6. A Sors borítékja

6. A Sors borítékja

 „Van valami, ami a háborúnál és a halálnál is borzalmasabb és kegyetlenebb: az, ha félelemben kell élnünk…”

 „Ellie izgatottan illegett – billegett, jobbra – balra az egész alakos tükör előtt. Először mert felvenni egy kicsit kivágottabb, merészebb ruhát amióta Jeremy – vel randizgatott. Nagyjából fél éve alkottak egy párt és számtalan boldog pillanatot tudtak felsorolni, amit ketten éltek át. A fiú pár évvel volt idősebb Elenánál, mindenki csendes, jó fiúként ismerte, soha nem verekedett vagy került szóváltásba senkivel, ez pedig biztonságérzetet adott a fiatal szépségnek is. Hangos dudaszó hasította ki gondolatai közül, utoljára belenézett a tükörbe és elégedetten húzta ki magát. Szépnek találta magát Jeremy mellett, aki minden szavával és mozdulatával érzékeltette e felől Elliet. Gyorsan lefutott a lépcsőn, felkapott egy lenge pulóvert és kilépett az ajtón. Jeremy az autónak támaszkodva várta és alig észrevehetően végignézett rajta. „Azt hittem már nincs is dögös ruhája!” – gondolta magában és elégedetten elvigyorodott. „Kezdődjön az este!” Figyelmesen kinyitotta a kocsi ajtaját és szemeivel Ellie hátsó felét pásztázta, majd átfutott a másik oldalra és ő is beült, mielőtt a lány észrevehette volna a fiú illetlen pásztázását. Az egy órás út csendesen telt, Elena észrevette, hogy letértek egy földútra, de nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget, csak mosolyogva nézegette hol Jeremyt, hol a tájat. A férfi leparkolt egy kisebb ház mellett, kipattant a kocsiból, kinyitotta a bejárati ajtót és megvárta míg Ellie mellé ér. „Buta lány! Most futottál a csapdádba”- mosolyodott el ördögien, mikor a lány ezt már nem látta. Lesegítette a kabátját és betessékelte a konyhába, ahol már terített asztal várta őket finomságokkal telerakva. Miután megvacsoráztak, letelepedtek a nappali kanapéjára és egy filmet kezdtek el nézni, amit Ellie választott. Jeremy újból felmérte a lányt és minden szempontból tökéletesnek tartotta a terve szempontjából, amit nem sokára meg is valósít. Rátette a kezét Elena formás combjaira és elkezdte simogatni, párszor bele is markolt, amit már a szépség sem nézett jó szemmel.
 

- Mit csinálsz? – húzódott odébb és értetlen pillantásokat nézte Jeremyt, aki egy másodpercet se adott
 a lánynak megemészteni a viselkedését.

Rögtön letámadta és leszorította mind a két kezét, megtagadva tőle a szabadság édes érzését. Ruhák pillanatok alatt lekerültek mindkét félről, az erősebb férfi által, aki könyörtelenül és érzelemmentesen tette magáévá Elliet. Hangos zokogás és állatias nyögések sorozata töltötte be az egész nappalit, sikításokkal és pofonokkal fűszerezve. Elena Walker boldog élete ettől a perctől változott át szörnyűvé és rémessé, pecsétet nyomva Sorsa borítékjára.”

  Éppúgy élnek Ellie emlékében a borzalmas képet, mintha csak ebben a minutumban történtek volna, szemei előtt végig játszódtak azok a percek, ahol a remény örökre kihunyt életében a biztonságot pedig örökre kitörölte elméjéből Jeremy érzéketlen tette következtében. Megkönnyebbülés és a fájdalom egyvelege kerítette hatalmába és keservesen felnevetett, miközben tenyerében temette arcát.
 

- Több száz kilométerre vagyok Tőle. Messze vagyok Tőle!

Beletúrt hosszú hajába, ami most csapzottan keretezte sápadt arcát és folyamatosan nyugtatta magát. A szoba csendjét egyedül Ellie halk suttogása törte meg, aki kétségbeesetten szerette volna Magában dúló érzelmeket lecsendesíteni és ez pár perc múlva sikerült is, de az álmok világába már nem tudott, de titkon nem is akart visszamenni. Nem szerette volna, ha emlékei utat törnének és elborítanák elméjét; nem szerette volna, hogy múltja megkeserítse életét, mert ő boldog akar lenni. Semmi más, csak boldog.

Újra elővette a füzetét és sebesen írni kezdett, a szavak szinte gondolkozás nélkül törtek fel belőle, Érezte, hogy csuklója egyre nehezebb, mintha súlyos mázsákat raktak volna rá, de nem foglalkozott vele, nem akarta, hogy elfelejtse a gondolatokat, amik sorba utat törtek a fejében.

Egyszer, régen Ellienek is voltak álmai, de ezek az idő porrá zúzta és feledésbe merítette agya leghátsó zugába kilátástalan helyzete miatt. Pszichológus szeretett volna lenni és minden esélye meg volt rá, hogy sikerüljön a vágya, de egyetlen ember tett róla, hogy ne teljesüljön semmi, amit hátra levő életére eltervezett. De ez az ember megbosszulja.
 

- Esküszöm, tönkre teszem az életét! Megkeserítem hátra levő életének minden percét!

Elena kárörvendő mosolyra húzta ajkait és ördögien felkacagott. A füzetet az éjjeli az éjjeliszekrényre helyezte és egyenesen kibámult az ablakon.
 

- A bosszú édes, Jeremy! Te pedig nagyon megbánod, hogy bántottál! Kamatostul visszakapsz mindent, idővel meglátod!

Ahogy visszagondolt, hogy hány lány élhette át mindazt, amit saját Maga, a dühe fokozatosan forrt.
 

- Senki nem teheti ezt Velünk. Mindenki nagyon megbánja, aki erőszakosan viselkedett Velünk, nőkkel.

Dühe egyre palástolódni látszott, mosolyát pedig le se lehetett törölni az arcáról. Minden gondolatát lekötötte a bosszú és a TERV, amihez még időre van szüksége, legalább a nyárra. Nem lehet elcsépelt vagy bizonytalan, gondosnak és kidolgozottnak kell lennie, de olyan, amit véghez lehet vinni. A napló második ötven oldala tökéletes lesz ennek kidolgozására. Az idő egyre csak repült a feje felett és hirtelen azon kapta magát, hogy készülődnie kell, nehogy elkéssen. Az álmosság utolsó szikrája is kihunyt szeméből a hosszú elmélkedés közben; izgatott lett, ahogy újra meg újra eszébe jutott a TERV.

 Valójában Elenának a múltja pozitív tényezőket is adott, a sok rosszak mellett. Magabiztos, ambiciózus nő fejlődött abból a lányból, akit pár éve Jeremy bántott mind testileg, mind lelkileg. De Jeremy hibázott. Nagyon, nagyot hibázott és ezt Ő még csak nem is tudja. Ostoba, buta ember, aki elhamarkodottan dönt, és nem gondolja végig cselekedeteinek következményeit.

 Ma reggel, ahogy beért a cukrászdába meglepetés fogadta. Marie felvett egy új pincérnőt, Camillet.

 Újabb nehéz nap vette kezdetét, ami lassan már szokhatóvá vált ennyi munka után. Ellie nem faggatózott a – körülbelül vele egyidős – lánynál, csendben figyelte, elemezte a viselkedését. Megdöbbentette egy – két mozdulata, a kéztördelése, a körömrágása és ajkainak harapdálása mind arra következtették Elliet, hogy valami gondja van Camillenek. Valósággal szorong.

  A pár perces szünetben gondolatok százai lepték el újra elméjét. A TERVE, amit véghez fog vinni pár hónap múlva, hihetetlen izgalommal töltötte el, de megpróbálta ezt most kizárni a fejéből. Hanna és Zayn jutott eszébe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem tudott, a zenei múltról és a One directionról, mert Marie mesélt neki pár részletet, de kizárólag a szakmáról. Magánéletről egy szót se ejtett, Ellie hiába próbált pár információt kihúzni, minden kérdésére ugyanazt a választ kapta: Kérdezd meg Tőle! Elena nem bosszankodott, elégedett volt pillanatnyilag annyi tájékoztatással, mint amit kapott, de egy emberről semmit nem tudott, ő pedig Camille volt. Pont olyan titokzatos, mint saját Maga. Magának se merte bevallani, hogy fél, de ez az igazság.

  Van valami, ami a háborúnál és a halálnál is borzalmasabb és kegyetlenebb: az, ha félelemben kell élnünk, és ezt Ellie is nagyon jól tudja. Tisztán látható volt, hogy Camille nyugtalan, de valójában Ellie is az. Mindkettejüknél észre lehet venni egy bizonyos távolságtartást és bizalom hiányt, ami a szorongásból és a félelemből fakad, de hogy az honnan származik, valószínűleg csak saját Maguk tudják. Biztonságban szeretnék tudni önmagukat és ez úgy lehetséges, hogy senkinek nem nyílnak meg, elzárkóznak a külvilágtól, nem mutatják, de segítségre van szükségük.

  Mindezt Zayn is észrevette, viszont nem tudja, hogyan férkőzhetne a lány bizalmába, aki rettentően felkeltette az érdeklődését. Ma délután bement a cukrászdába Hannával és el szeretett volna vegyülni a kisebb tömegben, ez nagyjából sikerült is. Páran megbámulták, felismerték, de hála Istennek senki nem ment oda hozzájuk. Észrevette, hogy Hanna megint rajzol és a műben megint a sötét színek dominálnak. Hiába kérte a kislányt, hogy használja a citromsárgát vagy a rózsaszínt is, mintha csak nem is hallotta volna, folytatta tovább a feketével és a lilával, Zaynt pedig ez aggasztotta. Hangos sóhaj hagyta el a száját, fejét elfordította Ellie irányába, aki fürkészően nézte Hanna félig kész alkotását, de miután észrevette a férfi bámulását zavartan megrázta a fejét és elkezdte jegyzetelni a kéréseiket.

  Titkok tömkelege borította be láthatatlanul a teret. Fel nem tett kérdések, melyekre választ vár mindenki, de nem kapják meg és ezt félelmeiknek köszönhetik. Zayn ma mégis feltesz egyet, de nem szemtől szembe, ahhoz nem elég bátor, írásban.  Már elképzelése is van, hogyan valósítsa meg a kérését. Hanna.

   Zayn már a szálláson kitalált mindent, így a nemrég vett parfüm is Hanna táskájában pihent egy tasakban pár játék mellett. Óvatosan kivette a vanília illatot magába foglaló üveget és elolvasta a ráragasztott cetlit, amin a saját kézírása által formált betűk helyezkedtek. Vacillált pár pillanatig, de mikor Hanna megfogta a kezét és elkezdte lökdösni, egy kevés bizonytalansága elszállt és együtt elindultak Ellie irányába, aki éppen befejezte a munkáját és menni készült.
 

- Ellie! – sikkantott fel boldogan Hanna és rögtön a nő karjaiban találta magát. Zayn, Elena hogyléte felől kérdezősködött, miközben a kislány okosan belecsúsztatta a parfümöt a nő táskájába.

  Nem volt hosszú életű beszélgetés és alapja sem igazán volt, de Zayn elképzelését sikerült végrehajtani ennyi idő alatt is, így mosolyogva hagyta el a cukrászdát Hannával.

  Ellie, amikor az apartman szobájába kipakolta a táskáját meglepődötten vette észre, hogy benne van a vanília illatú parfüm, amit nemrég megtetszett neki a boltban, de nem volt szíve annyi pénzt adni érte. Egyetlen cetli díszítette és férfias betűkkel, ennyi ált rajta:

Szeretném, ha eljönnél velem randizni! Zayn xx