26. Összekuszálva

26. Összekuszálva

Ellie nevetve nézte a kisfiút, aki kacagva dobálta magát az ágyon, kezeivel maga ellőtt csapkodta az ágyat és izgatottan szemlélte a tévében lejátszódó gyerekmesét. A nő szíve néhány pillanatra összeszorult, kezeivel mosolyogva letörölt egy apró könnycseppet, mely véletlenül végigfutkározott meghatódottságában piruló arcán, aztán végigsimított Brian fején és Wanda mellé sétált. Wanda sötétvörös hajjal rendelkezett, ami kellemes ellentétet alkotott már – már szinte természetellenesen fehér szeplős orcájával és zöld szemeivel; piros – fekete kockás inget viselt, amit gondosan feltűrt könyökéig és egy egyszerű farmernadrágot. A lány soha nem volt olyan vékony, mint Ellie vagy a legtöbb társa a házból, küzdött a súlyával, ami miatt már gyerekkora óta piszkálták és előfordult, hogy napokig nem vitt be normál mennyiségű táplálékot a szervezetébe, mégis talán ő volt a legkülönlegesebb nő. A férfiak imádták kissé vadóc haja és stílusa miatt, szexinek tartották és többüknek felkeltette az érdeklődését, de legfőképp annak a fickónak, aki teherbe ejtette egy érzelmekkel túlfűtött éjszakán. Többet nem is látták egymást, pedig a szikra, mely kettejük közt pattogzott, ahányszor csak egy légtérbe kerültek felforrósodott és mosolygással töltötte el mindkettejüket. Wanda bizonytalanul elmosolyodott és melle alatt összekulcsolta kezét. Ellie gondolatai elterelődtek, emlékezett rá, hogy minél magasabban tartja valaki a kezét összekulcsolt állapotban, annál nehezebb megközelíteni, feloldani az adott szituációban kialakult szorongást. Megrázta a fejét és két pohár hűsítő vízzel letelepedett a nő mellé egy székre. A percekig tartó frusztrált csendet végül Wanda törte meg.

- Azt hiszem te fantasztikus anyuka lennél – nézett határozottan oldalra, Elenára – sokkal, de sokkal jobb szülő lennél, mint én bármikor is voltam. És, tudod, lehet, hogy ez nagyon hülyén hangzik, vagy ilyesmi, mert sose tudtam igazán jól kifejezni magam, de hihetetlenül sajnálom, hogy Brian nem a te kisfiad, hanem az enyém. – Ellie összepréselte ajkait és szemeivel folyamatosan a fiút nézte, aki nélküle nem lenne sehol sem. A szavak nehezen jutottak el hozzá társa enyhén rekedt hangján, de amint értelmet nyertek, végtagjain érezte, hogy végigfut a libabőr és háta teljesen kiegyenesedik. A levegőt szaporábban vette, miközben a hangos kacagást hallgatta, ami Brian – től származott, nem tudott betelni vele, és pontosan ezt érezte Hanna – val kapcsolatban is, imádta a gyerekeket. Megköszörülte a torkát és halkan megszólalt. – Te jó anya vagy és mindent megteszel azért, hogy a fiad ne szenvedjen hiányt semmiben, főleg ne a szeretetben és ez a legfontosabb, semmi más – mosolyodott el halványan és hosszú percekig egyikőjük sem szólalt meg. Mindegyikőjük elmerült gondolatai kusza tengerébe és mélyen hánykolódtak egyik hullámról a másikra. Érezni lehetett kettejük közt a zavart, amit egymásnak okoztak létükkel és tanácstalanságukban keserűen elnevették magukat. Évekig egy házban éltek, mégsem tudnak egymásról szinte semmit, csak ami igazán fontos, de ez egy idő után már nagyon kevéssé válik egy ember számára. – Elcseszett egy életünk van. – Ellie bizonytalanul beletúrt a hajába és elhúzta a száját. Ölében babrált az ujjaival és kétségbeesetten szeretett volna mindent megtudni a lányról, aki mellette pólója végével babrál nyugtalanságban. – Ja, rohadtul szerencsétlenek vagyunk, ha így folytatjuk, lassan rendezhetjük a temetésünket is. – Wanda bólogatva összehúzta a szemöldökét, majd megrázta a fejét és somolyogva a nőre pillantott. – Egyébként nem nézel ki valami jól, vagyis úgy értem érzelmileg, ne értsd félre, kérlek. De eléggé szétszórtnak tűnsz.

Ellie arcára kényszeredett mosoly ült ki és száján terhes sóhaj szökött ki – Csak mostanában összejött minden, ráadásul nyugtalan vagyok emiatt a Brenda – s szarság miatt is, nagyon nem volt szükségem rá pont most. - Felállt a székről és töltött magának újabb pohár vizet, nem akart több információt elárulni a helyzetéről, rájött, hogy ők ketten amennyire hasonlítanak, annyira különböznek is, mind külsőleg, mind belsőleg. És ez furcsa éket vert közéjük, mivel annyira mások voltak, hogy már nem fértek bele a saját kategóriájukba. Nem voltak soha barátnők, de Ellie tökéletesen emlékezett rá, amikor Wanda egy éjszaka könnyáztatta arccal, lekonyult ajkakkal átment hozzá és bizalmával megajándékozta.

Sötét éj volt, a szürke felhőkön keresztül még kevesebb fényt nyújtott a Hold és a nő hiába forgolódott az ágyban, nem tudta álomra hajtani fejét. Erősen összeszorította a szemét és kétségbeesetten szorongatta teste mellett a párnáját, habár nem tudta mit is szeretne pontosan elérni vele. Összekuszálva érezte magát és tehetetlennek, belső combjaiban és csuklóiban szúró és lüktető fájdalom kellemetlenül hatott rá, bármennyire hozzászokott már mindehhez. De aztán az ajtó nyikorogva kinyílt, a félelem felülkerekedett rajta, zihálva, szapora levegővételekkel kuporodott még jobban össze, hogy minél jobban eltűnhessen a piszkosfehér lepedővel leterített ágyban. Összehúzta magát, arcát belefúrta a párnába és alvást színlelt. Reménykedett benne, hogy nem Jeremynek volt kedve meglátogatni az éjszaka folyamán, hogy egy – két menet után vigyorogva hagyja el a meztelen Elliet szétterülve az ágyon, evvel még nagyobb szégyenérzetet keltve benne, még is tudta, hogy erre az opcióra van a legtöbb esély az utóbbi napokból származóan.  – Ellie? – szólította egy vékonyka, sírástól rekedt hang – Ébren vagy még? – Wanda becsukta maga mögött az ajtót és bizonytalanul billegett előre – hátra lábain. – Valami baj van? Bántottak – suttogott aggodalmasan a nő és lassan felült az ágyban – Gyere ide! – De Wanda nem mozdult könnyes szemeivel az ő értetlen arcát pásztázta és most először érezte igazából az életében, hogy milyen felemelő érzést keltene a halál. Nem, egyáltalán nem a gondolata vagy a fogalma, hanem tisztán és biztosan a nagybetűs HALÁL. Zavart volt és haja kuszán szétszéledt mellkasán, hosszú volt, nagyon hosszú, egészen a derekáig leért és a vége apró loknikba terült szét trikóján, úgy nézett ki, mint aki nincs teljesen magánál és Ellie tudta, hogy ezt nem a késői időpont váltja ki belőle. Aztán kirobban Wandából a zokogás, megtört a páncélja és szája elé helyezte a kezét, hogy tompítsa a feltörő hangokat, trikójába törölte nedves arcát és lehúzta csuklójáról a gumit, hogy összefogja vele a haját. Nem tűnt úgy, hogy az utóbbi napokban bántalmazták volna, Elena felkapcsolta az éjjeliszekrényen elhelyezett kislámpát és összehúzott szemekkel mustrálta a kétségbeesett lányt, aki néhány lépéssel előtte állt. Lábai megremegtek, nagyon rosszul nézett ki és alig bírt megszólalni.  – Én..én.. terhes vagyok – kúsztak ki nehézkesen ajkain a szavak – és nem tudom, mit csináljak, Ellie, félek – rázta meg újra a zokogás testét. – Segíts, kérlek.  – Végül sírva letelepedett az ágy másik végére és felhúzott lábaira helyezve fejét könyörgött. A nő lélegzete elakadt és döbbenten próbált szóhoz jutni, míg végül félre tette a sok – sok kérdést, mely a fejében kavargott és Wanda elé mászott. – Biztos vagy benne? – suttogott. – Ezt az ember egyszerűen.. tudja, érzi, és én terhes vagyok. Biztos. Ellie hiába kérdezgette továbbra is kitartóan, egyszer sem válaszolt neki, így egy idő után feladta, nem tehetett semmit, de a gyermek, (ha egyáltalán igaz mindez) nem halhat meg, hiába nem tudja rendes körülmények között felnevelni Wanda, Jeremy nem fogja engedni, hogy baja essék a gyermekének, ami a későbbiekben nem egyszer megmutatkozott Elliet is bajba sodorva.

- Nem megyünk el valamerre? Csak körbenézni egy kicsit a városba – nézett rá vörös hajzuhataga alól, amely pár pillanatig eltakarta az arcát. – Brian – nek szerinte tetszene – tette hozzá apró mosollyal. Ellie nagyot sóhajtott, lehunyta a szemét, miközben elmosogatta a piszkos tányérokat és poharakat – Menjünk.

Egy kicsi és nyugodt kávézóban ültek mindhárman, elég sokan voltak, de ez őket nem zavarta. Wanda éppen Brian – t etette valami piskóta szerűséggel, míg Ellie összehúzott szemekkel mustrálta a tömeget. Egyre többen lettek, az asztaloknál az emberek gyorsan cserélődtek, az arcok, melyeket egyik pillanatban még látott, nem sokkal később a végtelen feledésbe merültek. Kedves mosolya ott virított arcán, miközben intett egyet Sasha, a munkatársa felé, aki barátja ölelésében szinte már elveszni látszott. Orcáját elfordította és a körülöttük ülőket kezdte el szemlélni tehetetlenségében, ám ahogy a jobb oldali asztalra pillantott mosolya pillanatok alatt lehervadt arcáról. Először csak Zaynt és Hanna – vette észre, aki látványosan unatkozott és nagyok sóhajtva cserélte le babája piros ruháját egy kellemes sárga színűre, aztán az ember, mely eltakarta a férfi beszélgetőpartnerét, végre odébb állt. Zayn nevetve kortyolt italába és újra teljes figyelmét a nőre fordította, aki előtte ült. Tényleg gyönyörű volt és ezt Ellienek bármenyire fájt elfogadni, nem talált egyetlen ellenérvet sem.  Egy kék pöttyös ruha volt rajta, amit egy barna övvel dobott fel és egy szépséges magas sarkú, amibe szinte járni is lehetetlen, barna haja bal vállán omlott le fátyolként mellkasára és kezeit lábain összekulcsolva hanyagul tartotta. Ellie szíve néhány pillanatra összeszorult és ajkai megrándultak, ahogy minden figyelmével őket szentelte ki, főleg mikor Zayn rámosolygott arra a nőre, aki kuncogva dobta hátra haját. Nagyon jól megvoltak egymás társaságában. Féltékenység szikrája robbant benne és evvel egy időben mintha mérget fecskendeztek volna vérébe. De Elena figyelmét még inkább lekötötte, amikor barátja elhúzta a kezét érintése elől, a szépség – a névtelen - zavartan visszaejtette kezét ölébe és egy gyors „sajnálom” - ot motyogott, majd ajkaira újra egy mosolyt varázsolt.  Ellie szája apró o alakot formált, miközben szemei döbbenten elnyíltak egymástól, tényleg elhúzta a karját, nem engedett a kedveskedő gesztusnak, amivel az a valaki, akit elméjében már nem egyszer megölt, megpróbálta megajándékozni. Tisztán látszódott, hogy többet szeretne tőle, mint puszta beszélgetés, de ő nem engedett neki, nem hagyta, hogy hosszú körmeivel végigzongorázzon bőrének mezein és ez megdobogtatta Elllie szívét. Mosolyogva nyelt egyet és Wanda – ék felé fordította tekintetét. A lány kuncogva őt nézte és felhúzta szemöldökét – Ő az? – A nő csak zavartan bólogatott és ajkait beharapva nézett újra hármójuk irányába. Ujjaival gyorsan babrált ölében és sóhajtva szemlélte kettejük társaságát, míg Hanna az asztalra fektette fejét. Nem hallotta mit beszélnek, mégis látta, ahogy Zayn értetlenül összehúzza szemöldökét és száját összepréselve hallgatja a nőt, aki előtte hatalmas mosollyal az arcán ül. Isabel,- mint később kiderült – megigazgatta pólóját, hogy minél előnyösebb legyen számára a helyzet, mély dekoltázsát láttatni engedte és most Ellie – n volt a sor, hogy megmerevedjen, háta kiegyenesedett és belülről tombolt testében a dühtől, mely lassacskán eltelítette. – Akkor menjél oda hozzá! Minek ülsz még mindig itt? – A nő lassan felkelt helyéről és halvány kényszeredett mosollyal Zayn mögé sétált, egyikőjük sem vette észre és neki pontosan ez volt a terve, hogy jelen pillanatban láthatatlan maradjon.

- Mondom, hogy csak egy éjszaka lenne az egész, szeretném kellemesen eltölteni a nyaramat, mielőtt újra beletemetkeznék a munkába, nem akarok semmi barátnős szarságot, nem adom meg a számom, hogy hívj fel, én mindössze egy éjszakát szeretnék semmi mást! – Te jó ég, húzta össze a szemeit Elena, ez a lány sokkal intelligensebbnek néz ki, mint amilyen valójában, hol a francba dolgozhat ilyen hatalmas ésszel? Megrázta a fejét és újra kettejük beszélgetésére koncentrált, miközben még mindig láthatatlan maradt számukra. Tudta Zayn mit fogsz válaszolni és egy csepp bizonytalanság sem volt benne ezt illetően, hisz még mindig egy párt alkotnak. Legalábbis nem szakítottak vagy valami ilyesmi, csak egy kis időre és térre volt szükségük. Ugye?

- Na, ide figyelj rám Isabel! Barátnőm van, akit mindennél jobban szeretek, és rendbe szeretném vele hozni teljesen a kapcsolatunkat, nem még jobban belerondítani, á – á, még véletlenül se szakíts avval félbe, hogy ez téged nem zavar és nem tudja meg, mert nem érdekel! – Zayn dühösen megrázta a fejét és arrébb tolta asz italát, tisztán érezni lehetett pár lépéssel mögötte is a benne forrongó frusztrációt. – Kettő, soha, de soha a büdös életben nem csalnám meg őt senkivel, mert tényleg nagyon szeretem, sőt, egyetlen barátnőmet sem csaltam meg életem során és nem is fogom elkezdeni, mert mindegyikük iránt mély tiszteletet ápoltam és ez a mai napig sem változott meg. Három, nem tudom miért hitted egy pillanatig is azt, hogy le akarnék veled feküdni, úgyhogy jó lenne, ha a melleidet is visszapakolgatnád, mert teljesen feleslegesen raktad ki, engem a legkevésbé sem érdekel! Ja és még valami! Isabel, te nagyon rossz ember vagy, ha egyszerűen csak képes voltál idejönni mellém és kizárni a látókörödből Hanna – t, látod, ezért sem fekszek össze veled a büdös életben sosem. Ellie nem tenne ilyet, mert ő jó ember, viszont te… te egy olcsó ribanc vagy, nagyon megbuktál, szerintem gondold át hol rontottad el az életed, mert valahol hihetetlenül sikerült elcseszned, ha még ennyi idősen is csak egy – egy éjszakára keresgélsz srácokat az ágyadba! – dőlt hátra a székében mérgesen és elégedetlenül kortyolt egyet a pohara tartalmából. Ellie, kezeit somolyogva a férfi vállára helyezte, érezte, hogy a feszültség mely testében majd szétrobbant, kezd felszívódni ismerős érintései nyomán. Zayn megkönnyebbült, szeretetteljes mosollyal ajkain kulcsolta össze ujjaikat és felpillantott Elena – ra, aki felhúzott szemöldökkel szemlélte a lányt. – Szia Isabel – derült barátságos mosolyra arca – esetleg szeretnél még valamit vagy sikerült megértened a dolgok helyzetét?

A nő ajkai döbbenetében szétnyíltak, pont, mint Ellié nemrég és dühösen felkapva a táskáját, kiviharzott az épületből. Mind a ketten nevetve néztek utána és Elena a férfi vállának döntve a fejét helyezte szája elé a kezét, hogy tompítsa jóleső nevetését – Ne, ne takard el, imádom hallgatni a kuncogásod! – vette el tenyerét ajkai elől. Végigmérte a nevetgélő Elliet és halkan nyelve egyet adott apró csókot homlokára. A sötét farmernadrág tökéletesen simult vékony lábaira, lenge fehér inget viselt és egy fekete blézert, ami hanyagul feltűrt könyökéig, aztán a férfi újra felnézett Elena arcára. Gödröcskés mosolya ott virított ajkain és Zayn imádta, hogy arca elé lógó tincseit hátratűzte egy – egy hullámcsattal, mert végre tisztán engedni láttatta gyönyörűségét, mely minden alkalommal ott rejtőzött benne, mégis félt megmutatni.

Átölelte vékony derekát és sóhajtva lehunyta szemeit – Szeretlek.