3. Magány

3.Magány

Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb.

Külső szemlélő:

A gyönyörű üdülővárosba ma is folyt az élet, ahogy a nyár minden napján. A gyerekek hangos sikoltozását, a hullámok halk morajlását és a hangosbemondó idegesítő hangját kilométerekkel távolabb is tisztán lehetett hallani, akarva, akaratlanul. A part, zsúfolásig tele volt emberekkel, szinte egyetlen szabad napozó ágyat nem lehetett látni, a strandröplabda pályákon, pedig teljességgel lehetetlen játszani tekintve, a rengeteg várakozóra, akik már jó ideje álltak a vonal mellett. Néhány kislányt lehetett látni, ahogy a homokból piszkálják ki a szebbnél, szebb kagylókat és teszik azokat egy nejlon zacskóba, amolyan emléknek.

Zayn beletúrt szanaszét álló hajába, ahogy észrevette azt a rengeteg embert mind a parton, mind a tengerben. Ez nem jó! Nagyon nem jó! –gondolta magában. Melissa halála óta a külvilágtól elzárkózva élte életét, remélve, hogy nyugalomban töltheti mindennapjait egyetlen kislánya társaságában, de ő is pontosan tudta, hogy ez mennyire nehéz, szinte lehetetlen. Egy visszavonult popsztár nem tud csak úgy eltűnni a kíváncsi szemek elől, de legalább már nem kell megállnia képeket csinálni vagy autogramot osztogatni, viszont avval még mindig számolnia kell, hogy újságokban szerepel, bár ez az utóbbi időben, már nem is olyan megszokott.

Viszont ez a nagy tömeg most nyugtalanította, és ahogy Hanna felé fordította a fejét, látta azt a megrémült és egyben döbbent arcot, ahogy nézte ezt a sok embert, és rögtön elment a kedve ettől az egésztől. Érezte, ahogy lánya erősebben szorítja a kezét és egyre közelebb csúszik, ezért leguggolt elé és kényszerítette, hogy figyeljen rá, nézzen a szemébe, mert amit most mond, az fontos.
-Kicsim! – sóhajtott gondterhelten a férfi. - Majd kicsit később visszanézünk, rendben?

Látta Hanna csalódott arckifejezését; amióta reggel felkelt, erre várt a legjobban, hogy végre felvegye a karúszóit és belecsobbanhasson a tengerbe vagy homokozhasson a készletével és nagyobbnál, nagyobb várakat készítsen, de ő csak bizonytalanul bólintott, ahogy újra végignézett azon a sok emberen, akik össze-vissza nyüzsögtek a parton. Apa majd lehoz máskor, ő mindig betartja az ígéretét! Hanna fürkésző pillantása megakadt egy családon, akik éppen mellettük mentek el. Egy házaspár egymás kezét fogták, miközben a nő pár hónapos kisfiát csókolta homlokon, semmi különleges nem volt a jelenetben, nap, mint nap látni lehet ehhez hasonló képeket, de ez most nagyon szíven találta a kislányt.

Nem is tudod, mennyire szerencsés vagy, hogy megpuszilhat az anyukád! – gondolta magában, de ki már nem mondta, csak nézte, ahogy elhalad mellettük és arra gondolt, hogy ő soha nem fog kapni az anyukájától puszit vagy ölelést, de a karjaiban sem fog aludni.

Zayn arra vezette a tekintetét, amit Hanna már jó pár perce szuggerátl és rögtön megértett mindent. Mintha csak tudta volna, hogy a kislánynak erre van szüksége, karjaiba kapta és szorosan ölelte, miközben hátát simogatta.

Zayn elképzelni sem tudta, milyen lehet anya nélkül felnőni, de azt igen, hogy milyen, ha meghal az a személy, aki számára a világot és a mindenséget jelenti, a felesége. Melissa halála előtt nem volt teljesen tisztába a soha szó jelentésével, akkor, azon a tragikus éjszakán értette meg, de bárcsak ne kellett volna! Mikor az ember találkozik egy igazi soha többével, olyan érzés, mintha kést forgatnának a szívében. Minden fájdalmas szóval egyre többet és többet, mintha csak őt hibáztatná az élet a felesége halála miatt.

A férfi hagyta, hogy a kislány kisírja magát a vállán, tudja jól, mennyire hiányzik neki egy anya, emiatt már sokat jártak pszichológushoz, de nem segített annyit, mint amit elvártak, így nem vitte többet.

Zayn, még most is tisztán emlékszik arra a délutánra, amikor Hanna megkérdezte tőle: „Az én anyukám hol van?” Az a pár szó pedig fájdalmasan csengett a szájából: „Anyukád már nincs köztünk, ő jó helyen van, de nem velünk.” Nem készült fel rá, pedig kellett volna, hogy egyszer felteszi ezt a kérdést is a kislány. Ez viszont eszébe juttatta azt is, hogy hiányzik az életéből jobban, mint bárki gondolná vagy hinné. Melissa kedvelt volt a directionerek között is és a halálhíre mindenkit megrázott, egy Isten csapásnak gondolták, hogy már nem lehet az élők sorában, pedig Őt tényleg szerették és nem csak elviselték, mindenkit maga elé helyezett, nem érdekelte, hogy fáj a feje vagy időnként égni érzi a csontjait, teljesítette mindenki kívánságát és csak azután pihent le. Mindössze szűk családi köre tudta, hogy leukémiás és arra sem volt sok esély, hogy meg tud szülni egy gyereket, de ő megtette, Zayn szemében pedig ő volt a csoda, és látni, hogy szenved, szívbemarkoló érzés volt. Hiányzik neki a felesége, hogy a legrosszabb, legfárasztóbb napokon is, már a belőle áradó magabiztosságtól és gyönyörtől, mosoly kússzon az arcára és rögtön szebben lássa a világot. Az élethez való viszonyulása és akaratereje mindenkit elbűvölt, talán ezek miatt szeretett bele annyira Zayn. A legjobb feleség, barát, anyuka volt, és halálával nem csak magát, de Zayn lelkét is elvitte egy másik helyre. A férfinek eleinte nehéz volt bevallania, de magányosnak érezte magát Melissa nélkül és vágyott rá, hogy újra hatalmába kerüljön a szerelem. A halálát követően kettő, de talán még három év után is elképzelhetetlennek tartotta, hogy újra nő legyen mellette, túl elevenen élt benne a tragédia emléke. Mára viszont úgy érezte a sebei, lassan, de biztosan elkezdenek begyógyulni és megpróbálna újra párkapcsolatban élni, ha annak eljön az ideje. Az utóbbi időben viszont felpattant Zaynben a remény szikrája, ugyanis érdeklődött egy nő iránt, bár nem sok információja volt róla csak amennyit Marie elmondott neki. A középkorú nőnek sokat köszönhet kezdve, hogy vigyázott rá és a testvéreire kiskorában és mindig édesanyja mellett állt, még a költözése után is, mert Marie, Thrisha legjobb barátnője.  Amióta látta a cukrászdában a titokzatos nőt, felkeltette az érdeklődését. Először egy hónappal ezelőtt figyelte meg, miközben kiszolgálta a vendégeket. Arca beesett, sápadt, kék szeme fakón csillogott, teste pedig már-már egészségtelenül vékony volt. Általában lehajtott fejjel járt és hosszú, barna hajával csak még jobban elrejtette az arcát, viszont mikor megmutatta, látni lehetett, hogy sminket egyáltalán nem viselt. Az első, amit eszébe ötlött a nőt látva, hogy nem szeret a középpontban lenni, inkább láthatatlanságot választja, ha teheti, amit elég nehéz megszereznie a férfiak körében, tekintve, hogy rendkívül szép nő.

Hanna szipogása alább hagyott pár perc elteltével, Zayn pedig elindult a cukrászdába, hogy lánya kedvére tegyen egy kicsit. Tudta, hogy ha meglátja a két rosszcsontot, azonnal elfelejti a rosszkedv fogalmát is, mert a fiúk mellett lehetetlen lehangoltnak lenni.

Az enyhe szél, néha felkapta a kislány haját és az arca elé sodorta, amit Zayn mosolyogva nézett és mindig hátrafésült ujjaival. Ahogy Hannára nézett, az első dolog, ami eszébe jutott, hogy ő az égiek ajándéka.

A férfi, ahogy beért a cukrászdába letette a földre Hannát és hagyta, hogy bemenjen a fiúkhoz, Zayn rögtön a pult felé sietett, hogy köszönjön Marienek. Ahogy megtette a pár méteres távot, akaratlanul is körbenézett. A falak sárgásbarnák, amit kávék és sütemények képe díszít, a hely nem túl nagy, de pont megfelel a célnak. Az alkalmazottak sürögtek-forogtak az asztalok között, így a vendégeknek egy csepp panaszuk sem lehetett. De minden felszolgáló között egyet kutatott a szemeivel, de hiába. Elena ma nem dolgozott és emiatt egy kis csalódottságot érzett, de maga sem tudta, hogy miért. Észre se vette, de olyannyira szorította a pult szélét, hogy ujjai elfehéredtek, lábujjhegyre állt, hogy jobban szemügyre vegye az embereket, de még így sem látta Elliet. Amint észrevette magát hitetlenül megrázta a fejét. Mit csinálok? És miért?

Elmélkedését Marie lágy hangja szakította félbe.
-Hogy vagy Zayn? – Pár percig furcsán méregette az előtte álló férfit, de nagy mosolyra húzódtak ajkai, ahogy megsejtett valamit.

- Köszönöm Marie, velem minden rendben. – köszöntötte két puszival és beszélgetést kezdeményezett. Mindenről szó esett, amit csak el lehet képzelni, kezdve a szülőktől a gyerekekig.
- És a srácok hogy vannak? – tette fel kissé talán meggondolatlanul a kérdést Marie. Zaynnek kényes volt ez a téma, ahogy minden más, ami a bandával kapcsolatos, ezt a nő is megérezhette, mivel rögtön témát váltott. Viszont a fiúnak belevésődött ez az egy mondat az agyába.

Szinte naponta beszélgettek egymással a srácokkal, így minden új információt tudtak. Viszont észre vehető volt már, hogy senki sem ugyanolyan, mint pár évvel ezelőtt. Mindenkin érezhető már a változás, amit a család okozott, már nem csak maguknak tartoznak felelősséggel, de feleségük vagy gyermekük iránt is.

Louis és Eleanor 2017-ben házasodtak össze, de ekkor a lány már terhes volt két ikerfiúkkal. Adam és Mark szinte ugyanúgy néznek és mindketten egy örökmozgó rosszcsontok, mint az apjuk. Louis, a One direction feloszlása után, szülővárosába, Donchasterbe költözött, és azóta is ott él.

Niall 2016-ban találta meg igaz szerelmét egy hétköznapi nőben, miután visszaköltözött szülővárosába, Mullingerbe. Tavaly született meg első gyermekük, Selena Horan, de a házasság még mindig nem került szóba náluk.

Liam 2015-ban újra visszatért táncos barátnőjéhez, Daniellehez, miután szakított gyerekkori barátjával, Sophia Smith-el, még a banda feloszlása előtt. Azóta ők London külvárosában élnek három éves lányukkal, Lizzyvel és a közeljövőben gondolkoznak még egy kisgyereken. Tavaly nyáron házasodtak össze szűk családi körben, titokban, Tenerifén.

Harry két évvel ezelőtt leállt a csajozással, és azóta boldog párkapcsolatban él a huszonnégy éves, Alice Morgennel. Londonban és Holmes Chapel-ben van egy közös házuk, ezen a két helyen élik mindennapjaikat egy kislánnyal, Lily Stylessal.

És Zayn miért pont Caorléba jött, ahol  minden a feleségére emlékezteti? Nos, mélyen, legbelül tudta rá a választ, mert ő nem akarta elfelejteni, sőt, minnél jobban emlékezni szeretett volna a nőre, aki iránt először érzett szerelmet, és aki boldogabbá tudta tenni, mint bárki más a világon.