47.
Nélküle semminek érzed magad
Bosszantó volt a
színjáték, amit a fotósok és az újságírók állandóan játszottak. Mindent tudtak,
de nyilvánvalóan sokkal nagyobb felhajtást szerettek volna kreálni az egész
helyzetből, Ellienek pedig nehéz volt tartania magát, hogy ne szóljon oda nekik
semmit. Megszerezték róla a legkisebb információkat és részleteket, így hát
maradt az egyetlen dolog, ami köré még nagyobb feneket akartak keríteni és az a
kapcsolatuk volt. Csalódniuk kell, főleg, miután Zayn csak annyit válaszolt a
kérdéseikre, hogy jól megvannak. Ami nem igazán tükrözte a valóságot.
Mint amikor kiáltasz és senki sem hallja
Fényesen
csillogtak a szemei, míg ösztönösen beleharapott az ajkába és Ellie szemeit
lesütve igyekezett előbbre. Nem akarta látni Zayn mosolyát és vidám hangját,
kegyetlenség volt minden perc és mégis kétségbeesetten vágyott rá, hogy
mellette legyen. Egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy a férfi, aki most
kezét a hátára simította, már nem akarja ezt a kapcsolatot. Fizikai fájdalmat
érzett, míg meghasadt a szíve; soha nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen
helyzetbe kerül. Szerelmes volt és mégis tehetetlenül nézte, hogy az egyetlen
ember, akit teljes szívéből szeret, messze sodródik tőle és egy szőke hajú,
csinos lány karjaiban lel menedéket.
Már majdnem elszégyelled magad,
Hogy valaki annyira fontos lehet,
Hogy nélküle semminek érzed magad.
Hogy valaki annyira fontos lehet,
Hogy nélküle semminek érzed magad.
Úgy érezte, hogy sose volt
az övé. Egy kicsit adott magából Camille – nak és hagyott Melissa – nak, és ő
nem harcolt azért, hogy többet kaphasson. Csak elfogadta. És ez szült minden
gondot. A nyugalom, mellyel gyakran kettejük kapcsolatára gondolt.
- Gyere, sietnünk kell. Ha
így folytatjuk, lekéssük a gépet – nézett le rá félszeg, izgatott mosollyal
Zayn. Telefonját a zsebébe süllyesztette, míg Ellie kezét fogva siettet végig a
folyosón. De a kék szemek ott lebegtek előtte, kísértették és fogva tartották,
a rajongás és a szerelem bennük fojtogatóan igazi volt. Elszorult a torka; még
soha, egyetlen lány se nézett rá ilyen kétségbeesett csodálattal.
Megrémisztette és félelemmel töltötte el.
Soha senki sem fogja megérteni, mennyire fáj,
Reménytelennek érzed, semmi sem menthet meg.
Reménytelennek érzed, semmi sem menthet meg.
Zuhant, egyre mélyebbre és
mélyebbre, míg Zayn ujjai birtoklóan szorongatták apró kezét. Szerette volna
elhúzni, hogy ne érezze szíve szilánkjait gyomrába süllyedni és szétszabdalni
és mégis képtelen volt cselekedni, szüksége volt rá. Nem tudott elmenekülnie az
érzései elől, ez a férfi volt gyógyír minden bajára és mérge minden kínjára.
Fájdalmasan gyönyörű volt a tekintete, amivel arcát kémlelte, és Zayn nem
értette, hogy miért facsarodik össze a szíve. Érezte, ahogy összeomlik a lány,
míg összefűzte remegő kezét az övével és nem értette, mi játszódik le benne. Ez a legnehezebb
történet, amit mondtam valaha.
És mikor vége, mikor elment,
Szinte már azt kívánod, hogy visszakapj minden rossz dolgot,
Hogy jó legyen neked.
Szinte már azt kívánod, hogy visszakapj minden rossz dolgot,
Hogy jó legyen neked.
- Ne nézz így rám – súgta
fájdalmasan lehunyt szemekkel. – Ne csináld ezt, Ellie! – nehéz sóhaj szökött
ki ajkain, minden pillantásával, mit rá mért, egy kicsit elpusztul a lelke.
Hallgatta a hangos zihálását, míg nyakába fúrta az arcát és félt, hogy mindjárt
elsírja magát. Ellie érezte, ahogy testét szétszakítja a fájdalom gyilkoló
kegyetlensége, azt akarta, hogy Zayn minden porcikájával egyedül őt szeresse.
Hogy ne álljon közéjük semmilyen Melissa, Camille vagy Perrie, önző mód
szerette volna kisajátítani, hogy csak ő érezhesse és édes csókjait. És mégis,
minden perccel egyre jobban érezte, hogy elveszíti…
Most már egymás mellett állunk,
Az árnyékod beleolvad az enyémbe,
Mibe kerül, hogy élhessek?
Az árnyékod beleolvad az enyémbe,
Mibe kerül, hogy élhessek?
- Miért nem vagyok én elég jó neked? Zayn, miért? Mondd
meg, bármit megteszek! – Hangtalan, néma zokogás tőrt fel torkából, gyötrelmes
keserűséget érzett, míg tarkójába fúródtak ujjai és lusta könnyek peregtek le
kipirult arcán. Zayn az ajkába harapott, és arra gondolt, hogy Ellie volt a
legtökéletlenebb és egyben legcsodálatosabb nő, akivel valaha összehozta a
sorsa. És míg szerette volna magától eltaszítani, félt attól, hogy végleg
elveszíti. Elkeseredetten ölelte magához a sírástól remegő testét, szíve
megszakadt és súlyosnak érezte lelkét. Nem színlelek. Nincs szerelem, nincs dicsőség, nincs
remény.
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban,
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban,
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban,
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban.
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban,
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban,
Szerelmet találtunk egy reménytelen világban.
Vissza akarta pörgetni az
időt, heves csókjáig, szerelmes öleléséig és egy olaszországi szerelemig, hogy
újra szerelmet találhassanak egy reménytelen világba. Távolinak látta az időt,
mikor a tengervíz mosta a lábát és Zayn nevetve karolta át hátulról, mert túl
sok volt az érzelem, mi szüntelenül tombolt benne. Az emlékei játszadoztak
vele, mást és mást vetítettek szemei elé és ő összezavarodva megrázta a fejét. Mellette
szépnek érezte magát és a szeretlek mindig egyes alkalommal olyan mesterien
csengett szájából, és ő sose értette, miért szeretett bele ennyire. Hitet
sulykolt belé, míg megcsókolta és megtanította szeretni. Képes lett volna
feladni mindenét, csak azért, hogy újra láthassa iránta csillogó szemeit.
Beragyog a fény egy nyitott ajtón át,
Az élet szerelem, amit megosztok veled,
Fordulj el, mert akkor még jobban kellesz,
Érezd a szívverésem.
Az élet szerelem, amit megosztok veled,
Fordulj el, mert akkor még jobban kellesz,
Érezd a szívverésem.
- Te vagy a
legcsodálatosabb nő a világon, Ellie és én vagyok a legrosszabb ember, hogy
ennek ellenére mégsem tudlak úgy szeretni, ahogy te megérdemled. Egyszerűen nem
megy, már.. már nem, túl sok minden történt és utálom, hogy miattam látlak
szenvedni. Nem akarok neked fájdalmat okozni – simította végig könnyes arcát. –
Ez megöl engem is.
- Ez nem megy érted? Csak
szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen. Veszekedjünk minden percbe,
vágjunk egymás fejéhez meggondolatlan szavakat, amiket később megbánunk, nem
érdekel, vissza akarlak kapni. – Könnyes szemeit belefúrta Zayn tekintetébe, ez
a szerelem megmérgezte vérét. Mikor
történt mindez? Engedte elfajulni a dolgokat addig, míg kicsúszott a
kezeiből az irányítás és már csak a kínt érezte, mely marcangolta egész lényét.
Nem szabott gátat az érzéseinek, ezért öli most meg mindez. Nem maradt több
reménye, kiveszett belőle, míg Zayn lesimította nedves arcáról a könnyeket és
gyengéd, gyötrelmes csókot hintett homlokára. Úgy érzem magam, mint, akit a vég már
elért. És minden nappal pusztulok.
Soha senki sem fogja megérteni, mennyire fáj.
Bekapcsolták az öveiket,
míg a gép felszállt és elhagyták London területét. Egyikük sem gondolta volna,
hogy ilyen megsemmisítő lesz együtt élni a tényekkel, hogy az egyik szeret, a
másik nem. A viszonzatlan szerelemben valakit mindig megölnek, ez íratlan
szabályként élt a történelemben. A halálhoz láncolnak és reményekkel táplálnak.
És ami kettejük közt élt, ma már csak álmos rejtelem maradt, ami Caorléban
rekedt és nem talált kiutat. Már nem fért fel a repülőre. Csak a piszkos
kínlódás kísérte végig őket és egymás kezét szorongatva rimánkodtak, hogy ne
eméssze fel őket ez az érzés.
- Szeretlek – temette
zokogó arcát kezeibe Ellie és annyira szerette volna, hogy ő is viszont hallja,
még ha csak hazug formában is. Kellett számára, hogy megnyugtassa elméjét,
félt, hogy bármelyik percben összezuhan, és többé nem találja meg a helyes utat. Zayn szomorúan nyelt, míg Harry szánakozó
tekintetével találta magát szembe. Ő tudta, hogy Perrie várja otthon, számára ő
volt az, aki tovább segítette az úton, míg Ellie hiába adott gyógyszert,
megrekesztette. Nem mondott semmit, óvatos mozdulattal simította le a lány
hibátlan bőrén rejtegetett mély karcolásait és csókjával eltörölte a kínok
kegyetlen emlékeit.
- Szeretlek – hazudta
suttogta.
Nem tudom eléggé megköszönni, hogy még mindig itt álltok mellettem és támogattok; rengeteg hálával tartozom nektek. Egyre jobban közeleg a blog befejezése, még három rész és egy epilógus van hátra, hogy végre, több mint egy év után lezárhassam ezt a történetet és újabba kezdhessek. Csodálatosak vagytok és szeretnék megköszönni nektek mindent, mégha néha nem is tudom eléggé kifejezni a hálámat!
Sok - sok puszi: Lucy
Istenem de édes. És tudom hogy Zayn szereti őt. Bár kicsit osszezavart ez a sok lanynev de nagyjából értem mi is folyik itt úgyhogy hajrá Zelena!!!
VálaszTörlésKedves Secret Queen,
VálaszTörlésköszönöm, hogy írtál! Tényleg kicsit sok lett a lánynév, de ha bármit nem értesz, nyugodtan kérdezz! Zelena<3
Szia! Tegnap este talaltam ra blogodra, egesz ejjel es delutan azt olvastam. Meg kell, hogy mondjam: fantasztikus! Egyszeruen imadom! Csodalatosan irsz! Nagyon sokszor megsirattal, mikozben olvastam, es meg most is potyognak a konnyeim, mert nem hiszem el, hogy Zayn kiszeretett belole. Nem, nem, nem! Meg a remeny bennem van, hogy megesik a szived, es nem hagysz bogni a tortenet befejezese utan, ertem ezt arra, hogy legyenek egyutt. Keeeerlek! Nyugtass meg, hogy van jovoje a szerelmuknek, mert meg igenis hiszek benne, hogy Zayn szereti.
VálaszTörlésNagyon varom a kovetkezo reszt, egyszeruen imadom a blogodat! ❤️
xx, Réka
Kedves Réka,
VálaszTörlésköszönöm szépen, annyira boldoggá tettél! Igazából még én is nagyon vacillálok, hogy mi legyen a vége, de ha már eddig nem járt el a szám, most sem szeretném. Még ma belekezdek a fejezetbe, de szerintem csak holnap este leszek kész. :-)
Még egyszer szeretném megköszönni, hogy írtál, wáo, a szavaid... <3
xx Lucy
Fú, de régen írtam! Most bepótolom. Ez valami csodálatos:o már csak az kéne, hogy összejöjjenek:D megríkattál, nagyon szomorú:(
VálaszTörlésIzgatottan várom a folytatást,
puszi,
Szasza
Nem tudok elég hálás lenni, amiért írtál nekem! Te jő ég, köszönöm a rengeteg támogatást, nagyon remélem, hogy az utolsó fejezetek is tetszeni fognak! ♥
TörlésÖlel: Lucy
Drága Lucy!
VálaszTörlésCsodálatosan írsz. Így tovább! Rengeteg érzelmet bele tuszkoltál, felháborítóan jóra sikeredett ez a rész is. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből az egészből.
Csókol:
Rowena
Drága Rowena Topsell!
TörlésEl sem hiszem, hogy ennyire tetszik, amit csinálok! Köszönöm, hogy időt szánsz arra, hogy elolvasd, nagyon sokat jelentenek nekem a szavaid! :')
Ölel: Lucy