Hűha! Az utolsó bejegyzés óta lassacskán öt év telt el. Alig hiszem el, hogy újra ide írok. Ez a történet nagyon fontos volt egykor az életemben, majd aztán újra azzá vált, amikor rájöttem, hogy gyakorlatilag megjósoltam, hogy mi fog történni a One Directionnel. Feloszlottak 2015 - ben, akár csak az Éjjel a partonban. Néha, ha szembe kerül velem egy cikk, még felidézem a rengeteg emléket, amit ők nyújtottak nekem. De már nem tudok írni. Velük nem. A One Direction meghatározó volt tinédzser koromban, de ahogy minden, úgy ez is egyszer véget ért. Szerettem őket, sőt Niall Horan mai napig a kedvenceim élén van, követem Instagramon és talán, ha egyszer elérhető közelségben lesz, elmegyek egy koncertjére is. Viszont felnőttem. Rájöttem, hogy elképzeléseim nem találkoztak a valósággal, és ma már nagyjából tudom, hogy mit higgyek el és mit ne. Érettebb lettem, és nem, nem csak azért, mert közben leérettségiztem, dolgoztam gyárban/cukrászdában/irodában, hanem mert megtapasztaltam mit is jelent valójában az élet és milyen egy valódi párkapcsolat, egy szakítás és az intimitás. Régebben az elképzeléseimről írtam és a könyvekből merítettem ihletet, ma viszont már a valóságból. Igen, vannak ötleteim egy következő bloghoz, vagy inkább Wattpad sztorihoz, de az határozottan nem fanfiction lesz. Nem lesz benne Niall Horan, Zayn Malik vagy bármilyen híresség főszereplőként, mert nem érezném magaménak, szenvednék vele, épp úgy, ahogy a Csontkollekciókkal szenvedtem, amiből végül nem lett semmi. Nem érzem kudarcnak, sőt ellenkezőleg, büszke vagyok rá, hogy kezdek rátalálni önmagamra. A valóságban élek, nem érzem elszigetelve magamat. Bulizok, tanulok, dolgozok, emberekkel ismerkedem és minden könyvet elolvasok, ami megtetszik. Sokáig nyomás alatt éreztem magam a két bloggal kapcsolatban és ez ma újra visszatért, ezért írom most ezeket a sorokat. Őszintén szólva rengeteg időt elvett az életemből, legfőképp a családomtól ezért hiszek benne, hogy jól döntöttem, hogy végül nem kezdtem bele egy újabb történetbe. Jelenleg is vannak ötleteim, gyakran írok jegyzeteket, előfordul, hogy egész fejezeteket és meg is van annak az esélye, hogy hamarosan posztolok is, de az nagyon valószínű, hogy ezt nem a bloggeren teszem. Szerettem ide írni, szerettem a One Directiont, most viszont eljött az ideje, hogy végleg búcsút mondjak nekik. Ahogy korábban olvashattátok: felnőttem, változott a véleményem. Róluk. A világról. De mindig szeretettel gondolok mindenre, amit tőlük kaptam. Köztük titeket kedves Olvasók.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. <3
Teljesen megértem és át is érzem, én is szép emlékeket köszönhetek a One Direction-nek. De milyen igaz, hogy egyszer minden véget ér. Nekem is, a fiatalabb énem egyik meghatározó része volt és ennek a bandának köszönhetem a már általános iskola óta ismert legjobb barátnőm egyikét hiszen ők voltak az első közös pont amivel közel kerültünk egymáshoz. Emlékszem, hogy akkor nagyon szomorú voltam, mikor Zayn kilépett és utána megjósolható volt az egész dolog kimenetele, de ma már sok mindenre úgy tudok visszagondolni, hogy kicsit bolond voltam, sok elképzelésem nem találkozott a valósággal és őszintén örülök hogy felnőttem.
VálaszTörlésKívánom neked a legjobbakat és szeretném, hogy tudd akkoriban mikor írtad ezt a történetet nagyon sokat jelentett nekem és imádtam olvasni.
Nagyon jól megfogalmaztad te is a dolgokat. Akkor kicsit világvége helyzetnek tűnt, ma már csak mosolygok rajta. Valahol ez igy volt jó, ma már biztosan tudom.
TörlésKöszönöm szépen, nagyon sokat jelent nekem, hogy irtál, nekem is nagyon fontos ez a történet, nagyon szerettem irni és örülök, hogy neked is tetszett!
Sok puszit és jó egészséget kivánok neked!
Sok keresgélés után végre rátaláltam a blogodra. Eltelt 5 év és újra olvastam a történetet. Mint 5 éve most is nagyon megérintett a történet... 5 éve teljesen másképp fogtam fel ezt a történetet mint most. Hát látszik, hogy én is felnőttem.. Mikor rátaláltam pont egy depressziós időszakom volt, és a történeted olvasva újra az a kislány lehettem aki imádta a bandát.
VálaszTörlésNagyon hiányzik az írásod, remélem mihamarabb olvashatok újra tőled. Minden jót és puszit küldök neked. <3
Köszönöm Brigcsu, hogy irtál! Nagyon jól esik. Nagyon furcsa volt nekem is visszatérnem ide, annak viszont örülök, hogy neked tetszett és kellemes emlékeket idézett fel benned!
TörlésNagyon sok idő telt el, szinte hihetetlen, hogy gondolkodtam akkor a világról meg a One Directionről... Ma már teljesen másképp nézem a dolgokat, főként úgy, hogy pszichológia szakon vagyok :D
Azt nem tudom, hogy fogok e később irni, abban biztos vagyok, hogy bloggeren nem. Ha egyszer visszatérek, az valószinűleg Wattpadon lesz, de nem úgy néz ki, hogy mostanában beleférne az időmbe egy jó történet publikálása.
Még egyszer köszönöm, hogy irtál!
Sok puszit és jó egészséget kivánok neked! :))