12. Szükségem van rád!

12. Szükségem van rád!

 

Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk.

 

Ellie kék íriszeit újra meg újra az ajtó irányába futatta, akárhányszor belépett egy vendég és rögtön feltámadt benne a remény, hogy talán Zayn és Hanna lép be az ajtón, de ez egyszer sem fordult elő. Három napja egyetlen alkalommal sem.

Csalódottan lehajtotta a fejét és hirtelen iszonyatos dühöt kezdett el érezni a lelkében. Utálta, hogy a tincsei a szeme elé lógnak. Utálta a magassarkúját, mert fájt tőle a lába, de mai a nagy reggeli sietségben nem találta a balerinacipőjét. Utálta a kezében lévő üvegpoharat, mert olyannak találta, mint saját magát. Törékenynek és ez határtalan indulatot ébresztett benne. Észre sem vette mi történik, nem fogta fel, hogy egy jobban szorítja ujjaival a poharat, távolról hallotta, hogy Marie aggodalmasan beszél hozzá, de Ellie nem figyelt rá.  Halk sikítás hagyta el száját, mikor fájdalmat érzett a tenyerében és az ujjaiban, döbbentett pillantott a bal kezére, amin egyre nagyobb foltokban jelent meg a vér, míg párüvegszilánk belefúródott. Jézus Isten! Mit csináltam?  Kétségbeesetten a csap alá tartotta a kezét és kitágult pupillákkal nézte, ahogy a vörös folyadékot lemossa a víz, majd Marie kiszedegette a szilánkokat az ujjaiból, lekezelte a sebeket és egy fáslival bekötözte a tenyerét.
- Szívem, látom, hogy valami nincs rendben, menj az apartmanba és pihend ki magadat! Kiírlak holnap is szabadságra!

Így történt, hogy Elena a szobából nyíló kicsi teraszon üldögélt, jobb kezével támasztotta a fejét az asztalon, miközben gondolataiba merülve nézte a tengert.

Minden ugyanolyan volt, mint az összes nap, amióta a városban van: a homokban kisgyerekek építettek várat; a part mentén fagyit árultak; sok nő egy napozóágyon pihent nagy szalmakalappal a fején, könyvvel a kezében; a tengerben pedig családok vízi bicikliztek, mégis valami megváltozott. Érezte. Hiányzott Valaki az életéből, szerette volna, hogy mellette legyen, a férfi karjaiba simulhasson és maga is megdöbbent, mikor mérhetetlen vágyat kezdett érezni azért, hogy megcsókolhassa, érezhesse ajkainak ízét és ez nem szexuális vágy volt. Mélyen legbelül persze előfordulhatott, hogy volt benne pár csepp, de azt hiszem ez teljességgel természetes. Legfőbbként a szerelme iránt vágyódott és csak most értette meg igazán, mennyire beleszeretett Zaynbe. Szinte fojtogatóan, már - már marcangolta a tudat, hogy nincs mellette, az pedig még jobban, hogy fogalma sem volt róla, hogy hol volt. Valamilyen szinten a lelkét megölte az az eshetőség, hogy talán elveszítette Őt, Őket egy jó pár évvel ezelőtti hiba miatt, amit kényszerűen követett el. Megölt egy ártatlan lényt.

Zayn kétszer, hosszan megnyomta Waliyha csengőjét, majd hátrapillantott és megvizsgálta a házat, ahová pár napja költöztek be a barátjával. Nem túl nagy, hátul egy kisebb kert, a falak sárga színben pompáztak és két ablak nyílt az utcára és az egyikből éppen a húga pillantott Zaynre, kissé döbbenten, mire a férfi egy félmosolyt villantott. Waliyha pár másodpercen belül már szélesre tárta az ajtót a bátyja előtt és a karjaiba vetődött, szorosan ölelte, míg Zayn arcon csókolta és viszonozta az ölelést.

- Hogy – hogy itt vagy Zayn? Nem Olaszország partjain kéne sütkérezned Hannával? És ő hol van? – nézett zavartan körbe.
- Beengedsz? Mindent elmesélek.

Megkeverte a kávéját, ajkaihoz emelte, kortyolt párat, majd újra elhelyezte a kistányéron és tekintetét húga barna szemeibe mélyesztette – Szükségem van rád – sóhajtott. Ezért is jöttünk haza, hogy tanácsodat kérjem pár dologban, amiben bizonytalan vagyok.

- Mi a baj Zayn? –suttogott Waliyha és megszorította a férfi kezét, éreztetve, hogy meghallgatja őt.

- Egy nő, Waliy. – nézett fáradtan és egyben feszülten húgára, aki láthatóan nyelt egyet – Azt hiszem nem volt jó ötlet most idejönni evvel, sajnálom – állt föl, hogy távozzon, de a lány megállította.

- Ne, kérlek, meséld el, csak tudod mennyire fontos volt és fontos még most is számomra Melissa, érdekel, hogy mi történik veled, mit élsz át Caorléban és érdekel a nő is, akiről beszélni szeretnél, rendben?

- Biztos? Azt ugye, tudod, hogy örökre szeretni fogom Melissát, ő volt az első, akiért teljesen megbolondultam, akitől született egy kislányom, nem felejtem el soha, de 26 éves vagyok, túl kell lépnem a halálán és nem lecövekelni, mert már évek óta ezt csinálom! Én csak… szeretnék végre újra boldogan élni egy nő mellett, teljes családként, nekem ez is nagyon hiányzik az életemből.

- Értem. Mesélsz róla, végre? Hogy hívják, mi a foglalkozása, hány éves, hogy néz ki, mindent tudni akarok! – nézett csillogó szemmel és büszkén a bátyjára Walyha, míg visszahúzta a félig kész konyhába és leültette egy székre az asztal mellé. Készített egy teát magának és figyelmesen hallgatta Zaynt, amint belekezdett a történetbe. Minden szavát itta.

- Elena Walkernek hívják, pincérnő Marie cukrászdájában. Nos, nem tudom pontosan elmondani mennyire szép, mert egyik szó sem megfelelő rá. Kék szeme minden találkozásunknál megbabonáz és vigyorgásra késztet, barna haja lágy fürtökben keretezi arcát, gödröcskés mosolya pedig még aranyosabbá teszi, egyszerűen gyönyörű, emellett nagyon szerény, félénk, visszahúzódó a személyisége. És Hanna is nagyon szereti, sokszor emlegeti, és alig várja, hogy újra meg újra láthassa, de Waly…

- De?! Zayn, mi a gond vele?

- A múltja, vagyis nem tudom mi a baj. Prostituált volt, kilenc éve teherbe esett és én lettem volna a gyerek apja, ha nem veteti el, de megtette és ezt pár napja tudtam meg. Érted Waly?! Körülbelül három napja tudom, hogy 17 évesen lett volna egy gyerekem, ha a nő nem megy el abortuszra és öli meg, engem ez zavar a legjobban! Hogy soha nem mondta el, pedig rohadtul jogom lett volna tudni róla! És azt hiszem, kezdem szeretni, szerelmes vagyok belé, de Melissa mit mondana erre? Mikor Ellie elmesélte mindezt, mondtam neki, hogy egy darabig ne találkozzunk, ő… sírt Waly, olyan rossz volt látni így! És elolvastam a levelet, amit Melissa adott a halála előtt nem sokkal. Teljesen elbizonytalanodtam, azt írta, hogy ha megtalálom azt a nőt, akivel úgy érzem, képes vagyok leélni az életem, harcoljak érte és ne engedjem el, de most nem tudom, mi lenne a helyes. Istenem, segíts! – tolta arrébb a kávéscsészét Zayn és az asztalra borult és lehunyta a szemét – Annyira nehéz és bonyolult ez az egész!

- Nem! Valójában nem az, csak te bonyolítod túl az aggódásoddal! Talán egy kicsit úgy érzem, hogy Melissát keresed benne, de te is pontosan tudod, hogy ez lehetetlen. Mindig találni fogsz benne valamit, ami Melissába meg volt és benne nincs vagy éppen fordítva! Te mondtad, hogy túl szeretnél lépni rajta és teljes életet élni, de Zayn, így nem tudsz! Igazából téged nem is a múlt zavar, hanem az, hogy ő más, mint Mels, de ez is tetszik neked benne.

Zayn az ablak felé döntötte a fejét és nézte, ahogy a vízcseppek versenyt futnak egymással, majd elvesznek az üvegen vagy eggyé válnak. Nem tudta, hogy mit tegyen, mi lenne helyes, jobb, ami kedvező lenne mindenki számára. Újra visszafordult Waliyha felé, felemelte a fejét, megitta az utolsó korty kávét, miközben csöndben hallgatta a húgát és rádöbbent, milyen színt tisztán igaz minden szó, amit mond.

- Szereted Elenát? – kérdezte Waliy és mélyen a bátyja szemébe nézett.

- Wal, én.. – fújta ki a levegőt.

- Zayn! Szereted vagy nem? Csak ennyire válaszolj!

- Igen, szeretem, nagyon szeretem, de…

- Jó, akkor nincs semmi de, hanem most rögtön visszamész hozzá és megbeszélitek a dolgokat, mielőtt elmenekülsz hozzám, oké? Ő is szeret téged, de a te bizonytalanságod meggátolja a kapcsolatotokat, ne legyél hülye, ne szalaszd, ahogy Melissa mondta: Harcolj érte!

Így történt, hogy másnap délután Zayn, már Elena apartman szobájának ajtaja előtt állt toporogva és akárhányszor felemelte a kezét, hogy kopogjon, mindig visszahúzta, majd megunta a szerencsétlenkedését és határozottan koppintott hármat az ajtón. Hanna Marie fiaival van egész nap, így tud végre rendesen beszélgetni Ellievel kettesben és együtt talán megoldhatnak pár problémát vagy túljuthatnak rajta. Kinyílott az ajtó, a nő haja egy lófarokba összekötve állt a feje búbján, néhol egy – egy tincs kiszökött, arca egy kicsit nyúzott volt, látszott rajta, hogy nem aludt a napokban rendesen, íriszei tágra nyíltak, a szája pedig résnyire a döbbenettől, amit akkor érzett.

Zayn pedig újra beleszeretett.

Ellie még mindig el volt képedve, várta Zaynt, tényleg, de most, hogy megjelent az ajtójában, olyan mesebelinek tűnt, félt, hogy az egészet csak álmodja, és nem sokára felébred, de pillanatnyilag azt sem bánta volna. Mert Zayn vele volt.

Leültette a kanapéra, megkínálta itallal, de a férfi illedelmesen elutasította, azt mondta, hogy fontos dolgokról kell beszélniük, így hát Ellie is helyet foglalt a kanapé másik végében, felhúzta a lábait, két karját köré kulcsolta és a térdére hajtotta a fejét. Kíváncsian, egy kis mosollyal a szája szegletében nézett Zaynre, megköszörülte a torkát és végül kötelességének érezte, hogy ő kezdjen el beszélni.

- Tudnod kell, hogy én nagyon sajnálok mindent, ami a múltban történt, nem így szerettem volna, hidd el, de így alakult és ezen már nem tudok változtatni, bármennyire is szeretnék. Lehet, hogy most azért jöttél, hogy elmond, többé inkább ne találkozzunk, de tudnod kell, hogy kedvellek, sőt szeretlek és Hannát is. Nagyon. És megeshet, hogy önzőn hangzik, de azt szeretném, hogy mellettem legyél, nem akarlak elveszíteni titeket, ahhoz már túl késő! – állt fel és a teraszajtóhoz ment.

Zayn mögé sétált, átkarolta és egy gyengéd csókot lehelt a nő puha arcára és ő is megszólalt.

- Szeretlek Ellie, nagyon!  Szükségem van rád! Melletted akarok minden reggel ébredni és veled álomra hajtani a fejem. És.. nagyon szeretném, ha te lennél Hanna pótanyukája, mert tökéletes vagy, imád téged! De jó lenne, ha elmesélnéd a múltadat, nem szeretném, ha titkaink lennének egymás előtt! Meglehet, hogy mindez sok egyszerre, de örömmel töltene el, ha a barátnőm lennél, tehát Elena Walker, lennél az én gyönyörű barátnőm és megosztanád velem legféltettebb titkaidat?

- Igen, nagyon szívesen Zayn, szeretném, ha megpróbálnánk ezt a kapcsolatot, úgy gondolom, működne.

A férfival szembefordult mosolyogva és újra a kanapéhoz vezette, majd egy nagy sóhajjal belekezdett múltja mesélésébe, egészen gyerekkoráig visszamenőleg.