2015. január 3., szombat

Epilógus


Epilógus

cry | Tumblr

[Végül a gépen utazó valamennyi ember életét vesztette azon a bizonyos kedd délután bekövetkezett légi katasztrófába. A roncsok közt két túlélőt találtak, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy a korházba szállítás követően néhány órával életüket vesztették.

Soha nem derült ki mi okozta 282 fő halálát.

Találgatások folytak róla, néhányan látni véltek egy rakétát és füstfelhőt, majd hallották a hatalmas robajt, de mindezt senki nem bizonyította.]

*

Zayn kétségbeesetten kerülgette a hatalmas tömeget, ami beborította a reptér minden szegletét. Az emberek javarészt még mindig az alig fél órával korábban bejelentett hírek hatása alatt voltak, néhányan keservesen sírtak, míg mások részvéttel teli tekintete lyukat fúrt a hátukba.
- Hé, Zayn – sietett barátja után Louis, nem foglalkozva a felháborodott kiáltásokkal, amik hozzá szóltak. Még csak rájuk se nézett, tekintetével követte Zaynt, aki az információs pulthoz tartott, ahol hosszú, kígyózó sorokba tömörültek az utazók és a rokonok, hátha tudnak bármiféle friss hírrel szolgálni a katasztrófáról – Állj meg! – pólóját markolva húzta hátrébb, mielőtt a fekete hajú srác elsodorhatott volna egy apró, idős párt.
- Nem Louis, hidd el, marhára nem érdekel, hogy kinek rohanok neki, felőlem akár a királynő is lehet, leszarom – szorította össze az állkapcsát. Dühösen lefeszegette magáról a karokat és öles léptekkel a felháborodott várakozók elé tolakodott. Nem ülhetett fel a gépre! Nem veszthette el, de ekkor már tudta, hogy mindhiába. Egy fiatal, 25 év körüli szemüveges hölgy ült a pult mögött, éppen a számítógépen keresett valamit és egy pasashoz beszélt, mielőtt idegesítően nyugodt hangszínnel Zaynhez intézte a szavait – Kérem, fáradjon a sor végére, uram.
- Nézze, Lindsey – olvasta le a kártyájáról a nevét -, a fél életem elvileg azon a kibaszott gépen utazott. Tudnom kell, hogy Elena Walker tényleg felszállt – e a repülőre– préselte ki fogai közt. Sötét szemei és megfeszült vállai félelmet keltettek a nőben, habár próbálta palástolni, az elvékonyodó hangja és kapkodó mozdulatai egyértelműen megmutatták, hogy megijedt Zayntől. – A barátom, úgy próbál fogalmazni – köszörülte meg a torkát Louis, a srác elé tolakodva –, hogy élete szerelme és a gyermekei anyja a hírek szerint a lezuhant gépen ült és mi csak szeretnék meg tudni, hogy ezek nem puszta pletykák – e? – Lous hamiskásan elmosolyodott, míg figyelmeztetően Zaynre pillantott és a pultra könyökölve szétnézett a papírokkal és cetlikkel beborított asztalon. Remélte, hogy szemeivel megtalálja az utas listát, de csak az éppen becsekkoló nő iratai voltak olvashatóak.
Lindsey nehézkesen felsóhajtott, megrázta a fejét és előhúzott a fiókjából néhány összekapcsozott lapot – Az utasok listáját még nem tettük közzé – motyogott rosszallóan, míg tekintetét végigfuttatta a papíron, keresve az E kezdőbetűs neveket – A hölgy felszállt a repülőre – közölte remegő, részvéttel teli hangon, realizálva a helyzet súlyát.
Felszállt a repülőre, ami nem sokkal később lezuhant. Felszállt, mert túlságosan szerette ahhoz Zaynt, hogy még egy percet egy helyen tartózkodjon vele. Nem tudta miképp jutott el az egyik falig, de azt tudta, hogy az elvesztése pillanatában szerette legjobban Elliet. Amikor már túl késő volt a kimondott szavak jóvátételére és a kimondatlanok kiáltására.
Fojtogatónak érezte a fülledt levegőt, az emberek zsivaját és Louis aggodalmas hangját, mindez nem történhetett meg. Csak a reményteljes, bátortalan tekintetét látta maga előtt, mely arra várt, hogy magához húzza és megkérje, hogy soha ne menjen el, de Zayn mégis ellent mondott abban a pillanatban az összeszoruló mellkasának, mely furcsa, már - már fájdalmas dübörgésével előre jelezte az elhibázott döntést.
- Zayn – mormolta Louis, fogalma sem volt mit tegyen, csüggedten leguggolt összetört alakja elé, pont, mint öt évvel ezelőtt, miután barátja karjaiban örökre lehunyta a szemét felesége. Emlékezett a megállíthatatlanul patakzó könnyekre, a görcsösen szorongató ujjakra, de ebben a pillanatban rádöbbent, hogy a legnagyobb kínokat képtelenek vagyunk könnyharmatok formájában felszínre juttatni. Azt hitte, hogy megviselte Melissa halála, de mindaz, ami most lejátszódott az íriszei előtt sokkal fájdalmasabb volt, mint a képek a korház monoton falai között. Meghalt.
- Elvesztettem – motyogta remegve – Elvesztettem, a legjobb dolgot az életembe. Minden az én hibám – zokogott tenyereibe temetve arcát. Lehunyt szemmel maga elé képzelte csillogó, világoskék íriszeit, boldog élettel teli mosolyát és kedves arcát, aminek emlékét soha senki nem tudta tőle elszakítani. Szeretett volna tisztán emlékezni a nevetésére, a csókja édes ízére, de a hangok tompa zúgása egyszeriben elfeledtetett vele mindent. Kétségbeesetten szeretett volna kapaszkodni az emlékeibe, bebizonyítani magának, hogy minderről nem ő tehet, de arcán végigcikázó könnyeivel együtt elbukta a harcot a szíve ellen. Elena volt az élete, és egyetlen kimondatlan szóval mindezt elvesztette.
- Szeretlek Ellie.
- Én is szeretlek – hallotta a lány szavait újra és újra lejátszódni a fejében. Tudta, hogy lehetetlen valakit ennyire szeretni és mégis, bármire képes volt, csak hogy érezhesse a csókját és puha ajkait még egyszeregy egybeolvadni a sajátjával. Kínzóan összeszorult a szíve és fájdalmasan próbált kiszakadni a mellkasából, abban a másodpercben tudta, hogy Ellie nélkül nem tud többé boldog lenni.
 Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag.

- Itt vagyok Zayn, itt vagyok – szorította apró kezei közé a férfi borostás arcát, és mélyen a sötét szemeibe nézve a történések súlya alatt felsírt. – Nem ültem fel a gépre – rázta meg a fejét és halványan felnevetett. – A felszállás előtt ellopták minden iratomat, így nem engedtek föl – zokogva kapta szája elé a kezét és Zayn kétségbeesetten szorította magához vékony derekát, belefúrva arcát kellemes vanília illatot árasztó hajába.  – Azt hittem végleg elvesztettem a legjobb dolgot az életemben– motyogta rekedte hangszínén a szemei nézve. Sós könnyeik vegyültek, míg ajkait Elliére tapasztotta és már rájött…
*

Már rájöttem,
Már láttam a hibákat a Mennybe és a Pokolba
Találkozni fogunk majd a kettő közt
Mindig ott lesz nekünk a föld

Te és én
Nem akarunk olyanok lenni,mint ők
Örökké együtt leszünk
Nem állhat senki se közénk
Még Isten, se az angyalok sem választhatnának el minket
Nem állhat senki se közénk
Oh,Te és én

Somolyogva Ellie füle mögé tűrte a tincseket és homlokát az övének döntötte, míg lágyan suttogva énekelte a You and I sorait. Ez volt a nő kedvence mindközül és habár nem vallotta be, neki is ez a dal jelentette a legtöbbet, mert már tudta, hogy ezentúl semmi sem állhat kettejük közé. A történtek mind a kettejüket megtanították arra, hogy nem fojthatják magukba az érzéseiket, mert az élet minden perce valami meglepetést tartogat számukra.
- Annyira hiányoztál - motyogott szorosan a férfi dereka köré fonva karjait. A srácok sokadik turnéállomásán voltak Olaszországba. Úgy tűnt, hogy a több mint hat éves kihagyás mindinkább fellendítette a banda karrierjét és mindezt mi sem bizonyíthatta jobban, mint hogy a koncertekre már hónapokkal korábban elkelt az összes jegy. Senki nem tudta megállítani őket a sikereikben, lehet, hogy sok minden változott az  XFactor óta, de a One direction még mindig ugyanabból az 5 srácból állt, mint a történtek előtt.

 - Grace – simított végig az álmos csöppség puha arcán, miután kezei közé emelte Hanna – t. Egyiküknek sem volt nehéz megszokni a kialakult helyzetet, bár legnagyobb lánya egy ideig nem volt kibékülve a testvérei születésével, de Zayn és Ellie különösen figyeltek rá, hogy mindegyik gyerekkel egyformán törődjenek. Grace alig néhány perccel követte bátyja, Alex születését és attól függetlenül, hogy ikrek voltak a világító kék íriszeiken kívül nem sok mindenben hasonlítottak. Csókot nyomott gyermekei homlokára és nevetve felnézett a sorban álló Elliere, mielőtt ajkait szenvedélyesen az övére tapasztotta volna és egyik karjával ösztönösen közelebb húzta magához. A lány hátrébb lépve felmosolygott rá – Indulnunk kell, ha még ma oda akarunk érni.
Zayn bólintott és együtt beültették a gyerekülésbe Grace – t és Alex – et, majd ők is elfoglalták a helyüket.
Azon a bizonyos keddi napon, amikor a repülő 282 utassal lezuhant, mindketten rádöbbentek, hogy mennyire törékeny a szerelem. Szükségük voltak a boldogságra, amit csak a másiktól kaphattak meg és aznap este egy hosszú, késő éjszakába nyúló beszélgetés vette kezdetét. Ellie elmondta, hogy mennyi mindent jelentett neki, amikor Zayn 2010 – ben átlépve a szobája ajtaját mindössze rámosolygott és ítélet nélkül megcsókolta. Zayn pedig bevallotta, hogy nem az elhallgatások, hanem leginkább a saját bűntudata szakította el kettejüket, mert ha jobban figyelt volna, észrevehette volna akkor az apró, de annál figyelemkeltőbb jeleket.

Grace nyűgösen felsírt, mire Zayn elvigyorodott és pimaszul megjegyezte – Anyja lánya.
- Hé – csapott a kezére Ellie, nevetve hátrafordult és bedugta a kislánya szájába a rózsaszín cumit. – Már alszanak is - suttogta ellágyulva, néhány percig némán figyelve a gyerekeket, aztán Zayre fordította a tekintetét és egymás szemébe nézve elmosolyodtak. Sötét volt már az égbolt, az utakat egyedül a lámpák és a kocsik fényszórói világították meg és azt kívánták, bárcsak örökké élne ez a pillanat.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek – kulcsolta össze Ellie a térdén pihenő ujjaikat. Zayn bólintott és megszorította, soha nem érezte még ennyire jól magát és ezt csak neki köszönhette. Sikerült túllépnie Melissa - n, elfogadta a halálát és mindazt, ami evvel együtt járt; többé már nem akart a múltban élni, egyedül a közös jövőjükre koncentrált, ahogy az a szőke hajú nő is kérte, és tudta, hogy a ma este tökéletes lesz éjjel a parton,

mert meg fogja kérni Ellie kezét.

És ő boldogan igent fog mondani.

Vége




Kedves Olvasók! :)
Nem szeretnék sok mindent hozzáfűzni az epilógushoz, nem sokára hozom az írói utószót, amiben majd mindent leírok. Köszöm a rengeteg támogatást, és amiért ilyen sokáig kitartottatok mellettem, remélem, hogy tetszett nektek a történet.
Egy utolsó nagy kérésem lenne: Nagyon sokat jelentene nekem, hogy mindenki, aki olvasta ezt a részt és a blogot, hagyna nekem néhány sort. Nagyon hálás lennék és sokat jelentene nekem, ha tudnám, hogy mit gondoltok, mi a véleményetek! :)
Még egyszer szeretném megköszönni, amit kaptam tőletek ezalatt a bőven több mint egy év alatt, el sem tudjátok képzelni, mennyire boldoggá tettetek!
Puszi: Lucy xx

20 megjegyzés:

  1. ISTENEEEEM!
    Annyira orulok annak, hogy boldog vege lett. Megerdemlik. Mar az utolso resznel ereztem, hogy nem szallt fel ra. Es jol tudtam. Nagyon jo resz lett, imadtam!
    Csodalatosan irsz, komolyan mondom. Nem szabad abbahagynod az irast. Nagyon nagyon szeretem ext a blogot, es biztos, hogy meg jo parszor ujra fogom olvasni.
    Sajnalom, hogy vege van, annak viszony nagyon orulok, hogy elolvashattam egy ilyen elkepeszto blogot. Ne tudd meg azzal, hogy happy end lett mennyire boldogga tettel. ❤️
    Renelem olvashatok meg a kozeljovoben blogot toled.
    Milllllio puszi, Réka ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      te jó ég, köszönöm, hogy mindezt leírtad, annyira boldoggá tettél! Nem szeretném abbahagyni az írást, de az írói utószóban
      mindent leírok a következő bloggal kapcsolatban. Viszont azt már biztos, hogy Niall ff. lesz.
      Sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán happy legyen - e, de igazából nehéz lett volna mást írni.
      Ahw, hihetetlen vagy, kőszönöm! :')
      Millió puszi, Lucy <3

      Törlés
  2. Drága Lucy.
    Izgatottan vártam ezt a részt és meg kell hogy mondjam kellemeset csalóidtam. Örök hála amiért nem ölted meg Elliet. Ez így van rendjén. Őszíntén szólva én kíváncsi lrttem volna még az esküvőre de az most kimarad.
    Köszönjük hogy egy csodálatos bloggal megajándékoztál bennünket.
    Hű olvasód Barbee

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Drága Barbee,
      annyira örülök, hogy végül elnyerte a tetszésedet! Nem lett volna fair Zaynnel szemben, ha megölöm. Az esküvőről pedig csak annyit, hogy talán majd megtudjátok, miért nem írtam le, de a történetben úgy se ez volt a lényeg. :)
      Köszönöm, hogy ilyen csodálatos olvasóim vannak, nélkületek ez a blog már rég nem lenne! Köszönöm! :)

      Törlés
  3. Drága Lucy !
    Reméltem , hogy happy end lesz . Hála neked az lett. Egyszerűen nem tudok rá szavakat írni annyira jó lett ! Szerettem ezt a története , és furcsa lesz , hogy vége van . Imádtam ahogyan leírtad Zayn és Ellie egymásra találására .
    Fantasztikisan írsz ,fogalmazol. Így tovább csajszi ! :*
    Ölel : Petra :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://harryandelenelove.blogspot.hu/2015/01/elso-dijam.html?m=1
      Meglepetés nálam *-* <3

      Törlés
    2. Drága Petra,
      köszönöm, hogy írtál, nagyon - nagyon hálás vagyok! A kommentjeitek után én is örülök, hogy minden happy lett. :-) szerettem írni Zayn és Ellie kapcsolatát és remélem, hogy Niallét is ugyanennyire fogom kedvelni - és persze ti is! :-)
      Köszönöm!
      Ölel: Lucy <3

      Törlés
  4. Drága Lucy!
    Nagyon örültem, hogy szép vége lett, egy pillanatra megilyedtem, hogy tényleg felszállt arra a gépre, de nagyon örülök, hogy nem. Nagyon tetszett imádom a történeted. :) köszönöm, hogy olvashattam
    xx ölel, Helena Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Helena,
      sokáig szomorú véget szerettem volna, de a kommentjeitek után annyira boldog vagyok, hogy átírtam! Köszönöm, hogy bátorítottál!
      És én köszönöm, hogy olvastad! :-)
      Ölel: Lucy <3

      Törlés
  5. Kedves Lucy!
    Nagyon rég írtam ide. Az életem nagyon megváltozott. Azért nem írtam ide mert nem volt időm. Sajnálom, nagyon sajnálom. Nagyon jól írsz! TE vagy a példaképem. Nagyon szépen kérlek írj még blogot. Szívesen olvasok tőled. Sok csók Bridgit Malik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bridgit,
      megértelek, én is ilyen helyzetben vagyok - folyamatosan változik az életem. Természetesen semmi gond, örülök, hogy végül " visszataláltál" . Példakép? Úristen, csodálatos vagy, erre nincsenek szavak! <3 holnap az írói utószóban még írok a következő blogomról. :-)
      Ölel: Lucy <3

      Törlés
  6. Annyira megijesztettél! Azt hittem, meghalt! Sokadszorra is megríkattál! Hihetetlen boldog vagyok, hogy végül összejöttek. Az egész történet fantasztikus volt! Imádom ahogyan írsz, a megfogalmazás, minden, egyszerűen tökéletes! Szívesen olvasnék tőled más történeteket is ám:) Nagyon köszönöm, hogy olvashattam a blogod, mert olyankor, ha csak egy-egy rész erejéig is, de valaki más életét is letudtam élni, éreztem amit Ők éreztek, sírtam, mikor Ők sírtak, nevettem, mikor Ők nevettek! Fantasztikus volt, nincsenek rá szavak!

    xxx Szasza -az első számú rajongód;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia,
      örülök, hogy tetszett a történet és a befejezése is az első számú rajongómnak! Te jó ég, példakép, rajongó, el sem hiszem milyen aranyos olvasóim vannak! Én pedig boldog vagyok, hogy olvastad és áttudtam nagyjából éreztetni veled a helyzetüket. Neked pedig a gyönyörű kommentjeiddel sikerült megríkatnod! Az írói utószóban este írok az új blogomról.
      Köszönöm! ♥
      Lucy xx

      Törlés
  7. Imádtam minden pillanatot, amíg olvastam! Alig várom, hogy belekezdj az új blogba!
    Puszii, Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy olvasd a történetet, nagyon sokat jelent nekem! Alig várom, hogy olvashassátok már az új blogom. :)
      Puszi, Lucy ♥

      Törlés
  8. Szia! Ma reggel találtam rá a blogodra és most végeztem. Egyszerűen zseniális! Néhol mosolyogtam, máshol ideges lettem, volt, hogy hangosan nevettem de az is előfordult, hogy sírtam. Most pedig a végén könnyeket nyelve vigyorgok és totál kész vagyok a sztoritól. Nem tudom azt leírni, hogy mi is játszódott le bennem, miközben olvastam, mert rettentő hosszú lenne és írhatnám reggelig. Tekintve, hogy nagyon késő van, a szavaim nem túl összeszedettek és ezért elnézést is kérek. Tudod megírhattam volna ezt holnap reggel is, de most még friss bennem az élmény. Na de abba is hagyom a szövegelést. Tiszta szívből gratulálok a blogodhoz és köszönöm, hogy olvashattam! *.*
    Így ismeretlenül küldök sok puszit: Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jaj, nagyon aranyos vagy! Köszönöm szépen! El sem hiszem, hogy még mindig olvassátok a blogot, sokat jelent nekem! :)
      Sok puszi: Lucy

      Törlés
  9. Szia! Tegnap találtam meg a blogodat, és ma éjjel fél 2-re falva a soraidat olvastam el. Hihetetlenül jól írsz, annyi érzelmet váltottál ki belôlem, mint még semmilyen blog vagy könyv. Tényleg. Sírtam, nevettem, örültem, vagy éppen szönyen szomorú voltam, az biztos, hogy végigizgultam az egész történetet. Igazán nem is tudom megfogalmazni, annyi érzés kavarog bennem, bár most legszívesebben sírnék, hogy vége van. Csak megköszönni tudom neked ezt a nagyszerû, fantasztikus, élményt. Annyi mindent írnék még ide, de nem hiszem, hogy le tudnám, és azt sem gondolom, hogy feltétlenül le kellene. Mert akik olvasták, azok tudják, pontosan tudják mit értek ezek alatt a sorok alatt.
    Így ismeretlenül is küldök neked rengeteg puszit és egy hatalmas ölelést. Bearanyoztad két nem túl jó napomat, örök hála érte! <3 <3
    Sok szeretettel: Brigi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Brigi!

      Annyira boldog vagyok, hogy ennyi idő után is érdekel még valakit Zayn és Ellie története! Köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent! Te pedig bearanyoztad életem legnehezebb időszakát! El sem hiszed, hogy milyen sokat jelentenek a soraid nekem! ❤️
      Sok szeretettel: Lucy (Zoe)

      Törlés