Ellie
nevetve nézte a kisfiút, aki kacagva dobálta magát az ágyon, kezeivel maga ellőtt
csapkodta az ágyat és izgatottan szemlélte a tévében lejátszódó gyerekmesét. A
nő szíve néhány pillanatra összeszorult, kezeivel mosolyogva letörölt egy apró
könnycseppet, mely véletlenül végigfutkározott meghatódottságában piruló arcán,
aztán végigsimított Brian fején és Wanda mellé sétált. Wanda sötétvörös hajjal
rendelkezett, ami kellemes ellentétet alkotott már – már szinte
természetellenesen fehér szeplős orcájával és zöld szemeivel; piros – fekete
kockás inget viselt, amit gondosan feltűrt könyökéig és egy egyszerű
farmernadrágot. A lány soha nem volt olyan vékony, mint Ellie vagy a legtöbb
társa a házból, küzdött a súlyával, ami miatt már gyerekkora óta piszkálták és
előfordult, hogy napokig nem vitt be normál mennyiségű táplálékot a
szervezetébe, mégis talán ő volt a legkülönlegesebb nő. A férfiak imádták kissé
vadóc haja és stílusa miatt, szexinek tartották és többüknek felkeltette az
érdeklődését, de legfőképp annak a fickónak, aki teherbe ejtette egy
érzelmekkel túlfűtött éjszakán. Többet nem is látták egymást, pedig a szikra,
mely kettejük közt pattogzott, ahányszor csak egy légtérbe kerültek
felforrósodott és mosolygással töltötte el mindkettejüket. Wanda bizonytalanul
elmosolyodott és melle alatt összekulcsolta kezét. Ellie gondolatai
elterelődtek, emlékezett rá, hogy minél magasabban tartja valaki a kezét
összekulcsolt állapotban, annál nehezebb megközelíteni, feloldani az adott szituációban
kialakult szorongást. Megrázta a fejét és két pohár hűsítő vízzel letelepedett
a nő mellé egy székre. A percekig tartó frusztrált csendet végül Wanda törte
meg.
-
Azt hiszem te fantasztikus anyuka lennél – nézett határozottan oldalra, Elenára
– sokkal, de sokkal jobb szülő lennél, mint én bármikor is voltam. És, tudod,
lehet, hogy ez nagyon hülyén hangzik, vagy ilyesmi, mert sose tudtam igazán jól
kifejezni magam, de hihetetlenül sajnálom, hogy Brian nem a te kisfiad, hanem
az enyém. – Ellie összepréselte ajkait és szemeivel folyamatosan a fiút nézte,
aki nélküle nem lenne sehol sem. A szavak nehezen jutottak el hozzá társa
enyhén rekedt hangján, de amint értelmet nyertek, végtagjain érezte, hogy
végigfut a libabőr és háta teljesen kiegyenesedik. A levegőt szaporábban vette,
miközben a hangos kacagást hallgatta, ami Brian – től származott, nem tudott
betelni vele, és pontosan ezt érezte Hanna – val kapcsolatban is, imádta a
gyerekeket. Megköszörülte a torkát és halkan megszólalt. – Te jó anya vagy és
mindent megteszel azért, hogy a fiad ne szenvedjen hiányt semmiben, főleg ne a
szeretetben és ez a legfontosabb, semmi más – mosolyodott el halványan és
hosszú percekig egyikőjük sem szólalt meg. Mindegyikőjük elmerült gondolatai
kusza tengerébe és mélyen hánykolódtak egyik hullámról a másikra. Érezni
lehetett kettejük közt a zavart, amit egymásnak okoztak létükkel és
tanácstalanságukban keserűen elnevették magukat. Évekig egy házban éltek,
mégsem tudnak egymásról szinte semmit, csak ami igazán fontos, de ez egy idő
után már nagyon kevéssé válik egy ember számára. – Elcseszett egy életünk van.
– Ellie bizonytalanul beletúrt a hajába és elhúzta a száját. Ölében babrált az
ujjaival és kétségbeesetten szeretett volna mindent megtudni a lányról, aki
mellette pólója végével babrál nyugtalanságban. – Ja, rohadtul szerencsétlenek
vagyunk, ha így folytatjuk, lassan rendezhetjük a temetésünket is. – Wanda
bólogatva összehúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét és somolyogva a nőre
pillantott. – Egyébként nem nézel ki valami jól, vagyis úgy értem érzelmileg,
ne értsd félre, kérlek. De eléggé szétszórtnak tűnsz.
Ellie
arcára kényszeredett mosoly ült ki és száján terhes sóhaj szökött ki – Csak
mostanában összejött minden, ráadásul nyugtalan vagyok emiatt a Brenda – s
szarság miatt is, nagyon nem volt szükségem rá pont most. - Felállt a székről
és töltött magának újabb pohár vizet, nem akart több információt elárulni a
helyzetéről, rájött, hogy ők ketten amennyire hasonlítanak, annyira különböznek
is, mind külsőleg, mind belsőleg. És ez furcsa éket vert közéjük, mivel annyira
mások voltak, hogy már nem fértek bele a saját kategóriájukba. Nem voltak soha
barátnők, de Ellie tökéletesen emlékezett rá, amikor Wanda egy éjszaka
könnyáztatta arccal, lekonyult ajkakkal átment hozzá és bizalmával
megajándékozta.
Sötét
éj volt, a szürke felhőkön keresztül még kevesebb fényt nyújtott a Hold és a nő
hiába forgolódott az ágyban, nem tudta álomra hajtani fejét. Erősen
összeszorította a szemét és kétségbeesetten szorongatta teste mellett a
párnáját, habár nem tudta mit is szeretne pontosan elérni vele. Összekuszálva
érezte magát és tehetetlennek, belső combjaiban és csuklóiban szúró és lüktető
fájdalom kellemetlenül hatott rá, bármennyire hozzászokott már mindehhez. De
aztán az ajtó nyikorogva kinyílt, a félelem felülkerekedett rajta, zihálva,
szapora levegővételekkel kuporodott még jobban össze, hogy minél jobban
eltűnhessen a piszkosfehér lepedővel leterített ágyban. Összehúzta magát, arcát
belefúrta a párnába és alvást színlelt. Reménykedett benne, hogy nem Jeremynek
volt kedve meglátogatni az éjszaka folyamán, hogy egy – két menet után
vigyorogva hagyja el a meztelen Elliet szétterülve az ágyon, evvel még nagyobb
szégyenérzetet keltve benne, még is tudta, hogy erre az opcióra van a legtöbb
esély az utóbbi napokból származóan. –
Ellie? – szólította egy vékonyka, sírástól rekedt hang – Ébren vagy még? –
Wanda becsukta maga mögött az ajtót és bizonytalanul billegett előre – hátra
lábain. – Valami baj van? Bántottak – suttogott aggodalmasan a nő és lassan
felült az ágyban – Gyere ide! – De Wanda nem mozdult könnyes szemeivel az ő
értetlen arcát pásztázta és most először érezte igazából az életében, hogy
milyen felemelő érzést keltene a halál. Nem, egyáltalán nem a gondolata vagy a
fogalma, hanem tisztán és biztosan a nagybetűs HALÁL. Zavart volt és haja
kuszán szétszéledt mellkasán, hosszú volt, nagyon hosszú, egészen a derekáig
leért és a vége apró loknikba terült szét trikóján, úgy nézett ki, mint aki
nincs teljesen magánál és Ellie tudta, hogy ezt nem a késői időpont váltja ki
belőle. Aztán kirobban Wandából a zokogás, megtört a páncélja és szája elé
helyezte a kezét, hogy tompítsa a feltörő hangokat, trikójába törölte nedves arcát
és lehúzta csuklójáról a gumit, hogy összefogja vele a haját. Nem tűnt úgy,
hogy az utóbbi napokban bántalmazták volna, Elena felkapcsolta az
éjjeliszekrényen elhelyezett kislámpát és összehúzott szemekkel mustrálta a
kétségbeesett lányt, aki néhány lépéssel előtte állt. Lábai megremegtek, nagyon
rosszul nézett ki és alig bírt megszólalni.
– Én..én.. terhes vagyok – kúsztak ki nehézkesen ajkain a szavak – és
nem tudom, mit csináljak, Ellie, félek – rázta meg újra a zokogás testét. –
Segíts, kérlek. – Végül sírva
letelepedett az ágy másik végére és felhúzott lábaira helyezve fejét
könyörgött. A nő lélegzete elakadt és döbbenten próbált szóhoz jutni, míg végül
félre tette a sok – sok kérdést, mely a fejében kavargott és Wanda elé mászott.
– Biztos vagy benne? – suttogott. – Ezt az ember egyszerűen.. tudja, érzi, és
én terhes vagyok. Biztos. Ellie hiába
kérdezgette továbbra is kitartóan, egyszer sem válaszolt neki, így egy idő után
feladta, nem tehetett semmit, de a gyermek, (ha egyáltalán igaz mindez) nem
halhat meg, hiába nem tudja rendes körülmények között felnevelni Wanda, Jeremy
nem fogja engedni, hogy baja essék a gyermekének, ami a későbbiekben nem
egyszer megmutatkozott Elliet is bajba sodorva.
-
Nem megyünk el valamerre? Csak körbenézni egy kicsit a városba – nézett rá
vörös hajzuhataga alól, amely pár pillanatig eltakarta az arcát. – Brian – nek
szerinte tetszene – tette hozzá apró mosollyal. Ellie nagyot sóhajtott,
lehunyta a szemét, miközben elmosogatta a piszkos tányérokat és poharakat –
Menjünk.
Egy
kicsi és nyugodt kávézóban ültek mindhárman, elég sokan voltak, de ez őket nem
zavarta. Wanda éppen Brian – t etette valami piskóta szerűséggel, míg Ellie
összehúzott szemekkel mustrálta a tömeget. Egyre többen lettek, az asztaloknál
az emberek gyorsan cserélődtek, az arcok, melyeket egyik pillanatban még
látott, nem sokkal később a végtelen feledésbe merültek. Kedves mosolya ott
virított arcán, miközben intett egyet Sasha, a munkatársa felé, aki barátja
ölelésében szinte már elveszni látszott. Orcáját elfordította és a körülöttük
ülőket kezdte el szemlélni tehetetlenségében, ám ahogy a jobb oldali asztalra
pillantott mosolya pillanatok alatt lehervadt arcáról. Először csak Zaynt és
Hanna – vette észre, aki látványosan unatkozott és nagyok sóhajtva cserélte le
babája piros ruháját egy kellemes sárga színűre, aztán az ember, mely eltakarta
a férfi beszélgetőpartnerét, végre odébb állt. Zayn nevetve kortyolt italába és
újra teljes figyelmét a nőre fordította, aki előtte ült. Tényleg gyönyörű volt
és ezt Ellienek bármenyire fájt elfogadni, nem talált egyetlen ellenérvet sem. Egy kék pöttyös ruha volt rajta, amit egy
barna övvel dobott fel és egy szépséges magas sarkú, amibe szinte járni is
lehetetlen, barna haja bal vállán omlott le fátyolként mellkasára és kezeit
lábain összekulcsolva hanyagul tartotta. Ellie szíve néhány pillanatra
összeszorult és ajkai megrándultak, ahogy minden figyelmével őket szentelte ki,
főleg mikor Zayn rámosolygott arra a nőre, aki kuncogva dobta hátra haját. Nagyon
jól megvoltak egymás társaságában. Féltékenység szikrája robbant benne és evvel
egy időben mintha mérget fecskendeztek volna vérébe. De Elena figyelmét még
inkább lekötötte, amikor barátja elhúzta a kezét érintése elől, a szépség – a névtelen
- zavartan visszaejtette kezét ölébe és egy gyors „sajnálom” - ot motyogott,
majd ajkaira újra egy mosolyt varázsolt. Ellie szája apró o alakot formált, miközben
szemei döbbenten elnyíltak egymástól, tényleg elhúzta a karját, nem engedett a
kedveskedő gesztusnak, amivel az a valaki, akit elméjében már nem egyszer
megölt, megpróbálta megajándékozni. Tisztán látszódott, hogy többet szeretne
tőle, mint puszta beszélgetés, de ő nem engedett neki, nem hagyta, hogy hosszú
körmeivel végigzongorázzon bőrének mezein és ez megdobogtatta Elllie szívét.
Mosolyogva nyelt egyet és Wanda – ék felé fordította tekintetét. A lány
kuncogva őt nézte és felhúzta szemöldökét – Ő az? – A nő csak zavartan
bólogatott és ajkait beharapva nézett újra hármójuk irányába. Ujjaival gyorsan
babrált ölében és sóhajtva szemlélte kettejük társaságát, míg Hanna az asztalra
fektette fejét. Nem hallotta mit beszélnek, mégis látta, ahogy Zayn értetlenül
összehúzza szemöldökét és száját összepréselve hallgatja a nőt, aki előtte
hatalmas mosollyal az arcán ül. Isabel,- mint később kiderült – megigazgatta pólóját,
hogy minél előnyösebb legyen számára a helyzet, mély dekoltázsát láttatni
engedte és most Ellie – n volt a sor, hogy megmerevedjen, háta kiegyenesedett
és belülről tombolt testében a dühtől, mely lassacskán eltelítette. – Akkor menjél
oda hozzá! Minek ülsz még mindig itt? – A nő lassan felkelt helyéről és halvány
kényszeredett mosollyal Zayn mögé sétált, egyikőjük sem vette észre és neki
pontosan ez volt a terve, hogy jelen pillanatban láthatatlan maradjon.
-
Mondom, hogy csak egy éjszaka lenne az egész, szeretném kellemesen eltölteni a
nyaramat, mielőtt újra beletemetkeznék a munkába, nem akarok semmi barátnős
szarságot, nem adom meg a számom, hogy hívj fel, én mindössze egy éjszakát
szeretnék semmi mást! – Te jó ég, húzta össze a szemeit Elena, ez a lány sokkal
intelligensebbnek néz ki, mint amilyen valójában, hol a francba dolgozhat ilyen
hatalmas ésszel? Megrázta a fejét és újra kettejük beszélgetésére koncentrált,
miközben még mindig láthatatlan maradt számukra. Tudta Zayn mit fogsz
válaszolni és egy csepp bizonytalanság sem volt benne ezt illetően, hisz még
mindig egy párt alkotnak. Legalábbis nem szakítottak vagy valami ilyesmi, csak
egy kis időre és térre volt szükségük. Ugye?
-
Na, ide figyelj rám Isabel! Barátnőm van, akit mindennél jobban szeretek, és
rendbe szeretném vele hozni teljesen a kapcsolatunkat, nem még jobban
belerondítani, á – á, még véletlenül se szakíts avval félbe, hogy ez téged nem
zavar és nem tudja meg, mert nem érdekel! – Zayn dühösen megrázta a fejét és arrébb
tolta asz italát, tisztán érezni lehetett pár lépéssel mögötte is a benne
forrongó frusztrációt. – Kettő, soha, de soha a büdös életben nem csalnám meg
őt senkivel, mert tényleg nagyon szeretem, sőt, egyetlen barátnőmet sem csaltam
meg életem során és nem is fogom elkezdeni, mert mindegyikük iránt mély
tiszteletet ápoltam és ez a mai napig sem változott meg. Három, nem tudom miért
hitted egy pillanatig is azt, hogy le akarnék veled feküdni, úgyhogy jó lenne,
ha a melleidet is visszapakolgatnád, mert teljesen feleslegesen raktad ki,
engem a legkevésbé sem érdekel! Ja és még valami! Isabel, te nagyon rossz ember
vagy, ha egyszerűen csak képes voltál idejönni mellém és kizárni a látókörödből
Hanna – t, látod, ezért sem fekszek össze veled a büdös életben sosem. Ellie
nem tenne ilyet, mert ő jó ember, viszont te… te egy olcsó ribanc vagy, nagyon
megbuktál, szerintem gondold át hol rontottad el az életed, mert valahol
hihetetlenül sikerült elcseszned, ha még ennyi idősen is csak egy – egy éjszakára
keresgélsz srácokat az ágyadba! – dőlt hátra a székében mérgesen és
elégedetlenül kortyolt egyet a pohara tartalmából. Ellie, kezeit somolyogva a
férfi vállára helyezte, érezte, hogy a feszültség mely testében majd
szétrobbant, kezd felszívódni ismerős érintései nyomán. Zayn megkönnyebbült,
szeretetteljes mosollyal ajkain kulcsolta össze ujjaikat és felpillantott Elena
– ra, aki felhúzott szemöldökkel szemlélte a lányt. – Szia Isabel – derült barátságos
mosolyra arca – esetleg szeretnél még valamit vagy sikerült megértened a dolgok
helyzetét?
A
nő ajkai döbbenetében szétnyíltak, pont, mint Ellié nemrég és dühösen felkapva
a táskáját, kiviharzott az épületből. Mind a ketten nevetve néztek utána és Elena
a férfi vállának döntve a fejét helyezte szája elé a kezét, hogy tompítsa
jóleső nevetését – Ne, ne takard el, imádom hallgatni a kuncogásod! – vette el
tenyerét ajkai elől. Végigmérte a nevetgélő Elliet és halkan nyelve egyet adott
apró csókot homlokára. A sötét farmernadrág tökéletesen simult vékony lábaira,
lenge fehér inget viselt és egy fekete blézert, ami hanyagul feltűrt könyökéig,
aztán a férfi újra felnézett Elena arcára. Gödröcskés mosolya ott virított
ajkain és Zayn imádta, hogy arca elé lógó tincseit hátratűzte egy – egy hullámcsattal,
mert végre tisztán engedni láttatta gyönyörűségét, mely minden alkalommal ott
rejtőzött benne, mégis félt megmutatni.
Átölelte
vékony derekát és sóhajtva lehunyta szemeit – Szeretlek.
Lucyyyy imádlakkkkkkk!!!!!!! Nagyon jóóóó lett!!!!!! Alig vártam a részttttt!!! Ügyi vagy mint mindig!!! Siess a kövivel!!!
VálaszTörlésPuszi: Bridgit
Nagyon aranyos vagy, köszönöm a dicsérő szavakat! :-) már belekezdtem a következőbe és nyáron szeretném olyan rendszereséggel hozni, hogy suli előtt véget érjen a történet.
TörlésHatalmas puszi: Lucy :-)
szia ma találtam a blogodat és el is olvastam az egész részt . néha nehéz értelmeznem.. de amúgy remek sztori. nagyon megérintett Elena múltja és mikor olvastam hogy milyen fájdalmas emlékeik vannak Zaynnek és családjának Melissáról megkönnyeztem . remélem hogy együtt tud majd maradni Elena Zaynnel. Hanna pedig nagyon aranyos kislány :) remek blog :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon szeretném megköszönni, hogy írtál most nekem, boldogsággal tölt el, hogy elolvasod az írásom! Szerettem volna egy "kicsit" komolyabb témával foglalkozni, ami sokkal drámaibbra sikerült, mint azt eleinte elterveztem, de örülök, hogy mégis elnyerte a tetszésed! :-) Esetleg leírnád, hogy mely részeket nehéz értelmezni, hogy ki tudjam javítani?
És mégegyszer szeretném megköszönni kedves szavaidat, hálás vagyok! <3
Ölel: Lucy :-)