5.Vanília illat
Aki megszületik, arra van ítélve,
hogy szabad. Egy ember nem lehet nem szabad, de akkora a felelősség megölelni
és észben tartani a szabadságunkat, hogy úgy csinálunk, mintha nem lennénk
szabadok. Menekülünk a szabadságunktól.
Elena is menekül, valójában mindenki menekül.
Menekülnek, futnak a világ problémái és gondjai elől, de egyszer csak
rádöbbenek; nincs hova menniük. Nyugtalanság járja körbe aurájukat, minden
egyes megtett lépésüknél, nem hiszik el, hogy szabadok, azt meg pláne nem, hogy
valaha azok lehessenek. Minden ember megérdemli a szabadság boldog és felemelő
érzését, ha pedig ez megvan, csak érzékelniük kell, legtöbbször pedig ez a
legnehezebb. Hinni.
Hosszú, fáradalmas napokat tudhatott maga mögött Ellie, így
öröm volt reggel enyhe napsütésre kelnie és nem az ébresztőóra kellemetlen,
idegesítő és egyben berregő hangjára. Áldotta az eget, hogy szabadnapot kapott
és végre elvégezheti a bevásárlást, amire már nagy szükség volt, de napokon
keresztül legyőzte a fáradság, egyszerűen nem volt képes 10-12 óra munka után
elsétálni a hatalmas üzletbe, hogy aztán még fél órát töltsön a sorok között
élelmiszer után kutatva.
De most volt ideje, így rá is vette magát, hogy a
délelőttöt bevásárlással töltse, viszont a délutánról, még fogalma sem volt, de
nem is érdekelte. A reklámújságokat tanulmányozta, bal kezében egy toll pihent,
amit nem sokat használt a lista írása közben, mert nem is kellett. A jegyzeten
pár tétel volt található, a legfontosabb, legalapvetőbb élelmiszerek és
tisztálkodási szerek, szigorúan csak azok, amelyekre biztosan szükségét lelte.
A cetlit belecsúsztatta a farmerje elülső zsebébe, felkapta a táskáját és
kilépett az apartman szoba ajtaján.
A levegőben a tenger sós illata keveredett a
kipufogó gázok kellemetlen szagával, és lépte – nyomon turistákat lehetett
látni térképekkel és fényképezőkkel felszerelkezve, a városban pedig
elkezdődött a nagy betűs Élet. A hőmérséklet ezen a napon is elérte a 30
Celsius fokot, ami az utóbbi hetek után, már kezdett meg szokottá válni.
Zayn és Hanna a csokik hatalmas választéka között
szeretett volna döntőre jutni, vajon mit is egyenek a mai filmnézős estén. A
férfi mindig próbált színes programokat kitalálni, de az ötletek egyre jobban
fogytak, így hálát adott az égnek, mikor tegnap este rátalált a Charlie és a
csokigyár című filmre böngészés közben. Többségében száműzték a konyha
szekrényeiből az egészségtelen „szemeteket” és hizlalóbbnál, hizlalóbb
ételeket, de egyetértettek már Melissával a kapcsolatuk alatt is, hogy egy
héten egyszer megtehetik, hogy felrúgják ezeket a szabályokat egy film vagy
sorozat nézése közben. Ezek a közös programok pedig egyre növekedtek felesége
halála óta. Már akkor is tudta, hogy csak és kizárólag Hannával tudnak közösen
túllépni a gyász szörnyű, mérhetetlen szenvedésén, amely gyökeresen
megváltoztatta a család és a barátok életét. Hosszú fáradalmas éveket élt át
mindenki, akinek fontos volt Melissa, karöltve a gyötrődés kínzó, mély
sebeivel, amik örökre belevésődtek a szívekbe. El kellett fogadni egy soha
viszont nem látást, a személyisége bénító hiányát és a közös tervek romba
dőltét. Mindent, amit valaha is együtt, hosszú idők után sikerült
megkaparintaniuk, mintha egy szempillantás alatt elveszett volna és véglegesen
a bénító sötétségbe szakadt. Egy hegy legtetejéről kezdett el Zayn iszonyatos,
végeláthatatlan mélységbe zuhanni, ekkor szüksége volt valamire, amibe biztosan
megkapaszkodhat, és ez nem a barátok vagy a millió fan. Ez a mentő öv a család
volt. A kislánya, a szülei és a testvérei. Zaynnek rájuk volt szüksége és nem a
rengeteg sajnálkozó tekintetre vagy üzenetre, ekkor már a srácok sem tudtak
neki segíteni. A One direction feloszlását részben a férfi gyengesége okozta.
Nem volt ereje ennyi súlyt elbírni, hirtelen rászakadt minden, amit csak el
lehet képzelni. Azon kapta magát, hogy választania kell a két álma között. Hanna vagy az éneklés? A mai napig
semmi kétsége a felől, hogy jól választott-e, habár még mindig vágyik a
teltházas koncertekre, tudja, hogy nagy valószínűséggel ezek már nem
következnek be. Pedig mennyien lennének kíváncsiak rájuk ennyi kihagyott év
után is…
-
Melyiket
szeretnéd, Kicsim? - Zayn ilyenkor mérlegelt magában. Vajon mikor lenne jobb
apuka? Amikor megvesz mindent, amit a lánya szeretne, vagy ha döntés elé
állítja? Nem szerette volna, ha pár év múlva egy elkényeztetett tinivel találja
szembe magát, ez volt az egyetlen oka, hogy nem kapott meg mindent, amit Hanna
szeme, szája kívánt, pedig megtehette volna, hogy megveszi neki.
Végül egy mogyorós csokira bólintott a hölgyemény, amivel Zayn is meg volt elégedve. Csoki kipipálva. Következő sor, chips…
Sokféle márkájú és ízesítésű burgonyaszirom közül választhattak volna, így
Zayn- a hosszú tanácstalanság elkövetése előtt- találomra levett két csomagot
és csak reménykedni tudott benne, hogy nem pont csípősbe trafált bele. Chips kipipálva. A bevásárló kocsit Zayn
egyre gyorsabban tolta, majdnem száguldoztak a sorok között, és félő volt, hogy
neki mennek valaminek vagy ledózerolnak egy pár csodaszép virágot, így inkább
lassítottak a tempón. Az italos polcok között kisebb vita alakult ki kettejük
között, hogy mégis mit igyanak, de sikerült megállapodniuk két Ice Teában. Pont,
mint amit pár napja iszogattak a cukrászdában is…A sorokat róva Zayn
felfedezett egy ismerős nőszemélyt, akivel pát napja oly kellemesen
elbeszélgettek, bár már akkor is észrevette Ellie elzárkózott szorongását, nem
értette akkor se és most se. Nem feszegettek kínosabb témákat vagy túl
személyesek, gátlásaik megszabták mondandójukat, kérdésüket egy bizonyos
határon, amin nem mertek keresztüllépni. Ahogy a nő a parfümök között
nézelődött néha kipróbálva egyet, Zayn újra felfigyelt a tartózkodó stílusra és
a félelemre, amit minél jobban próbált háttérbe szorítani Elena, de szinte már
berögzült mozdulatsoraiba az ujjai tördelése vagy körme rágása. Nem tehetett
róla, rossz szokás.
Zayn nem tudta
mit tegyen. Menjen oda a nőhöz, köszönjön neki és kezdjenek el beszélgetni vagy
menjen tovább a sorok között? Amit a cukrászdában biztosan megtudott Ellieről,
az az, hogy nem beszél feleslegesen, általában ha kérdezik, válaszol, de nem
fecseg időtlen időkön ugyanarról a témáról, nem, mint Melissa. A felesége képes
volt percekig áradozni valamiről, úgy, hogy közben egy szusszanásnyi pihenőt
sem tartott, amit gyakran meg is csodált, de volt egy olyan érzése, hogy erre
Ellie is képes lenne, ha megnyílna. Zayn pedig szerette volna elnyerni a
bizalmát, habár tudta, hogy nem lesz egyszerű, de felkeltette az érdeklődését
ez a barna hajú kék szemű nő, aki valahonnan nagyon ismerős volt neki, de
senkihez vagy semmihez nem tudta kötni. Zavarta ez a sok titok, amikre nem
kapta meg a válaszát vagy a fel nem tett kérdések, amik oly mélyen fúrták az
oldalát, ezek egyikére sem tudott még Marie sem felelni. Végignézte, ahogy a nő
vívódik, vajon megvegye vagy otthagyja a kiválasztott parfümöt, de ahogy a
pénztárcájában újra meg újra átszámolta a pénzt, arra a következtetésre jutott,
hogy nem tudja megvásárolni, ha még a cipőboltba is be szeretne menni, így
visszahelyezte a polcra és egyenesen a pénztárhoz vette az irányát.
Zayn megváltoztatta célját és átment, abba a
sorba, ahol Elena pár perce nézelődött. Óvatosan levette a két parfümöt, amiket
szagolgatott a nő, és jó pár tesztcsík elfogyasztása után sem tudta eldönteni
melyik a jobb. Mind a kettőben tetszett valami, ami a másikban nem volt megtalálható,
de ha Ellie személyiségét nézte (amiről elég kevés információja volt), akkor a
vanília kellemes illatát választaná, így azt az üveget, beletette a
bevásárlókocsiba és elindult a tollak és a papírok irányába. Leszakított egy
fecnit és elkezdte írni pár szavas monológját, eközben Hanna türelmesen
hallgatta Zayn tervét, amihez a kislányra is szükség volt. Valóban fantasztikus
terv volt és akkor még nem is tudta mennyi mindent ér el egy üveg vanília
illatú parfümmel.
Ellie cipőüzlet kínálatának sokaságában merült el. Figyelnie kellett az árakra, de a
kinézetre is tett. A fejében nem született meg konkrét elképzelés, tudta, hogy
csak csalódás érné, ha nem találja meg a keresett terméket, így nem is volt túl
nagy az elvárása. Mindenképpen lapos talpú cipellőt keresett az egy szem magas sarkú
mellé, de az a választék nem volt bőkezű a vásárlókkal szemben. Hiába volt
lila, sárga, zöld, rózsaszín vagy a szivárvány bármely színe, tartózkodott a
világos, főként rikító színektől, inkább a sötétkék és feketék felé vette az
irányát és ott keresett egy kényelmes, de viszonylag olcsó terméket. Ellie
hangos lábdobogásokat hallott a bolt előtt és pár villanást is észlelt, viszont
nem tulajdonított ezeknek túl nagy figyelmet, csak csendes tovább pásztázta a
polcok kínálatát és magába elmormolt pár imát. Bárcsak az apartmanban lehetnék,
bárcsak otthon lehetnék…
Kellemetlen meglepetés érte Zaynt, mikor a megrakott nejlon zacskókkal kilépve a szupermarketből
fotósokkal és riporterekkel találta szembe magát. A pakkokat áthelyezte bal
kezébe és sietősen kezébe kapta a rémült Hannát, megpróbált kiutat keresni, de
addigra már belekerült abba a bizonyos gyűrűbe, amit mindenáron el akart
kerülni, de ezúttal nem tudta, pedig nagyon szerette volna. Semmi másra nem
vágyott, csak, hogy beüljön Hannával egy étterembe és este megnézzen egy
gyermek filmet a megvett árukkal körítve. Eddig tartott a nyugalmunk – gondolta
magában Zayn és elmormolt egy – két szitkozódást. A kislány apja vállába
temette pofiját és szorosan ölelte magához. Valamilyen szinten rémült volt és
ez érthető is a helyzetet tekintve, hiszen csecsemő korába élt át utoljára
ilyes fajta érdeklődést, azóta párszor látta magát az újságban , de semmi több.
Hangos kiabálások és kérdések tömkelege hallatszódott minden oldalról Zayn
pedig nem tudta követni az összehordott kitalációk sokaságát rengeteg
baromsággal vegyítve.
-
Jól van, három kérdésre vagyok
hajlandó válaszolni utána elengednek minket!- már megtanulta Zayn, hogy érdemes az újságírókkal
alkudozni, főleg most. Nagyon jól tudta, hogy el fogják őt engedni a három
kérdés után, és ő minél előbb szabadulni alkart innét, viszont a feltétele
utána a „közönség” még hangosabb lett, ami várható volt. Kiválasztott három
embert a tömegből, akik négy év után először kaptak interjút Zayn Maliktól.
Négy év elteltével végre hallhat róla a Nagyvilág!
-
Várható, hogy a One direction valaha
újra együtt zenél? –
kiabált egy Adele nevű riporterhölgy, a tömeg elejéről. Érezte Zayn, hogy ezt a
kérdést fel fogják tenni, de egyértelmű választ nem tudott adni, pedig szinte
biztos volt benne, hogy egyszer a One direction újra összeáll, nekik még nem
fejeződött be a történetük, állította makacsul. Ők csak egy hosszabb szünetet
tartanak, hogy lelkük, főként Zayné újra stabil, de ezúttal ledönthetetlen oszlopokon
álljon és a gyász fájdalmai az évek során enyhüljenek és normalizálódjanak,
amit lassan, de elkezdett érezni, de a heg örökké be fogja borítani sebzett
szívét. Megfogadta, hogy soha nem felejti el azt a lányt, akit tudta nélkül
megmentett és akinek Zayn volt az utolsó kapaszkodó fonala, mielőtt végleg a
lejtő alján találta volna magát a sötétség fogságában. Onnan fentről örökké
figyelni fogja és terelni a helyes út felé, amíg meg nem találja azt, és lábra
nem tud állni a saját erejéből. Melissa, Zayn angyala volt és lesz mindörökké.
-
Meglehet! Minden lehetséges, ami csak
elképzelhető! -
Annyi mindent szeretett volna még mondani, de semmi biztosat nem tudott közölni
az itt lévőkkel, amit megmutathatnak a világnak. Ez az egész nem csak rajta
múlott.
-
Az is lehetséges, hogy újra
szerelembe essen Zayn Malik, Melissa halála után? – A férfi akaratlanul is lehunyta
szemeit és még közelebb húzta magához Hannát, aki csendesen dúdolgatott apja
által ismert dalokat és megpróbálta kizárni az őket körülvevő kisebb csoportot,
és valahol máshol érezni magát, mert kifejezetten nem tetszett neki ez a nagy
figyelem, ami kettejükre irányult. Zayn nem érzett már mérhetetlen kínokat
Melissa neve által, de a keserűség és a düh újra, és újra át járta testét, úgy
érezte ezek az érzelmek örökké benne fognak ülni a haraggal fűszerezve.
-
Igen! – Válasza határozott volt és
lényegre törő. Tudatta a közönséggel, hogy erről a témáról többet nem kíván
beszélni és egyre nyugtalanabb volt.
Bunkó parasztok! – Hosszú szitokáradatot szeretett volna rájuk zúdítani,
mégis hagyta magába a gondolatokat, pedig már nagyon ki szerette volna mondani
a sok éve benne őrlődő szavakat, hogy milyen tapintatlanok, és seggfejek voltak
mindig is, és éjszakákat őrlőtt a pletykák miatt, amit róla vagy valamelyik
bandatársáról kreáltak ezek a férgek.
-
Miért jöttetek Olaszországba?
– A kérdés, amire tudta, hogy
nem fogja megadni az igazi választ, mert ez aztán végképp nem tartozik rájuk.
Megpillantotta a szemközti boltból
kijövő Elliet és
megint úrrá lett rajta az érzés, hogy ő ismeri ezt a csodálatos nőt, de több
álmatlan éjszaka után sem jött rá, miért sejti ezt, azt meg végképp nem, hogy
emlékeinek melyik zugába keresse, már ha egyáltalán ott van.
-
Egy
hosszabb nyaralásra jöttük Caorléba, de az még sok mindentől függ, ez meddig
tart. – Kétségtelen, hogy az utolsó válaszával rengeteg kérdést vonzott maga
után, de ezeket már nem tehették fel neki; rögtön nagy léptekkel a kijárat felé
vette az irányt és szinte futva próbált elmenekülni a kíváncsiskodó emberek
elől.
Tanácstalanul
nézett körbe, szeretett volna még pár szót váltani egy bizonyos
személlyel, vagy csak közelebbről látni, de csalódottan vette tudomásul, ez a
hajó már elindult a partról és már messzeségét sem tudta felmérni, mert egy
szempillantás alatt eltűnt, mint a kámfor.
Ha elolvastad, kérlek írj kommentet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése