39. Camille

39. Camille

 

- Hanna, ne aludj vissza! – nyögte kétségbeesetten Zayn – Kérlek, könyörgök, kelj fel, menjünk el a boltba és utána visszafekhetsz az ágyadba. Csinálok forró csokit meg minden, de el kell mennünk, vásárolni!

Elégedetlenül felmordult és megrázta fejét. Hanna nem egy nehéz eset, de az utóbbi hetekben, mintha kicserélték volna és nem az ő csapkodna előtte az ágyon, hisztizve. Rémisztő, nagyon, és a legrosszabb, hogy fogalma sincs mi történt, az alatt a rövid idő alatt, mióta hazajöttek Caorléból.  – Elég. Volt – kiabált nyomatékosítva Zayn és a karjába kapta a sírdogáló lányt. Megunta a lármázást, beleszórt néhány játékot a rózsaszín táskába, becipzárazta és dühösen az előszobába sietett. Már épp az ajtó felé indult volna, amikor meglátta kettejüket a tükörben, és amit akkor érzett, az minden eddiginél fájdalmasabb volt. Hatalmas fekete karikák éktelenkedtek szemei körül, borostáját már napok óta nem borotválta le és arca beesettnek, egészen megkínzottnak tűnt. De ami még ennél is keservesebb volt, hogy Hanna sem volt jobb állapotban. Mert minden fájdalma végül Hannán kötött ki, akinek fogalma sem volt, hogyan kezelje a körülötte történő újabb és újabb változásokat. Hogy, amikor megszokik egy helyet, elhagyják, amikor megszokik egy életstílust, feladják és a legfontosabb: amikor megszokik egy anyukát, elveszti. Hiába laknak egy hatalmas, emeletes házban, hiába van akkora szobája, mint két barátjának együttessen, Zayn megint későn döbbent rá, hogy Hanna talán nem is erre vágyik. És soha nem is ez kellett neki, hanem egy család. Szerette volna megkeresni Elliet, tényleg, nagyon, nagyon szerette volna felhívni és megkérdezni tőle, hogy találkozhatnának – e megbeszélni a dolgokat és egy döntést hozni, ami vagy az újrakezdést vagy a véget jelenti. De tudta, hogy mindkettejük fájdalma és hosszú évekig marcangoló haragja Hannát célozná meg.

Feloldotta a telefonja képernyőzárát és belefúrta arcát Hanna Mickey egeres pulcsijába. Összeszorította az állkapcsát és hirtelenjében minden képet kitörölt a telefonjából, ami Ellievel kapcsolatos és megfogadta, hogy a fényképezőgépen is megismétli ugyanezt. Hisz mi a fenéért hagyja meg, ez csak egy emlék, egy nőről, akivel ugyanannyira nem jött össze, mint az előtte lévőkkel. Csak hogy másokkal megbeszélte a dolgaikat, de Ellievel képtelen volt erre. Túl nagy sebet hagyott maga után, dühöt, fájdalmat és keserűséget és egy hatalmas adag haragot. Zayn megfogadta, hogy egy időre leáll a tökéletes keresésével, akire neki szüksége van. Felkapta a pénztárcáját, a telefonját és a bevásárló listát, majd kilépett az ajtón és beültette Hanna - t az autóba.

Üvöltözni akart. Tombolni, és levezetni valakin a feszültségét, de tudta, hogy ezt csak Ellie érdemli meg.

Akit utált.

*

- Kösz, anya! – Letette az asztalra a forró kávét és sóhajtva letelepedett egy krémszínű székre. Semmi sem változott a házban, mióta elmentek Caorléba, minden ugyanolyan nyugalmat árasztott, talán csak egy kicsit – na, ne túlozzunk – sokkal több lett a kép a falon. Olyannyira, hogy már szinte el se fér több az előszobában. Tele van Doniyaval, a férjével és a közös gyerekeikkel, Waliyhaval és a barátjával, Safaa – val, na meg persze Hanna - val és Zaynnel. És egy Ellievel. Összeszorított az állkapcsát és a halvány mosoly rögtön eltűnt az arcáról. Néhány lépéssel átszelte a konyhát és levette a fényképet a falról – Ez ne tedd vissza, légy szíves! – Tekintete üres volt és rideg, lefordította a képet és tekintetét apjára vezette, aki Hanna – t babusgatta szobában. Megforgatta a szemét, már lassan hat éves! Anyja szakította ki gondolatai közül – De hát, én azt hittem, hogy megbeszéltétek a dolgokat, Zayn, azt mondtad, felhívod!

A vádló hangra kényelmetlenül mocorgott a székben, igaza volt, tényleg megígérte, hogy beszél vele, de aztán még több részlet derült ki az üggyel kapcsolatban és a düh szinte elvakította.

- Tudom anya, de –

- Nem, nem hiszem el, fiam, én azt hittem, hogy jól megvagytok, erre kiderül, hogy te cserbenhagytad a legnehezebb időkben azt a szerencsétlen nőt, csak azért, mert nem volt képes kimondani, hogy mit csináltak vele éveken keresztül? – anyja ingerülten a mosogatóba dobta a konyharongyot és villámló szemeit Zaynre meresztette. Bosszúsan megrázta a fejét és a pultra könyökölt.

- Ja, lehet, mindenki csak szegény Ellie így, szegény úgy és az én nézeteimet senki sem nézi! – felhörpintette a kávéját és a bögrét a pultra tette – Utálom őt azért, mert én mindent megadtam neki és ő erre képtelen volt – suttogta Zayn elkeseredetten. Üveges szemeit a gyümölcstálra vezette és beletúrt a hajába. Érezte, hogy nem csak megdöbbentette saját magát, de még el is árulta.

- Mert nem tudott, olyan lenni, mint Melissa, hiába adtál neki újabb és újabb esélyeket, hogy azzá tudd változtatni, akivé szeretnéd. Zayn, ezt a kapcsolatot, talán nem is ő rontotta el – hanem te – süvített végig a befejezetlen mondat második fele a konyhán. Patricia letelepedett a fia melletti székre és a kezeibe fogta a férfi hatalmas tenyereit – Te szereted ezt a lányt, szereted, és mégis utálod, mert ő nem Melissa. Hát mikor tanulod már meg, fiam, hogy senkiből sincs kettő? – Zaynre bámult és csak arra tudott gondolni, hogy képtelen túllépni a sérelmein és megérteni, hogy Ellie szereti őt, és ő is viszont szereti, de együtt tudnak túllépni mindenen, ami bántja őket. – El fogod veszíteni, el fogod veszíteni az egyik legjobb dolgot az életedben, ha nem teszel ellene – emelte fel a hangját Tricia. Imádta Mellisat, nagyon szerette, hogy segített a fián és a jó irányba terelte, de reménykedett benne, hogy egyszer Zayn is rádöbben, hogy nem Melissa volt az igazi. Szerelmes volt belé, de egy idő után, már csak a megszokás marad, a mindennapi rutin és már nem az izgalom egy – egy randi előtt. Utálta a gondolatát, mert szerette Melset, de, ha nem derül ki a terhesség és a rák, akkor sem lennének már együtt.

- Ő egy hiba volt, anya, egy marha nagy hiba, akit szeretnék minél előbb elfelejteni és nem fogom felkeresni, soha!

Mérgesen kihúzta anyja kezei közül a sajátját és felkapta a pulcsiján. Patricia fájdalmasan lehunyta a szemét, miközben próbálta rábeszélni az igazságra – Hát, már nem is tagadod?

Zayn ránézett Tricia – ra, aki nem fordult felé, nagyot nyelt és felhúzta a bakancsát. Nem válaszolt, úgy érezte, erre nincs helyes válasz, már mindegy. Nem keresi fel Elliet, döntötte el magában, ő csak egy idegesítő fájdalom lenne mindenkinek.

Csókot nyomott az alvó Hanna homlokára és kilépett a zuhogó esőbe. Zsebeibe tette a kezét, és nem értette, hogy az anyja, hogy képes ennyi idő után annyira megkedvelni egy lányt, hogy könyörögjön, keresse fel és kezdjék újra. És ahogy kimondta a nevét, Zaynben újra végigáramlott a marcangoló fájdalom, a gondolattal, hogy a szülei talán nem is annyira kedvelték Melissat, mint mutatták. És a legrosszabb, hogy ezt Melissa is tudta. Mindvégig tudta, és próbálta őt finoman rávezetni.

De nem érdekelte. Őt szereti mindörökké.

*

- Zayn, Zayn! – sikítozott boldogan Waliyha és férfi szeme elkerekedett, ahogy meglátta – Úgy hiányoztál, annyi, de annyi mesélni valóm van!

- Hát az látom – jegyezte meg szarkasztikusan és testvére barátjára vezette a tekintetét – Lenyelettél vele egy egész dinnyét? – Mindnyájan felnevettek és Zayn eltolta a lány – Te szent ég, mekkora vagy! – nézett rá hitetlenkedve. Végigsimított erősen gömbölyödő hasán, aztán kitágult szemekkel beletúrt a hajába.

- De hülye vagy! Már öthónapos terhes vagyok! – kuncogott Waliyha.

- Őt hónap? – visított fel Zayn aztán még egyszer megismételte – Öt kicseszett hónap?

- Igen, és bocsánat, de személyesen akartam elmondani neked. – Megsimogatta húga pocakját és még mindig enyhén sokkos állapotban, elköszönt tőle. Beült a kocsiba és az az érzése támadt, hogy leragadt, míg mindenki más elszaladt mellette.

*

Tej – pipa

Hús – pipa

Tojás – pipa

Nutella.

Körülnézett a viszonylag kicsi bolton, hogy megkeresse a csokis – mogyorós édességet, de legszívesebben beleverte volna a falba a fejét, amikor harmadszorra járta körbe az üzletet és meg kellett állapítania, hogy elfogyott a Nutella. Még egy rohadt hiszti.

Legszívesebben csak lefeküdt volna az ágyába és néhány szem erősebb altatót vett volna magához, semmi kedve nem volt…bármit is csinálni. De tudta, hogy ezt a vásárlást már nem halogathatja tovább. Szóval felemelte a fejét és néhány pillanatra megtántorodott, pislogott, egyet, majd még egyet és erősen szorongatta a bevásárló kocsit. Tenyere izzadt és ujjbegyei elfehéredtek, miközben résnyire elnyíltak ajkai. Mintha Melissa - t látná. Fekete – fehér csíkos póló, szürke nadrág, fekete magas sarkú szandál. És a méz szőke tincsek egy – két lokni kíséretében verdesték a hátát. Aztán felfigyelt a nő kínlódó mozdulataira, ahogy egy narancslekvárt próbál elérni, de túl magasan helyezték el. Megrázta a fejét és sietve a szőkeség mögé lépett, forró leheletük összekeveredett, testük pedig egymáshoz simult, ahogy Zayn könnyed mozdulattal levette a lekvárt. De a férfi még azután sem lépett messzebb, képtelen volt rá, valami magához vonzotta a nőben, aki ugyanolyan mozdulatlanul tartotta a polcon az ujjait, mint ő. És bekövetkezett a végzetes pillanat és a lány megfordult.

- Camille? – kérdezte hitetlenül mosolyogva Zayn. Átadta neki narancslekvárt és két puszit nyomott az arcára. Camie meglepetten felnézett rá és örömében hatalmas mosoly terült szét rózsaszín ajkain, még csak megszólalni sem bírt a kellemes érzéstől, mely mindannyiszor végigcikázott testében, ahányszor Zaynre pillantott. – Hogy vagy?

- Köszönöm Zayn, azt hiszem, én megvagyok – kuncogott csillogó szemekkel – inkább tőled kérdezném.

A lány aggodalmasan beleharapott az ajkába és távolabb tolta maga mellől a bevásárló kocsit. A legjobb barátnője ex - ével beszélget, emlékeztette magát. Legjobb barátnő. De feltámadt bene a düh, Ellie soha nem érdemelte meg ezt a csodálatos férfit. Soha, és teljesen tönkretette.

- Ha szükséged lenne egy kis beszélgetésre, bármikor felhívhatsz! – Elővett a táskájából egy papírt és egy tollat és a sarkára firkantotta a nevét meg a telefonszámát. - Tessék, bármikor, tényleg! – Ragyogó mosollyal a kezébe nyomta a leszabott cetlit, majd elköszönt. Zayn somolyogva utánanézett és a zsebébe rakta a papírt. És észre sem vette, hogy Ellie kedvenc eperlekvárja mellett, ott van a Nutella.

*

Ellie kínlódja lehunyta a szemét és kezei közt szorongatta a baracklevet. Ekkor már biztosan tudta, hogy minden elveszett. Rádöbbent, hogy a barátnője valójában olyan, mint egy Melissa hasonmás, mert, hogy az is. És ő egész eddig még csak észre sem vette. De a legjobb barátnője most adta oda Zaynnek a telefonszámát, pedig csak egy rohadt narancsdzsemért sietett el. Zihálva beletette az üdítőt a kocsiba és megdörzsölte az arcát, ahogy meglátta a lányt felé jövet.

- Na, megtaláltad? –fordult Camie felé erőltetett mosollyal Ellie.

- Igen, megszereztem – szikrázott boldogan zöldeskék szeme.

- Megszerezted? – nézett rá összehúzott szemöldökkel, aztán leplezett gúnnyal hozzátette.

 – Ügyes vagy.