21. Szabályok (+18)

21. Szabályok (+18)

Utáltam gyenge lenni. Mások előtt sírni vagy épp összetörni testileg és lelkileg is egyaránt. Küzdöttem ellene, teljességgel ki akartam irtani magamból ezt az érzést minden rokonfajtájával együtt és talán egy időre, hosszú évekkel ezelőtt sikerült is. Gyengének lenni rossz. A gyengék nem tudnak nyerni ebben a hatalmasan fájdalmas világban, hisz mindenki élni akar, túlélő akar lenni, és ezért bármit megtesz. És erre én időközben csepp kis naiv világomban rádöbbentem, de talán már túlkésőn. Csecsemőkorom óta folyamatosan azt mondogatták nekem, hogy milyen édesen törékeny vagyok finom, enyhén babás vonásaimnak köszönhetően. Hmm, törékeny, sebezhető, lenge – mind, mind a gyenge szinonimája, hiába biggyesztenek elé az emberek egy - egy imponáló kifejezést, hogy ne tűnjön sértőnk. És utáltam a babás arcomat és nagy kék szemeimet, szerettem volna, ha a férfiak nőként tekintenének rám és nem kislányként, ahogy a legtöbbjük tette. Tisztában voltam vele, hogy szelíden szép vagyok és ez volt az én vesztem, ez cseszte el az életemet és tette egy keserű gyönyörré a mindennapjaimat nyolc éven keresztül, és ha lehetne, én mindent visszacsinálnék - meg így is hagynék. Azon a bizonyos késő délutánon matek házit készítenék és megírnám a történelem esszémet, nem ellenkeznék, kimennék anyuval a kertbe virágokat locsolni, apuval néhányat rúgnék kapura és később együtt készítenénk vacsorát. Amiket régen úgy szerettem csinálni, míg szinte meg nem fojtott a vak szerelem rózsaszín cukormázban pompázó ködje…

És most dühös voltam attól függetlenül, hogy ez ma már nem először fordult elő, tekintve a reggeli esze - veszett futásomat, mellyel valamelyest sikerült csökkentenem a testemben túltengő adrenalin szintjét. De ezúttal egyedül magamra és a gyengeségemre haragudtam, szeretném, ha Zayn nem úgy emlékezne rám, mint egy hisztis, örökké könnyező kislányra, azt akarom, hogy egy vidám, de egyben határozott, sokkal kevésbé labilis nő maradna meg emlékezetében, olyasvalaki akarok lenni, akire büszke lehet Zayn Malik.

1. szabály: Nem lehetsz önző, nem hordozhatod emberről emberre a fájdalmadat, mert megsebzed őket is!

Fülledt meleg volt. De Ellie nem foglalkozott vele, ugrált, táncolt és pörgött, szemeit lehunyta és néhány pillanatra elmerült a zene által nyújtott kellemes élvezetben. Egyetlen szó járt a fejében ezen az estén: szabadság.

2. szabály: Engedd el a múlt félelmeit, mert megakadályozzák a jelen szabadságát!

És ebben a pillanatban pontosan ezt tette. Elhagyta minden félelmét, aggályát és kétségét, érezte, hogy Zayn átöleli hátulról a derekát és nevetve belecsókol a nyakába, borostája csiklandozta bőrét és Ellie kuncogva felhúzta a jobb vállát. Testében bizsergés áradt szét, ereiben érezte izgatottságának minden cseppjét, miközben a férfi hűsítő szuszogása elérte a tarkóját és nyakának egyes pontjait. Szíve hevesen dübörgött, levegővétele egyeletlenné vált, kinyitotta íriszeit és megszorította Zayn derekán pihenő kezeit, mint egy jelzésként, hogy nyilvános helyen vannak. - Zayn – suttogott Ellie – ezt nem itt kéne, rengetegen néznek minket.

Zayn elégedetlenül felmordult, kelletlenül felemelte a fejét és a nő hajába temette arcát, majd nehéz sóhaj hagyta el ajkait – De olyan kicseszettül bódító illatod van, hogy el sem tudod hinni. Ilyenkor mocskosul nehéz visszafognom magam. – Fájdalmasan nyöszörgött, miközben magába szívta a sampon és vaníliás parfüm édes illatát, testében a vágy fokozatosan emelkedett és tudta, hogyha így folytatja, nagyon nehéz lesz megállítania magát. Márpedig nem egy ember bámulja őket árgus szemekkel – Azért néznek minket, mert gyönyörű párost alkotunk.

- Bizonyára – hallatszott jókedvű nevetése Ellienek – Semmiképpen sem azért mert csókolgatsz egy lányt a téren. – Megfordult és Zayn farmerdzsekije alá rejtette kezeit, fejét felemelte és egymásnak döntötték homlokukat. Zayn bosszúsan zúgolódott és mérgesen összehúzta szemeit – Én csak nőt csókolok meg! És az a nő te vagy egyedül, mert rád van szükségem, és mert téged szeretlek! – simított végig piruló arcán – Na, de szerelmem, gyere, indulni kellene vissza a szállodába! Remélem hoztál magaddal fürdőruhát – szakadt el tőle és kacsintva zsebébe dugta kezeit.

Összekulcsolták a kezüket és lassan sétáltak a part mentén elterülő homokba, melynek most a Hold és fényes csillagok adtak életet. Lenge öltözetű csinos lányok járkáltak magas sarkúban, némelyik a kelleténél erősebb sminkben és előnyösebb ruhában bájait mutogatva, de ők nem prostituáltak voltak, ők mindössze éretlen lányok, akik még nem csöppentek bele a nagybetűs életbe és piszkosul megpróbálják fiatalságuk minden cseppjét kiélvezni. Mert az idő halad, nem sokára vége a nyárnak, elkezdődik az iskola, befejeződnek a hajnalig tartó őrült bulik és hosszú csetelések „életük szerelmével” vagy éppen legjobb barátnőjükkel. Az óra ketyeg, újabb nap fog eltelni, aztán egy hét, egyik percről a másikra egy hónap, váratlanul egy év, meg még egy és még egy, majd azon kapják magukat, hogy felnőttek. Férjhez mennek és családot alapítanak, minden reggel elviszik óvodába a gyermeküket, betérnek a közeli kávézóba, ahol elfogyasztanak egy csésze frissítő, egészségtelen barna löttyöt és futnak a munkahelyükre, mert máris késésben vannak. De ami a legfontosabb, hogy gyászolják a fiatalságukat. Gyászolják a szórakozást, a legszebb éveket, a házi másolásokat, kétségbeesetten szeretnének visszamenni az időben, de rájönnek, hogy nincs egy kapu, amely visszaengedi őket, még pedig azért, mert minden cselekedetük más – más irányba sodorta őket. Az összes kimondott szavuk repítette őket valahová; pontosan arra a helyre, ahol most lenniük kell, de ők túl elkeseredettek ahhoz, hogy mindezt megértések. Túl reményvesztettek és hallatlan sikolyuk betölti a teret idővel, mert nem emlékeznek több pontra az életükben, melyek évek múltán fontosnak tűnhetnek, hogy megfejtség boldogságuk vagy boldogtalanságuk útját és Ellie ezt pontosan tudta. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy élhesse tinédzserkorát, hogy normális múltja legyen, amit senki nem ítélhet el, mégis vágyakozva gondolt vissza azokra a nyugodt órákra, amikben egyszerűen csak tanácsot osztogatott férfiaknak, hogy mentsék meg házasságukat, vagy a gyerekeikkel jobban bánjanak. Emlékezett rá, hogy akkor is boldog volt és örömmel segített a csüggedt embereknek. De most a legboldogabb egész élete során ezt kétségen kizáróan tudta és megpróbálta elfogadni magát amennyire csak tudta, hisz ha valami nem így történt volna, most ő sem Zayn mellett lazítana egy medencében.

Sárga fürdőruháját megigazította és lábait felhúzta mellkasa elé a lépcső alján ülve. Érzett a tarkóján néhány hűsítő szelet, amik kellemetlen borzongást idéztek elő teste egyes pontjaiból, így inkább beúszott Zayn mellé, hogy a víz teljesen beterítse és lemossa róla évek mocskát, várta a megtisztulást, de az mégsem érkezett meg és tisztában volt vele, hogy amíg nem lép az ügy érdekében, addig nem is fog. Hisz már szinte mindenki rá vár, Ellienél van a legtöbb használható bizonyíték, nélküle semmi értelme csinálni valamit is, ráadásul a rendőrség is megváltozott. Már nincsenek lefizetett rendőrök és eltusolt ügyek, nemrég bemondta az új főnök a televízióba a nagy hírt. Évekre visszamenőleg megvizsgálnak egyes eseteket, újra elővesznek pont nélküli aktákat és végeredmény nélkül lezárt ügyeket, megvizsgálják a szálakat és börtönbe juttatnak rácsok közé való embereket. És már meg is kezdték. Ellie pedig augusztusba visszamegy Londonba.

- Gond van? – húzta össze a szemöldökét Zayn és hátulról átkarolta Elenát.

- Hm?! – rázta meg a fejét a nő és értetlenül felpillantott a mélybarna szempárba – Miért lenne gond?

- Nem tudom, mivel nem igazán osztasz meg velem semmit. Olyan mintha elzárkóznál előlem és nem ismernélek teljesen, olyan mintha csak félig lehetnék beléd szerelmes és szar, hogy tudom, vannak titkaid, mégsem bízol bennem annyira, hogy megoszd velem őket! –tárta szét tehetetlenül a karját Zayn és nedves kezeivel beletúrt sötét hajába.

3. szabály: Ne ossz meg vele semmit, addig biztos nyugalom van!

- Zayn, te észre sem veszed, ugye, hogy csak félig vagyunk egymáséi és hidd el, te is csak félig tárulkozol ki előttem, még ha ezt te nem is így érzed, nekem se a legkellemesebb valakinek az utódja lenni, és kétségbeesetten próbálni kihozni magamból a legjobbat – sóhajtott és levegővételéből fojtott düh érződött – miközben lehetetlen valaki olyanná válnom, mint ő. És ezt te is pontosan tudod.

Ellie mondott még volna pár dolgot, de Zayn belefojtotta egy vágyakozó csókkal, és a szavak kimondatlanul a torkán akadtak. Megint.

- Hagyjuk ezt a beszélgetés és inkább menjünk fel a szobába! – suttogott, és a nő enyhén csalódottan, mégis felfokozott vággyal eltelve bólogatott. Újabb csókok teltek el és Ellie szinte észre sem vette, hogy kilépnek a liftből, Zayn zihálva húzta el a kiskártyát az ajtónál és a zár apró kattanással kinyílt. Erősen megcsókolta, ahogy beértek és gyors mozdulattal az ajtónak lökte, megfogta hosszú, vékony lábait, melyeket körbefont a derekánál és végigfutatta ujjait nedves bőrén, kontrolálnom kell magam, kontrolálnom, nem szabad elveszítenem a fejem! Ellie vállára hajtotta a fejét, szemeit összeszorította, miközben magában újra meg újra végigjátszotta ugyanazokat a mondatokat, hogy visszafogja magát. Nehéz sóhajok hagyták el egyeletlenül ajkait, nem lehetsz durva, lassan belemarkolt a fenekébe és Elena ajkait vágyakozó nyögés hagyta el, mellkasát közelebb nyomta Zaynhez és kétségbeesetten vágyakozott újabb testi kapcsolatért. A férfi kaján mosollyal arcán kioldotta fürdőruha felsőjét, ami halk puffanással ért földet, csakúgy, mint a többi ruha mindkettejükről a kanapén. Végigsimított a nő nedves és lüktető nemi szervén, majd eltüntette testében két ujját, miközben Ellie arcát, nézte, ahogy repült a kielégülés édes határa felé. – Oh, te jó ég! – sikkantott és egész testében megfeszült néhány pillanatig, amíg áthatolt rajta a gyönyör minden egyes hulláma. Pihegve hajolt közelebb Zaynhez és beleharapott telt pink ajkaiba – Várj egy pillanatot, mindjárt hozok óv..

- Uh, nem kell, én… szedek bogyót – pirult el zavartan és lehajtotta a fejét. Zayn meglepetten bámult rá, majd felemelte az állát és mosolyogva belenézett a kék szempárba. Kisimította a rakoncátlan hajszálakat Ellie arca elől, gyengéden megcsókolta és evvel egy időben beléhatolt.  Hangos nyögés hagyta el ajkaikat és kizártak mindent, elmerültek egymásban és forró testük egymáshoz tapadt, miközben kétségbeesve hajszolták egymást a gyönyör szikrázó kapujába. Hangos sóhajaik betöltötték a csendes helységet és Zayn próbálta közelebb húzni Elena testét a sajátjához, mellét halmozta el mámorító csókokkal, miközben a fenekénél erősen tartotta vékony, pihekönnyű testét.

- Zayn, zayn! – kiabált egyre hangosabban a nő és teste megvonaglott, miközben a férfi hangosan felmordult, de fejében egy hangocska folyamatosan sikítozott: Ne veszítsd el a fejed! Lökései lelassultak és mélyrehatóbbak lettek, Ellie csípőjébe martak ujjai és abban a pillanatban mindketten túljutottak azon a bizonyos szikrázó kapunk. Magához szorította a remegő testet és fűtött ajkaikat gyöngéden egybeolvasztották.

- Nem alszol itt? – ráncolta össze szemöldökét Zayn és érdeklődve figyelte öltözködő, kissé szétszórt barátnőjét.

- Most nem, sajnálom, tényleg, de át szeretnék gondolni pár dolgot! – bújt bele kényelmes cipellőjébe és maga elé helyezte táskáját, míg zavartan apró köröket rajzolt jobb lábával lehajtott fejjel a padlóra.

- Ez nem hangzik valami jól – nevetett fel keserűen Zayn. – Van okom aggodalomra? – lépett közelebb és megint beletúrt hajába.

- Nem, nincs – ingatta lehunyt szemmel a fejét – csak.. szeretnék egy kicsit gondolkodni. Holnap találkozunk Marienél.

Megfordult és elindult kifelé, de Zayn csuklója után kapott és ölelésébe vonta. Apró csókot lehelt ajkaira – Holnap találkozunk, szerelmem – kacsintott és mosolyogva nézte, ahogy Ellie száját halk kuncogás hagyja el – holnap – mondta és somolyogva kilépett az ajtón. De az illatát nem vitte magával, a légtér bódító mámorát,mint mindig, most is meghagyta.

Sziasztok, tudom, hogy szinte soha nem írok a részek alá, de most szeretném megköszönni a feliratkozókat és kommentelőket, mert hihetetlenül jól esnek a pozitív visszajelzések! Nagyon hálás vagyok nektek és el sem hiszem, hogy egyeseknek tetszik amit alkotok! Ölel: Lucy