33. Téged bántottak?

33. Téged bántottak?

A fáradtság teljesen leterítette, elképzelni sem tudta hány órát aludhatott, csak abban volt biztos, hogy az idő már jócskán dél fele járhat. Megmagyarázhatatlan bágyadtság lett úrrá rajta és legszívesebben minden pillanatban az ágyban szundítana, még is úgy érezte ideje felkelni. Nem értette lagymatag állapotának okát, ami már napok óta fogva tartja, de tisztán emlékezett rá, hogy tegnap este 11 óra körül elnyomta az álom Zayn karjai között. Nagy nehezen felült és az ágy szélére mászott, telefonján megnézte az időt: 12:03. És 2019. július 26 hétfőt írunk. Hitetlenül megrázta a fejét, majd megigazította rózsaszín pántos trikóját és kisétált a konyhába, hogy megnézze, mit tevékenykednek Hanna - ék. Látta, amint a kislány barna tekintete felcsillan, ahogy a konyhapulton ülve meglátja, de Ellie mosolyogva megrázta a fejét és szája elé tette a mutatóujját, ahogy nesztelenül Zayn mögé lépett és átkarolta a derekát. A férfi megfeszült, mielőtt meglátta volna az ismerős halvány rózsaszín körmöket, aztán megfordult és csókot nyomott Ellie homlokára.

- Mi történt, Édes? Ennyire lefárasztottalak volna tegnap este? – súgta pimaszul, ahogy a levessel elhaladt mellette. A nő elpirulva lesütötte a szemét és finoman megbökte a férfi vállát. Valahogy az ő szájából ezek a szavak nem tűntek visszataszítónak vagy őrültnek, mind inkább elindítottak benne valamit, gondolkodott el, miközben mert a gyümölcslevesből. Talán mert ő ugratja és viccesen közli vele, nem pedig hencegve, kérkedve és bántóan, ahogy eddig bárki mástól hallhatta ezt. Percekig nem hallani semmi más a tányérok és az evőeszközök csörömpölésén kívül, csak egyik követi a másikat, pont úgy, mint a férfi íncsiklandó főztjei. De az ő gondolatai egyre másra térnek vissza a múlthoz, legfőképp mosogatás közben, amikor Zayn és Hanna a kanapén terpeszkedve néznek valami bugyuta, olasz sorozatot. Minden helyiségről eszébe jut valami rossz vagy elborzasztó emlék, látja maga előtt, ahogy a konyhapultnak feszül teste és zihálva harap erősen ajkába, a vér pedig kiserken belőle. A fájdalom, ha fizikailag nem is, lelkileg jelen van testében, miközben visszhangzik fejében a gunyoros mondat abból az ocsmány szájból: A rosszlányok ezt érdemlik. És Ellie máig keresi rá a választ, hogy aznap este miért kellett ágyba bújnia és álomba ringatnia magát vörös hátsó fertállyal. Akkor éppen mit tettem? Több salátát ettem? Vagy sok majonézes öntetet borítottam rá? 

Visszalépdelve a múlthoz, most már elég nevetségesnek tűnik egy – egy ilyen eset, minthogy több salátát evett, mint amit megengedtek neki, de akkor közel sem volt az. És a fenekelés, amit utána kapott, miközben platinaszőke haját rángatták a férfiak, hogy szájával minél gyorsabban elégítse ki őket, megtanította rá, hogy ez a játszma vérre megy. Aztán egy idő után, ha megszokni nem is, de élni lehetetett egy ilyen romlott közegben, leginkább, mert muszáj volt és kellett, mert nem volt más választás. Megszoksz vagy megszöksz? És a második opció akkor nem volt megvalósítható. Egy idő után már napi rutinná váltak egyes dolgok, a korai kelések, hogy az előző estétől kielégületlen férfiak munka előtt még egy gyors menetet lenyomhassanak, aztán az oly áhított energiaszegény ebédek, majd a kemény estét és késő éjszakák.

Megrázta a fejét, ahogy az utolsó tányérokat betette a szekrénybe és a kész kávékat magához vette és letelepedett Zaynék mellé a kanapéra. Megpróbálta arcára varázsolni mosolyát, amit elég nehéz volt tettetnie, de az évek és a rutin sokat segített neki. A férfi vállára hajtotta a fejét és összefűzte ujjaikat, érezte, ahogy megszorítja, de nem érezte teljesnek magát. Hisz mindig is erre vágyott, erre a családi idillre, hát akkor most mi is a baj? – gondolkodott el és lerakta a kisasztalra az üres csészét. Talán, hogy a múlt beárnyékolja és egy percig nem hagyja nyugodni? Vagy a tény, hogy minden pillanatban félnie kell, hogy mi lesz az ügy végkimenetele és mit fog hozzá szólni Zayn? Igen, talán ez, hogy ennek az egész kapcsolatnak az egész hercehurca után is lesz – e jövője vagy megszakad, mert egyikük sem tud túllépni a tényeken és a múltban történt eseményeken? Ez árnyékolta be legjobban boldogságát, a veszteségtől és a hiánytól való félelem, ami most egészen megmagyarázhatatlan volt jelen pillanatban, amikor még mindene meg volt. Azon kapta magát, hogy legszívesebben ott állna az összes lánnyal a rendőrségen és szabadulna meg minél előbb az összes bizonyítéktól, csak, hogy ne gyötörje annyira a múlt, hogy örömkönnyeiből építhessen egy hidat és átsétálhasson ezen a köztes furcsa érzésen, amikor meg van minden, még sincsen semmi, de tudta, hogy nem érné el vele az áhított boldogságot, amire ő igazán vágyik. Mert ha most lelépne, Zayn itt maradna, csakúgy, mint Hanna és talán örökre elvágná tettével maga alatt a fejszét és semmi esélye arra a jövőképre, amit bár ködösen, de elképzeltek maguknak. Hármójuknak. A sok gyerek, a szép kis ház, a nyugodt környék és a szép élet, amibe a későbbiekben a zene is belefolyna, egyszerűen csak eltörne, még mielőtt megvalósíthatták volna.

Szóval mit szeretnél, Ellie? Válassz! Jelenben élni, úgy, hogy lemostad magadról a múltat vagy a múltban élni, úgy, hogy elveszíted a jelen jelentős töredékét, az igazi életet?

Ha ő azt mondja, hogy nem akarja feltárni az utóbbi kilenc évet, akkor meglehet, hogy bizonyíték hiányában tényleg befuccsol az ügy. Ha viszont feltárja, mindent elveszít, amit evvel kapott, mert végül is a menekülése közben talált rá Hannára majd Zaynre. Választanod kell! – tudatosult benne a szívszaggató tény, amit minél tovább próbált húzni.

De nem most akart vele foglalkozni, jelen pillanatban leginkább pont úgy elásta volna magában a gondolatot, mint Hanna a homokba az apró kagylókat. Leguggolt és bekente a lányt naptejjel, majd felkötötte haját egy nagy kontyba a feje tetejére, hogy egy pillanatra se zavarja a játék közben. Már éppen felállt volna, amikor egy három év körüli kisgyerek huppant le Hanna mellé a földre, kezén karúszóval, fején egy barna sapkával. Ellie összeráncolt szemöldökkel körbenézett, majd egy kis mosollyal ajkain sután intett a feléjük közeledő házaspárnak, akik az előttük lévő nyugágyra telepedtek le. „Branden”, szólítgatta a kisfiú anyja, de ő nem figyelt rá, sokkal inkább Hannát és a homokozó cuccokat tüntette ki figyelmével mindaddig, míg apja meg nem lóbált két markolót, evvel magához csalva gyerekét, akit rövidest Hanna is követett a szülők unszolására.

Ellie jóleső sóhajt hallatott, ahogy Zayn megmasszírozta a hátát és őt is bekente a hideg naptejjel. – Oh, fantasztikus vagy! – nyöszörgött, mire a férfi nevetve megszorította a csípőjét kikívánkozott ajkain egy – két ugratás, mint például: Tegnap este is pont ezt mondtad és a helyzet sem volt sokkal másabb, csak még kevesebb ruha volt rajtunk, de inkább nem tette, úgy érezte sok lett volna a mai napra. Épp elégszer lesz elégedett, ahogy látja, hogy Ellie arca pírba borul, eggyel igazán megkímélheti. Borostája sercegett a nő bőrén, ahova puszit nyomott, amire csak egy elbűvölő mosoly volt a válasz, aztán ő is hátradőlt a napágyán. Nem hagyta nyugodni barátnője kissé fagyos viselkedése, amit a mai nap tanúsított, bár nem volt túlzottan feltűnő, annyira azért még a titkok ellenére is ismerte, hogy tudja, ez nem a valódi Ellie. Valami zavarja, valami nincs rendben, de ez az érzés, már a kapcsolat eleje óta fogva tartja és képtelen csak úgy átsiklani felette. Legszívesebben kihúzna belőle minden titkot, amit elhallgat előle, mert úgy érzi, hogy szép lassacskán a hallgatás őt is felemészti és, ahogy észleli barátnőjét is.

De mi olyan veszedelmesen nagy történés, amit ne oszthatna meg vele? – ráncolja össze a homlokát, miközben rápillant a nő arcára. Valószínűleg elszundított, állapította meg magában, de ezúttal szép, nyugodt arca sem tudott kicsalni belőle egyetlen mosolyt sem, sokkal inkább bosszúságot, hogy fogalma sincs, mi történik barátnője körül, amiről ő nem tudatosulhat. De hát mi az alapja egy párkapcsolatnak, ha nem más, mint a bizalom? Ami pedig a legrosszabb, hogy ez egye inkább kezd meginogni benne. Mik azok a rejtélyes SMS – ek, amiket ő nem láthat vagy a feszült, mégis aggodalommal teli hangok a telefonbeszélgetésekből, amikről nem tudhat, mégis néhány véletlen árán eljutott hozzá is? Úgy érezte az élete újra felborul és nem akart arra gondolni, hogy Ellie esetlegesen megcsalja egy másik pasival, mert őszintén, elképzelni sem tudja, mi folyik körülötte, ami hétpecsétes titoknak bizonyul. Mindent megad neki; elméletek százai halmozódtak fel a fejében, kezdve azzal, hogy már előtte volt egy barátja, akivel máig nem szakított, de aztán egy csilingelő hang és annak tulajdonosa megállította gondolatainak tajtékozó menetét.

- Zayn – szólongatta – minden oké? – Felült a napozóágyon, szemeivel fogva tartotta Zaynét, miközben benyúlt a hűtőtáskába és elővett egy műanyagdobozt, telis tele felkockázott dinnyével. – Melissa? – súgta bizonytalanul, ahogy a férfi felé nyújtotta a gyümölcsöt, de ő visszautasította, majd durván hozzávágta – Nem, Istenem, néha úgy beszélsz róla, mintha csak egy megoldhatatlan probléma lenne, és mindig rajta járna az eszem – sziszegte dühösen, mire a nő torkán akadtak a szavak. Megbántottan bökte bele villáját az édességbe, majd távolba révedő tekintettel nyelte le értetlenségét is. Fél órája még semmi baja nem volt, most pedig egyenesen olyan, mintha egy időzített bomba lenne, ami már jócskán szikrázik és percek kérdése, mire felrobban. És ő türelmesen várt, tudta, hogy ilyenkor a hallgatás a legjobb mód, amit csak tehet, így aztán feszülten törökülésbe ült és számolta a másodperceket az utolsó szikráig. Én csak féltelek, gondolta magában, de jelenleg nem merte kimondani. -  Rohadtul elegem van, hogy tulajdonképpen mindent Melissa – val fedünk le, mikor tudjuk, hogy semmi köze a dolgokhoz és mást hanyagul félreszórunk, olyasmiket, amik a kapcsolatunk szempontjából még lényegesebbek, mint a volt feleségem. Csak ne őt hozd fel mindig! Vele takarózol az összes alkalommal – Férfi éles szavainak sikerült végleg elhallgattatni az amúgy is csendes nőt, aki előregörnyedt háttal, lehajtott fejjel majszolta a görögdinnyét. Próbálta a külvilág felé mutatni az erős és magabiztos nőt, aki valójában csak egy jól megtervezett álarc volt, de úgy érezte kristályokból csiszolt lelke szilánkosra törik az ellenséges szavaktól. Legközelebb ne szólalj meg, emlékeztette magát, mert abból mindig valami rossz sül ki. Hamis mosollyal ajkain nyújtotta Hanna felé a hűsítő vizet, aki néhány nagy korty után puszit nyomott arcára és megfordulva máris visszafutott a kisfiúhoz.

Zayn sóhajtva beletúrt hajába, szorítása erős volt és félő, hogy a sötét hajszálak csomókban ott maradnak markában. Figyelte az elkeseredett nőt, aki minden bántó mondata ellenére még mindig ott ült a mellette lévő napágyon és elképzelni sem tudta, miért mondta ki ezeket a szavakat, amiket jobb lett volna, ha magában megtart. Ellienek ez olyan volt mind egy hatalmas pofon, amit attól a személytől kap az ember, akitől pont nem várná és ettől lesz talán még mélyebb és fájdalmasabb. Egyik lokniját birizgálta és csendben becsomagolta a villát egy szalvétába, majd a félig üres műanyagot visszatette a hűtőtáskába. Mindeközben kerülte Zayn tekintetét, elővett egy rejtvényújságot és egy tollat, majd a napágyon hátradőlve, fagyos maszkkal arcán írogatta be a feladat megfejtéseit.

- Sajnálom – hallotta Zayn halk szavát, amit felé intézett, mire összepréselte ajkait és aprót biccentett felé válaszképpen. Csüggedt – írta gunyorosan a megfejtést a kockákba és becsukva a lapot tornázta magát állásba. Kivette a táskájából virágos ruháját és magára húzva újra leült az ágyra és elpakolta naptejét a telefonjával együtt. Zayn előrenyúlt, hogy bocsánatot kérve megérintse Ellie kezét, de döbbenten szemlélte, ahogy barátnője kitér érintése elől és arán néhány pillanatig végigsuhan valami, talán az ijedség? Vagy a félelem? Furcsa érzések és az eddiginél is több kérdés keringett benne, míg egy valami be nem lopakodott fejébe.

- Téged bántottak?


Sziasztok!
Nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért és a növekvő olvasókért, köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Szívesen olvasnék néhány kommentet is, boldoggá tennétek vele!

Ölel: Lucy