27. Nem Ő volt az igazi
-
Na, ne! – kiált fel összehúzott szemekkel Camie. Tenyereit az asztalhoz csapja,
a virágmintás bögrék pedig ezzel egy időben összekoccannak és csörömpölés
kellemetlen zaja késként suhan végiga levegőn. Többen rosszallóan vagy épp kíváncsian
feléjük pislognak és Ellie nem győzi csitítgatni izgatott barátnőjét, akinek
pink ajkain hadarva csúsznak ki a szavak. – Nem lehet, hogy ez az első komoly
kapcsolatod! Lehetetlen!
Vagy mégsem – motyog magában Ellie. Camie
türelmetlenül mereszti rá sötétkék pompában igéző íriszeit és oldalra döntött
fejjel szemléli barátnőjét, míg Wanda kíváncsian kapja rá szemeit. A nő
lehajtja piruló arcát és ölébe ejtett kezekkel játszadozik vékony ujjaival.
Kelletlenül végigsimított rózsaszín mintás szoknyáján és elégedetlenül próbálta
lejjebb húzni az apró anyagot, mely alig takarta combjait. Túl rövid, na meg
túl sokat mutat, állapította meg magában Ellie, aztán megrázva a fejét kortyolt
egyet a hűsítő jegeskávéból.
-
Tudod, hogy úgysem adom fel, akkor meg miért húzod az időt? – A szőke hajú nő
egy gyönyörű, aranyszínű rövid szoknyát viselt egy egyszerű, fehér pólóval, ami
tökéletesen kiemelte karcsú derekát, lapos hasát és irigylésre méltó
domborulatait. A férfiak többsége gyakran fordult felé egy szexi kacsintás
kíséretében, amit Camie mindössze egy aranyos mosollyal jutalmazott és többé
rájuk se nézett. – Jó a szoknyád, hol vetted? – kérdezte figyelemelterelés
gyanánt Ellie és pisszegve intette csendre a kuncogó Wanda – t. Élénk mosolyt
varázsolt az arcára, mellyel sikerül kibillentenie faggatózásából barátnőjét.
Megkavarta
jegeskávéját – Köszönöm, kicsit féltem tőle, nem igazán voltam kibékülve a
színével, de hát nem tudtam nem megvenni. Várj! – csapott az asztalra újból
Camie – Te kis, uh – morgott és rosszallóan megrázta fejét, amit követtek
göndör fürtjei is. – Ez nem volt szép, majdnem sikerült elterelned a figyelmem!
-
Majdnem – sóhajtott bosszúsan Ellie – majdnem.
-
Addig nem szabadulsz ebből a kávézóból, míg ki nem teregeted a lapjaidat! Én
már megtettem, Wanda is, nem lehetőség, hogy te kimaradsz a sorból! Szóval
fecsegj, úgy is olyan keveset beszélsz! – noszogatta élesen Camille és íriszeit
belefúrta Elliébe.
-
Jó – Kifújta a levegőt és a plafonra pillantott, mely sárga színben pompázott. –
Igazából tényleg ez az első komoly kapcsolatom, de nem mondanám, hogy Zayn az
első, akivel elképzeltem az életem vagyis, de, csak az, olyan..
lehetetlennek
tűnt és valójában az is volt.
-
Mesélj – noszogatta izgatottan Camie és maga elé húzva italát hátradőlt a
széken.
Késő
éjszaka volt és Ellie kimerülten hanyatlott kényelmes ágyába, hogy párnai közt
elmerülhessen az álmok kellemes világába. Furcsa, irányítótípusú fickó, kipipálva,
sóhajtott és magzatpózba kuporodva lehunyta szemeit. Hangos léptek zaja kúszva
húzta vissza az álmok csendes mezeiről és a nő kellemetlen nyögést hallatott,
amint nyikorogva kinyílt az ajtó és belépett a szobába Jeremy. – Héj, nehogy
elaludj, mégis jön az a szőke pasi, aki tegnap este lemondta a találkozóját
veled! – túrt bele hajába a férfi – Azt mondta gyors lesz, csak egy egyszerű
menetet szeretne és már le is lép. Ellie belefúrta arcát a fehér párnába és
fáradtan megdörzsölte szemeit – Jeremy, ki a fasz akar ilyenkor dugni? Hajnali
négy van, a francba is – pillantott a komódon elhelyezett órára és dühösen
megrázta a fejét –na, tessék, már el is múlt! Haragosan felkönyökölt az ágyon
és villámló tekintettel szemlélte a bágyadt férfit. Haja kócosan meredezett az
ég felé és borostáját vakargatva szűkítette össze szemeit, őt is megviselte ez
a hosszú nap. – Bocs El, ez tényleg rohadtul nem volt belekalkulálva én se
számítottam rá, hogy újra bejelentkezik, de azt mondta, háromszoros árat fizet
érted, ha most jöhet, szóval… – hagyta függőben a mondatot Jeremy, amit Ellie
indulatosan befejezett – elfogadtad.
-
Csak hogy nekem ma körülbelül ő a nyolcadik, komolyan beszélek, mozdulni is
alig bírok, úgy sajog mindenem – vágta hozzá mérgesen és magára húzta a vékony
takarót. – Mond meg neki, hogy holnap bármikor jöhet és extra szolgáltatásban
lesz része, de most nem, én is teljesen ki vagyok merülve. A rohadt életbe,
csak aludni szeretnék, kicseszett napom lesz és hajtanom kell! Jön két pénzes
főnök meg a rendőrségtől is valaki, maximumot kell nyújtanom, nem igaz?
-
De – válaszolt szűkszavúan Jeremy és az ajtónak dőlve összefonta mellkasa előtt
kezeit – azért örülök, hogy a rendet legalább megtanultad. Ellie nyöszörögve
megforgatta szemeit és kíváncsian felpillantott a férfira. Egész vonzó külseje
van, kár, hogy valójában egy faszkalap, jártatta végig rajta tekintetét a nő. –
Na, jó, viccet félretéve ezt természetesen én is felajánlottam neki – húzódott pimasz
mosolyra szája –de azt mondta, hogy most tud jönni és bármennyit kész fizetni
érted.
Pontosabban a testemért. A kettő nem ugyanaz és még véletlenül se
összekeverendő. Ellie utálta ezt csinálni, minden percben érzékelte a férfiak
hangos hörgéseit és kiabálásait, amint belé vagy a teste bármely pontjára
élveznek és ez mélységes undorral töltötte el. Elképzelni sem tudta, hogy hány
ember csalta meg feleségét vagy barátnőjét egy – egy éjszakán ebben az ágyban
és azt sem, hogy ezek közül hánynak ment végleg tönkre a kapcsolata. Mert, hát
tudott arról a John nevű hapsiról, aki két hete itt járt és jó néhány órát
eltöltött a társaságában, míg felesége otthon várta a gyermekekkel szinte már
halálra aggódva magát. A nő, mikor megtudta az igazságot, őrjöngve dobta neki
eljegyzési gyűrűjét a férfi mellkasához, avval a címszóval, hogy vége. Végleg.
Ezt a történetet csak elkúszva hallotta meg Ellie, mikor egyik este Jeremy
ajtója mellett elhaladva kíváncsian felkapta a fejét egy érdekesnek tűnő
telefonbeszélgetésre. A férfi Jeremy barátja volt, és, nos, nem járt sikerrel.
-
30% a tiéd a pénzből, – őrlődött feszülten és végigszántotta nyelvét kiszáradt
ajkain – na, mit mondasz? Ez azért nem rossz ajánlat!
Ja,
mert általában tízet sem kapok, motyogta szarkasztikusan a nő és összeráncolt
homlokkal felnézett az ideges férfire. – Miért is fontos ennyire ez a tag?
-
Édes,
sok, iszonyat sok pénze van, és ha most elúsztatjuk, örökre búcsút mondhatunk a
tripla fizetésnek, már pedig az nagy kár lenne – válaszolt.
Ellie
érdeklődve felkönyökölt az ágyról és elgondolkodva szemlélte a férfit. – Akkor jöhet
nekem 50% is, nem igaz?
-
Cseszettül nem – mordult fel Jeremy és határozottan megrázta a fejét. – Vagy ennyi,
vagy semmi, rajtad áll a döntés!
A
nő mosolyogva megfordult az ágyban és sóhajtva lehunyta kék íriszeit,
megigazította magán a takarót és kezét feje alá helyezve felkészült az alvásra.
Pontosabban csak úgy tett, már ekkor tudta, hogy nyert ügye van, még ha ezt a
játszmát később nagyon meg fogja bánni, ha ezt a fickó tényleg ennyire fontos,
Jeremy is bele fog menni.
- 40% - vágta Elliehez bosszúsan és ujjaival
újra meg újra végigszántott kócos haján. A nő megvonta vállát és alvást
színlelve továbbra is mozdulatlanul feküdt a kényelmes ágyban, mély
tiltakozását kifejezve a nevetséges ajánlattal szemben.
-
Vagy ennyi, vagy semmi, rajtad áll!– ismételte meg pimasz mosollyal ajkain a
férfit és tisztában volt vele, hogy viselkedésével mennyire bosszantja.
Mellkasához szorította a párnát és lábait felhúzva gondolkodott el. Vegyes
érzelmek vették körül, tényleg nem szeretett volna semmi mást csinálni, csak
végre az álmok csodás tengerén tudni magát, hogy másnap reggel kipihentem
tudjon felkelni, mégis.., mégis csábította az 50% ami mosolyogva kacsintgatott
felé. Másfélszeres fizetés saját zsebre, volt egyáltalán valaha ilyenben része?
Azt hiszem nem.
-
Jó, 50%, de csak hogy tudd, ha bármi panasza is lesz rád, vagy a
szolgáltatásodra, esküszöm, nem állok jót magamért, értetted? – suttogott indulatosan
Jeremy és elégedetlenül megrázta a fejét. – Úgy sem lesz több ilyen „30 perccel
korábban bejelentem, hogy jövök” szarság…
Ellie
az ágyon ülve várta a férfit, vörös csipkét viselt és erős sminket – mint mindig,
de hajára már épp csap annyi ideje volt, hogy végigfuttassa rajta a durva kefét,
hogy legalább ne úgy álljon, mint egy szalmakazal és magára húzta fekete,
platformos magas sarkúját.
Aztán
belépett.
A
nő ajkai elnyíltak egymástól, csakúgy, mint a férfié, aki végigszántotta rajta
döbbent tekintetét, majd rendezte vonzó arcvonásait és egy féloldalas mosolyt
villantott. Szőkésbarna haja kuszán meredezett az ég felé, de mindenki tudta,
hogy ez precíz munka árán állt ilyen tökéletesen rendezetlenül; barna szemei megteltek
vággyal és szenvedéllyel, ahogy tekintetét folyamatosan Ellie - n tartotta.
-
Adam – nyújtotta jobbját pimasz mosollyal, amit a nő kuncogva elfogadott.
-
Elragadó. Candice– kacsintott oldalra biccentett fejjel és újra végigmérte az
előtte álldogáló férfit. Talán már 30 is lehetett vagy még több, mégis
észbontóan jól festett fekete nadrágjában és fehér pólójában; nyakában rövid
nyakláncok foglaltak helyet és arcát szexi, világos borosta tette még vonzóbbá.
Határozottan jól nézett ki, egy igazi leányálom volt minden nő számára, s így
Ellie sem maradhatott ki a sorból, hiába tudta, hogy az ég adta világon semmi
esélye, mégis hiú ábrándokkal ékesítette lelkét.
Adam
tudta, hogy nem mond igazat nevét illetőleg, de tisztában volt vele, hogy ez
így helyes, soha, egyetlen kuncsaftnak nem mondják el az ilyen lányok az igazi nevüket, badarság is lenne…
Ez
más volt, egészen és határozottan más. Nem egy szimpla dugás, mint minden
eddigi, sokkal, de sokkal több. A szikrák pattogva keltek életre közöttük, ami
megrémisztette és egyenesen izgatottsággal övezte körül őket. Szenvedélyes
érintésekben és magabiztos csókokban vesztették el mindketten fejüket és már
egyikük sem tudta, hányadik menetbe kezdtek bele a hajnal folyamán, csak egyre
kétségbeesetten hajszolták magukat a gyönyör kapujába újra, meg újra, meg újra.
Egyiküknek sem kellett megjátszania magát az élvezet terét illetően sem, és
hiába tudták, hogy a kötelék, mely néhány óra alatt kialakult köztünk, néhány
másodperc alatt elszakadhat, nem tettek semmit, csak pihegve nézték fehér
plafon apró repedéseit, mindaddig, míg Adam össze nem szedelőzködött és
elhagyta a ház területét.
Több
mint öt hónapig tartott piszkos kapcsolatuk, mely alatt a férfi megismerkedett
egy másik nővel, valaki olyannal, kinek élete biztos lábakon áll, nem, mint
Ellié. Azt mondta, hogy sajnálja történteket, de ők ketten reménytelenek voltak
és nem voltak közös jövőjük. És evvel, ha még fájt is számára, El is egyet
értett.
Nem Adam volt az igazi.
Zayn az igazi.
Hellóóóóó!!!!!!!!!! Nagyon jóóóó ez az egyik kedven blog amit olvasok :)
VálaszTörlésNagyon jól írsz! Ahogy fogalmazol az valami isteni!
Hamar kövit!!!!!!!
Sok csók: Bridgit
Szia,
VálaszTörlésköszönöm, aranyos vagy, hogy ezt írod! :-) Remélhetőleg sikerül belekezdenem a következő héten az új blogomba Louis Tomlinson főszereplésével, örülnék ha az is legalább ennyire elnyerné a tetszéseted/ tetszéseteket! :-)
Természetesen megpróbálok sietni a következő résszel, hatalmas köszönet a kommentért!
Sok - sok puszi: Lucy :-)