14. Mámorító egybeolvadás egy piszkos gyönyörrel

 

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...

Ellie nyöszörögve lerúgta magáról a takarót, a puha szőnyegre helyezte lábait és megigazította magán az összegyűrődött pizsamáját, majd hátratúrta a haját és felállt. Nem érezte magát fáradtnak, pedig tegnap este, miután Zayn elment sokáig ült a teraszon egy pohár bor társaságában és elgondolkodva nézte a tengert, amin visszatükröződött a Hold gyönyörű sárgás színe. Bement a kicsi fürdőszobába és megmosakodott, felöltözött és kiment a konyhába, hogy készítsen magának egy bögre kakaót. Pont erre volt szüksége, a szülei emléke lebegett lelki szemei előtt és egy pillanatra összeszorult a torka, de a hosszú évek folyamán már valamelyest megtanulta kezelni a hiányukat, ha ez egyáltalán lehetséges. Édesanyja esténként ezt az italt készítette el neki, ő pedig minden alkalommal, ugyanavval a boldogsággal fogyasztotta, mintha az első lenne. A macis bögre az összes fürdés után ott pihent a konyhapulton, arra várva, hogy Ellie mosolyogva elfogyassza a tartalmát. Furcsa, 8 éven keresztül mindennap azért imádkozott, hogy végre láthassa őket, de amikor esélye volt rá, egyszerűen elmenekült és tovább növelte a kilométerek számát hármójuk között, a gyávaság, a szégyen és a félelem akkor is legyőzte. Kortyolt egyet az édes italból, letelepedett a kanapéra és bekapcsolta a televíziót, hogy valamelyes lekösse a figyelmét egy olasz nyelvű adón. Pár szót vagy kifejezést megértett, de összességében untatta a műsor, szétterült az ágyon és letette a kis komódra a félig teli sárga bögrét, nehogy kifröccsenjen a barna folyadék az ágyhuzatra. Hangos kopogás törte lustálkodását, mire kelletlenül felnyögött, feltápászkodott álló helyzetbe és elindult az ajtó irányába. Bosszúsan belerúgott balerinacipőjébe és nagy sóhaj hagyta el ajkait. Ez meg hol volt tegnap, nézett értetlenül, majd kinyitotta a bejáratot és beengedte vendégeit. Egy barna fonott copfos hajú lány futott el mellette és nem sok kellett, hogy fellökje.

-Szia Ellie! Bocsánat, de a kedvenc mesém megy a tévében! - lihegett Hanna és megfogta a távirányítót, hogy elkapcsoljon a SpongyaBob – ra.

Ellie felkuncogott Hanna hevességén, megcsóválta a fejét és Zayn felé fordult.

-Szia Zayn! – a férfi két arcra puszival köszöntötte és már épp ellépett volna a nő mellett, mikor Elena bátortalanul visszahúzta.

Közel húzta magához Zaynt, ajkai súrolták a férfiét, de nem tett semmit, csak várt, bizonytalan volt, nem ez az első csókja, viszont hosszú évek óta az első olyan, ahol szerelmet érez a másik fél iránt. Beszívta az alsó ajkát, feltekintett a mélybarna szempárba és a férfi nyaka köré fonta kezeit. A fiú átölelte, magához szorította, aggódó, égető tekintete perzselte Elliet, érezte a testéből áradó szeretetet, szerelmet és rajongást, behunyta a szemét és szájaik összeforrtak. Mindketten érezték, hogy a köztük lévő, láthatatlan fal leomlik, némán, szótlanul; a bizonytalanságuk egy szempillantás alatt elmúlt, a nő Zayn arcára simította kezét és úgy, mint még senkit, mély szerelemmel csókolta. Pihegve, nagy mosollyal váltak el egymástól, Ellie hátrált egy lépést, becsukta a még mindig nyitott ajtót és kuncogva a férfi karjaiba vetette magát, érezte, hogy pár könnycsepp lassan végigcsordogál kipirult arcán, de ezek a cseppek az örömtől és a boldogságtól keletkeztek. Még soha senki nem olvadt össze vele ily’ nagymértékű szerelemmel, pár pillanatig még a testét is remegni vélte, térdei megcsuklottak, de Zayn erősen tartotta és pink ajkain percekkel később is érezni vélte a csók bizsergető, édes ízét. Ilyet eddig nem élt át.

-Együtt tölthetnénk a napod, ha gondolod. Mit szólsz hozzá? – suttogta Zayn, miközben arcát a nyakhajlatába temette és belepuszilt a nő nyakába, akit kirázott a hideg és kuncogva felhúzta a vállát, fejét hátra vetette. A srác elbűvölten, nagy mosollyal az arcán bámulta az előtte álló gyönyörűséget, olyan szép és ámulatba ejtő, gondolta magában, kár, hogy az első találkozásunk szexbe torkollott, annyira kár, pedig ő olyan értékes és lenyűgöző. Ne kellett volna.

-Rendben Zayn, mit terveztél? – mosolygott Ellie, felkapta a sárga bögrét a komódról, kiitta belőle a kihűl folyadékot és beletette a mosogatóba. Zayn végignézett a kis helységen, a falak színe piszkos fehér volt és csupasz, sehol egyetlen kép a családjáról, barátairól, szeretteiről, mintha nem is lakna senki a kicsi szobákba.

-Nos, semmit, de egy kávé után lemehetnénk a partra. – válaszolt a neki háttal álló nőnek. – Egyébként a szoba miért ilyen… - gondolkozott Zayn.

-Rideg? – nézett hátra kérdőn Ellie és visszafordult, amikor a férfi bólogatott. – Nem terveztem hosszú távra az itt létem, de valaki megakadályozott az elmenetelemmel kapcsolatban.

Zayn átkarolta a nő derekát, a másik kezében egy táskát fogott, amibe törölközők, újságok és naptej feküdt, egyenesen a cukrászdába tartottak, hogy igyanak egy frissítő kávét, majd belevethessék magukat a napba, Hanna pár lépéssel előttük járt, ő homokozó cuccot és néhány játékot cipelt, hogy ne unatkozzon. Mindhárman a ruhájuk alatt fürdő neműt viseltek, amit már a szálláson átvettek, Elenán egy farmer short volt és egy lenge póló, felnézett Zaynre, ő mosolyogva viszonozta pillantását, vállának dőlt és elmerült az elé táruló festői tenger és csillogó homok páratlan látványában.

Leültek az egyik asztalhoz és megvárták, hogy Marie odaérjen melléjük, mindketten felálltak, puszival köszöntötték és somolyogva, csillogó szemekkel visszaültek a helyükre.

-Ugye együtt vagytok? Mondjátok, hogy jártok, kérlek! Vagyis miket beszélek, biztos együtt vagytok! – rázta meg vigyorogva a fejét Marie és kezével hadonászva beszélt, ami mindegyikőjüket megnevetette, de csak helyeslően bólogattak.

-Huh. – fújta ki a levegőt és lecsillapította heves örömét. – Oké, akkor mit szeretnétek?

-Először is: mikor dolgozik Camie? Másodszor én egy csoki tortát és egy Lattét kérek.

-Mi két epertortát, egy kávét kérünk és egy narancslevet, köszönöm Marie! – a nő csak legyintett és válaszolt Ellie kérésére, miszerint a szőke lány holnap két műszakban fog dolgozni és már ott sem volt.

Zayn elővette Hanna ceruzáit és egy –két lapot, megfogta a nő asztalon pihenő kezét és láthatatlan, apró mintákat ábrázolt a selymes bőrén, miközben elgondolkodva, mosolyogva figyelte szép arcát. Tegnap este az ágyba fekve azon mélázott, vajon mennyi esélye van ennek a bizonytalan, ingatag lábakon álló kapcsolatnak? De egy valamit biztosan tudott, ez nem olyan lesz, mint az utóbbi időben lefutott néhány darab, már csak a gondolatra is, hogy szakítanak, megfeszült egész testében, nem, ez teljesen más lesz, őt szereti. Vonzza az auráját a mélyen belengő sok titok, meg szeretné fejteni az előtte ülő rejtélyes nőt, szüksége van rá, mint az oxigénre, magához akarja láncolni és az idők végeztéig elmerülni édes ölelésében.

Ellie elmerengve tanulmányozta Hannát, rögtön észrevette, hogy sötét színekkel dolgozik, nem használ világosakat, csak ha nagyon muszáj és ez nem túl jó. Kifejezetten rossz.

-Hanna, rajzolnál nekem egy rózsaszín vagy sárga pillangót és virágokat? –nézett kérdőn a nő és mosolyogva az említett színeket nyújtotta a kislánynak, aki bizonytalanul méregette. Elvette, de csak ujjai között forgatta őket, nem tett semmit, látta Ellie bíztató tekintetét és lassan meghúzta az első vonalakat a lapon.

-Soha nem rajzol ezekkel az árnyalatokkal, rendszerint lilát, szürkét és sötétkéket használ, nem hiszem el, hogy ennyivel rávetted a világosabb színekre! Én meg időtlen – idők óta rimánkodok neki, hiába! Köszönöm Ellie. – sóhajtott a férfi hálásan és mosolyog nézte a két, vele szemben ülő csodás személyt.

-Nincs mit. Ezek a tónusok lelki problémákra utalnak, valószínűleg az édesanyja elvesztése okozza ezt nála, de erre nagyon kell figyelni, egyébként nem csináltam semmit, csak egy kicsit hatottam rá, én még viszonylag új vagyok számára, meg tudom tenni. –szemlélte elgondolkodva a mellette ülő lányt és visszafordult Zayn felé, pont, mikor megérkeztek a sütemények és az italok.

Miután elhagyták a cukrászdát, megkeresték a napozóágyaikat és letelepedtek, Hanna rögtön belevetette magát a homokozásba, kiszórta a szükséges dolgait, elmerült a csillogó homokszemekben és a játékban. Ellie zavart tekintettel nézett a tenger irányába, miközben pólója alját morzsolta, újra előjött a bizonytalansága és gondolatban elátkozta magát, hogy miért ilyen gyenge. Az ember azt hiszi, több évnyi prostitúció után egy nő könnyen leveti ruháit, de ez nem így történik, szinte képtelen rá ennyi személy között.

-Ellie – valahogy mindig megnyugvással tölti a lágy hang, amellyel Zayn suttogja a nevét, teljesen elbűvöli – nem kell levetkőznöd, rendben? – simított végig a karján és nyugtatóan puszit nyomott selymes, puha arcára. Nem azért hívta ide, hogy megcsodálhassa fürdőruhába, egyszerűen szerette volna, ha hárman együtt töltik a napot és erre a leglogikusabb és egyben a legmegfelelőbb a tengerpart volt.

-Köszönöm. –hunyta le a szemét.

-Ugyan mit? Ellie nem azért vagyok veled, komolyan gondolok mindent a kapcsolatunkat illetően, kedvellek, szeretnélek hazavinni téged, bemutatni a többieknek, anyáéknak, a húgomnak, már teljesen el vannak ájulva tőled, pedig még nem is láttak, nem szeretném elsietni a dolgokat semmilyen téren.  A gondolataim háromnegyedét szinte te töltöd ki, nem telik el úgy perc, hogy ne járnál a fejembe, szorongva találgatom, vajon az adott pillanatba mire gondolsz, mit érzel, mit csinálsz, ha lehetne, az összes fájdalmadat átvállalnám, minden rossz, kellemetlen emlékedet a messzeségbe taszítanám és óvnálak: mert én ennyire szeretlek. – vonta az ölelésébe, karjaival körülfogta a derekát és könnyed csókot lehelt homlokára.

-Szeretlek Zayn, mérhetetlenül szeretlek!