2014. augusztus 24., vasárnap

35. Soha többé ne keress!


35. Soha többé ne keress!

Miranda for MANGO Fall 2013


Valamit elfelejtettem. Valamit elfelejtettem. Valamit…. elfelejtettem.

Basszus.

A karkötő meg a levél.

A homlokára csapott és átlépett két hatalmas, megpakolt táskán, majd sietve kihúzta a szobában található összes fiókot. Kétségbeesve kutatott ár mindent, tudva, hogy úgy lenne igazságos, ha visszaadná Zaynnek, hogy a nagybetűs IGAZI – nak adja át, de amikor a kezébe került egyszerűen leblokkolt. A saját viselkedése idegesítette, mert nem értette, hogy miért nem képes a férfi kezébe nyomni a levelet és a gyönyörű karéket, ez nem ő volt, már nem ismert magára.

Megfordította a borítékot, amire apró cirádás betűkkel mindössze annyi volt írva: Neki. Torkában akadt a levegő és hátrahanyatlott a párnákra. Melissa már sokkal előbb elengedte Zaynt, mint ahogy a férfi gondolta volna, vagy, ahogy egyáltalán valaha is tudatában lesz. A szőke hajú lány sokkal erősebb volt mindenkinél és a kialakult képnek róla valójában nagyon halvány köze van a valósághoz. Maga elé képzelte Mels és Zaynt, akik mindketten sokkal életerősebbek voltak, mint ő valaha is lesz és nem tudta megfejteni, hogy a lány, hogy volt képes megírni egy levelet annak a nőnek, aki később átvette a helyét és szívébe foglalta az ő szerelmét. Ellie ezt nem tette volna meg. Melissa viszont továbblépett a halál fogalmán és csak a körülötte lévő személyek jövője foglalta le.

Talán ő ebbe lelte vigaszát.

Előhalászott a csomagjai közül egy fekete farmert és egy hozzáillő blúzt, de ekkor megszólalt a híradó.

Tegnap rábukkantak London külterületén, a múlthéten eltűnt fiatal tizenéves lányra

A rendőrség nyilatkozata szerint egy bordélyházba találtak rá, amikor néhány turista bejelentést tett, mert sikítozást és hangost sírást hallott az épületből. További hat, eddig évek óta eltűnt személyre bukkantak a nyomozók, de kilétük felöl csak a késő esti órákban ígértek tájékoztatást a rendőrség szóvivői. Az épületben tartózkodó négy férfit is letartóztatták, feltehetőleg ők rabolták el a nőket.

A fiatal lányokat valószínűleg többször is megerőszakolták és szexuális tettekre kényszerítették – tette hozzá a 40 év körüli műsorvezető.

Te jó ég! Beszélnem kell Zaynnel, mielőtt túl késő, futott végig a gondolatmenet az agyán, de ekkor felülkerekedett testén a zokogás és zihálva dőlt puha ágyára. Ez még nem a vég, ez még nem a vég, ismételgette magában, mint egy mantrát és nagy levegővételekkel próbálta megnyugtatni háborgó elméjét. Lehunyta a szemét és kezével megdörzsölte könnyharmatos arcát, majd beszívta kicserepesedett ajkait. Jó, akkor most…

Zayn.

A fenébe! Hallotta, ahogy elhúzzák a kártyát az ajtó előtt, ami csak annyit jelenthetett, hogy a takarítónő vagy Ő. De megismerte a férfi lépteit, ez is ez volt a sok dolog közül, amit ha az ember huzamosabb ideig tapasztal, egyszerűen a megérzéseire támaszkodva felismer. Kapkodva felállt és mosolyt varázsolt az arcára, miközben belenézett a tükörbe és elszörnyedve beletúrt a hajába.

- Szia.

Zayn összehúzta a szemöldökét, és az ajtókeretnek dőlve elgondolkodva szemlélte végig ex – barátnőjét. Akinek szeme van, annak nem kell varázslónak lennie, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Csak meg kell tanulnod olvasni az arcról. Nézd a szemeket! A szájat. Az izmokat itt, az állkapocs sarkában, és itt, ahol a nyak összeér a vállal. Vannak hazugok, akik pislognak. Mások kimeresztik a szemüket. Megint mások félrenéznek. Van, aki az ajkát nyalogatja. Sokan eltakarják a szájukat, mielőtt hazudnának, mintha csak a hamisságukat próbálnák leplezni. Más jelek talán finomabbak, de mindig ott vannak. A hamis mosoly és az igazi mosoly talán hasonlónak tűnik, de különböznek egymástól, akár a hajnal az alkonyattól. Meg tudod különböztetni a hajnalt az alkonyattól?

Zayn képes volt rá, egyszerűen érezte az íriszekben megbúvó igaz vagy épp hamis jeleket; észlelte a szinte láthatatlan remegést a kezeken és lábakon; a hangok furcsa lejtését, ahogy a szavak végiggördülnek nyelvén és távoznak kicserepesedett ajkain. Az ember, ha ismeri a másikat, felfedez olyan berögzüléseket, amik eddig elkerülték a figyelmét, aztán gondolatai szertefoszlottak, amikor Ellie bocsánatot kérve bevonult a fürdőszobába, hogy átöltözhessen. Megrázta a fejét és a csukott ajtót szemlélte másodpercekig, majd egy mély sóhaj kíséretében az ágyra vezette a tekintetét és tanácstalanul megdörzsölte borostás állát. A megsárgult levél ott lapult a fehér párnákon, mellette pedig a gyönyörű karkötő és Zayn minduntalan úgy érezte friss levegőre van szüksége. Azt hitte túljutott már mindezen, már nem okoz neki gondot, ha bármi olyat meglát, ami akár egy cseppet is a feleségére emlékeztetné, de most, valami újra megmozdult benne, ahogy tudatosult elméjében, hogy valóban elvesztette mindkét személyt, akik iránt valaha is szerelmet táplált és ez megrémisztette.

Késleltetnem kellett volna a döntését, rá kellett volna vennem, gondolja át még egyszer, mérje föl a következményeket, tudatosuljon benne, hogy a menekülés nem minden esetben megoldás. De hát éppen ezért jött! Most mégis, ahogy újra ránézett Elliere, elbizonytalanodott, viszont egy dolgot tudott: szüksége volt az előtte álló nőre és ez fordítva is igaz volt.

- Kérsz valamit? Egy italt? – kérdezte zavartan Elena. Megköszörülte a torkát; a férfi észvesztően jól nézett ki kócos, sötét hajával, elmélyülő csokoládé szempárjával és lezser tartásával, amint az ajtókeretnek dőlve modelleket megszégyenítő módon festett. Zayn megrázta a fejét és a levél felé bökött – Elolvastad?

- Uh, nem, vagyis most akartam, de azt hiszem ez már nem aktuális, szóval – megkerülte az ágyat és ujjai közt szorongatva a borítékot és a karkötőt Zayn felé lépett – tessék!

Íriszeik összekapcsolódtak; abban a szent minutumban mindketten szerettek volna visszautazni egy kicsit az időben, ott állni a tengerben, miközben kuncogva forró csókokat váltanak, majd ujjaik finoman összekulcsolódnak, míg gondolataik mindinkább összekuszálódnak. Egy féloldalas őszinte mosoly, egy finom gesztus, kezek vándorlása a tincsek között. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudták, hogy keresik. Túl későn jött az életükbe, és most túl korán megy el. Ebben a pillanatban mindketten érezték, hogy szükségük van a másikra, a kapocsra, amely nem csak lelkileg, de testileg is felpezsdíti őket. A boríték kicsúszott Ellie markából és csendes puffanással a szőnyegre hullott a karkötővel egyetemben, ahogy testük összepréselődött és leheletük összekeveredett. Zayn ujjai a nő blúzának szegényét piszkálták és lassan alá férkőztek, hogy megszorítva a csípőjét, közelebb húzza magához. Ajkaik finoman a másikéhoz tapadtak, ahogy a férfi erőlködés nélkül egy aprót lökött Ellien, aki ennek következtében kiterült az ágyon. Mellkasa sűrűn emelkedett és süllyedt, miközben azon volt, hogy légzése újra normális legyen és fejében kibogozza kusza gondolatait. De aztán feladta. Minek? - kérdezte magától. Érezte, amint melltartójának kapcsa pattan és mielőtt még észrevehette volna, már egymásban voltak elmerülve.

*

Pihegve feküdtek egymás mellett, lábaik egymáshoz simultak és Ellie szorosan testéhez szorította a vékony takarót lányos zavarában. A nő a gondolataiba merült és a fehér plafont szuggerálta, hátha bármilyen választ kap kérdéseire, míg Zayn elszántan figyelte az aggodalmas ajakharapdálással vegyült pirulást. Ezúttal nem engedi el, lehetetlenség, hogy még egyszer kicsússzon a markai közül, mint a homokszemcse, és a szél játszadozása repítse egyre messzebb tőle. Nem követi el a hibát, hogy ameddig láthatja és mellette lehet, addig ne láncolja magához olyan szorosan, ahogyan csak képes rá. Ellienek is szüksége van az a fajta szeretetre, amit csak ő képes nyújtani neki, és ez fordítva is ugyanígy igaz. Nem számít, milyen kusza egy kapcsolat, amíg a szeretet megvan, mindig van rá remény, hogy rendbe jöjjön.

A következő tetteivel Elena már nem magát akarta meg védeni, egyedül Zaynt. Már réges - rég túllépett azon a ponton, hogy érdekelje mi lesz magával, ő már csak sodródott az árral és csak remélni tudta, hogy a megfelelő helyen ér célba. Szóval az ágy szélére ült, a takaró lesimult felsőtestéről, amint kezeibe temette arcát és Zayn bosszús sóhajjal könyökölt fel az ágyon és szegezte pillantását a nő hátára, akit ezúttal egyáltalán nem érdekelt, hogy meztelen. Úgy érezte menten elsírja magát és leginkább egy hisztis picsához tudta volna hasonlítani a lányt, aki elbújt bőrében és a bizonytalanság érzését keltette bensőjében. A fene egye meg! Most feküdtünk le egymással, söpört át a fején, oda kéne bújnom hozzá, lábamat átvetni az övén, ujjaimmal körberajzolni tetkóinak kacifántos vonalait, míg ő hátamnál magához húz és melleim hozzápréselődnek izmos mellkasához. Már éppen mozdult volna, hogy rávesse magát Zaynre és csókot nyomjon finom ajkaira, amikor meggondolta magát és inkább felállt. Felhúzta a bugyiját és a melltartóját, amikor a férfi hangja süvített át a levegőn. – Ellie, kikészítesz, komolyan mondom – húzta fel a boxer alsóját. Hangja dühösen csengett, miközben ingerülten húzta magára extra szűk gatyáját, ami még inkább felpaprikázta hangulatát. Megfordult és megkérdezte – Miért csinálod ezt velem?

Ellie lehajtotta a fejét és megkeményítette arcvonásait. Kiűzte a fejéből a közös jövőjük képeit és szembeállt Zaynnel. Egyetlen ágy választotta el csupán egymástól kettejüket, mégis úgy érezték, hogy az előző órához képest több mérföldnyi távolság húzódott kettejük között. Emlékeztette magát a ma esti híradásról és tudta, hogy első útja nem Londonba fogja vezetni. A rendőrségre.

- Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de az attól még nem lesz rossz kapcsolat. Rossz csak akkor lesz, ha mi úgy döntünk, hogy nem oldjuk meg a benne lévő problémákat, és hagyjuk, hogy azok uralkodjanak el rajtunk. Ellie, meg tudnánk oldani ezt az egészet, ha te is akarnád!

- De én nem akarom! – kelt ki magából a nő és meggondolatlanul Zayn fejéhez vágta a szavakat. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha csak kisétált volna a levéllel meg a karkötővel az ajtón és ennek a beszélgetésnek nem kellett volna megtörténnie. Ki akart bújni ez alól a felelősség alól, hiába tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Reménykedett, sőt hitt benne, hogy a férfi feladja a harcot és elengedi őt, de ezúttal túlléptek egy bizonyos határt, amit Ellie már nem tudott kontrollálni. És ezt rühellte.

- Nem akarod – ízelgette a szavakat csendesen Zayn. Szemeit összehúzta és úgy kémlelte ezúttal már véglegesen ex – barátnője arcát. Nem lepődött meg, sokkal inkább csalódott volt, ami szemei sötét mélységében is ott lapult. Aztán kimondta a szavakat, amelyek nem csak Elena szívébe vájtak tőrt, de az övébe is: - Soha többé ne keress!

 

 

 

 

2 megjegyzés: