éppen a gyerekekkel játszottak, míg a lányok a pezsgőfürdős résznél pihentek. Ellie a medence szélén feküdt, jobb lábát lustán a vízbe lógatta és ujjait szórakozottan jártatta domborodó hasán, nem foglalkozva a körülötte lévők parázsló tekintetével.

- Tegnap megcsókoltam – köszörülte meg a torkát, miután kortyolt a szivárványszínű alkoholból. Hiba volt, ez tudta, mégis olyannyira összezavarodott, hogy szüksége volt rá, hogy valaki meghallgassa. Harry bólintott és a lány felé nézett, hátratúrta hosszú haját, ami még ennyi év elteltével is göndör volt, bár már kezdett egyenesebb formát felvenni az idő haladtával. – Tudom – mondta, majd hozzátette – Láttuk Liammel, amikor kijöttünk az étteremből. De ne aggódj, ez még nem számít megcsalásnak – intett vigyorogva Alice – nek, aztán elkomolyodva Zaynnek szentelte minden figyelmét.

- Szerinted – motyogott idegesen, utalva barátja előző mondatára. Szarul érezte magát minden oldalról, körül véve magát lányokkal, akik feladták volna minden elvüket, hogy vele lehessenek, pedig Zayn úgy érezte, egyiküket sem érdemli meg. És evvel, valahol a szívük mélyén mindnyájan egyetértettek.

- Tisztáznod kéne végre, hogy mit akarsz – Harry mélyet sóhajtott, Ellie felé bökött fejével, aki copfba kötötte a haját és élvezte, a hogy a Nap meleg sugarai felhevítik világos bőrét. Talajon lévő lábával követte a hangszórókból szóló zene ritmusát és Zayn elmerengett rajta, hogy mennyire összeszedett képet mutat magából a világnak. Ő tudta, hogy belül mennyire szét van esve, hogy magát hibáztatja minden rosszért, ami történt és elszorult a torka, amikor arra gondolt, hogy ő is így érez.  Túl régóta.

Végigsimított a feléjük totyogó Lily fején, akit apja vigyorogva a karjaiba vett és Zayn mosolyogva leguggolt Ellie mellé. – Hello, szépség – vette le róla napszemüvegét. A nő hunyorogva fel nézett rá, kezeivel eltakarta a Napot és kis mosollyal az arcán bólintott. – Azt hiszem, ideje lenne beszélnünk a tegnap estéről is – mondta, mire a srác kényelmetlenül elhúzta a száját. Nem kellett volna megtennie, Perrie otthon várja, hogy bepótolhassák a randijukat, ő pedig egy másik lánnyal csókolózik a háta mögött. – Ez nem csak vele nem volt tisztességes, de veled sem.

- Ha még csak a tisztességről lenne szó – sötétült el Ellie tekintete. – De azt már réges – rég legyűrtem. Az a baj, hogy elképzelni sem tudok, hogy nekem mennyit jelent, ha megcsókolsz, aztán egy szó nélkül egyedül hagysz.

- Sajnálom, oké? Sajnálom, fogalmam sincs miért csókoltalak meg tegnap este, mikor barátnőm van. Nem kellett volna. – Dühösen a térdére csapott, minden beszélgetés arra volt csak jó, hogy egyre idegesebb legyen és konfliktusba kerüljön Ellievel, miközben elképzelni sem tudta, hogy mi lenne a helyes döntés.

A nő kényszeredetten felnevetett és csalódottan megvonta a vállát – Igazából nem tudom miért számítottam másra vagy miért reménykedtem. Te megmondtad, hogy semmi esély rá, de azt hittem többet jelentett neked is. – Szomorúan megfogta a törölközőjét és elfordult tőle; a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el. De ebben a pillanatban csak utálni tudta mindazért, amit vele tett. Hogy még mélyebbre taszította a mélybe, olyannyira, hogy már csak a tömény sötétséget látta maga előtt.

- Ez csak egy csók volt, Ellie.

- Csak egy csók? Zayn, hallod te egyáltalán, hogy mit beszélsz? – nézett rá hitetlenkedve és megszorította a lépcső korlátját. Nem érdekelte a forró talaj, ez volt az utolsó, amire gondolni tudott abban a pillanatban – Nekem a világot jelentette az a csók, mert úgy éreztem, hogy szeretsz – halkult el a hangja. Gombóc növekedett a torkába, rosszul érezte magát, de képtelen volt még több megaláztatást elviselni. Visszatartotta a könnyeit Zayn előtt, míg elgyötört arcát nézte, amit szúrós borosta keretezett. És ekkor döbbent rá, hogy a férfi pontosan ilyen volt; ha túl közel merészkedtél hozzá, megszúrt.

- Adj egy kis időt, hogy végig tudjam gondolni.

- Nem – rázta meg a fejt csüggedten Ellie – ezen nincs mit végiggondolni. A legközelebbi repülővel visszamegyek Londonba.

Szisztok!:)
El sem hiszitek milyen boldogságot okozott a rengeteg megjegyzést, ami tőletek kaptam! Nem tudok eléggé hálás lenni a támogatásotokért, és amiért még mindig itt vagytok velem! Köszönöm! Remélem, hogy ez a kis átvezető rész - amivel rendesen megszenvedtem - is elnyeri a tetszéseteket. Ígérem a következő sokkal izgalmasabb lesz! :)
Mindenki szeretnék kellemes ünnepeket kívánni és még egyszer megköszönni, hogy ilyen csodálatosak vagytok!
Ölel: Lucy ♥