42. Elítélt elárult

42. Elítélt elárult

 

„Két úton nem lehet egyszerre járni. Mert ahhoz az egyiket a másikért el kell árulni.”

 

2019. június

Camille ujjai közé csippentette festett szőke haját és undorodva felmordult. Úgy nézett ki, mint egy Barbie, hiába mondta annak a remegő kezű csajnak, hogy természetesen szeretne kinézni. Mindegy, fújta ki a levegőt, aztán körülnézett a több kilométer hosszan elterülő parton és szívére szorította a kezét, amikor megérezte a szabadság harmatkönnyű illatát. Egy pillanatra lehunyta a szemét és elmerült a tenger lágy zúgásában és életében először úgy érezte, végleg szabad. Pontosabban végleg még nem igazán és ez a kedvét is lelombozta.

Megigazította magán a felsőjét és halkan felszisszent, ahogy ujjai fájdalmas területet érintettek a bőrén. Tegnap, mikor sebtében megpróbált kimenekülni a házából, Mark oldalról hatalmas rúgást mért piros bőröndjére, amiből a ruhák kiszóródtak és végigterültek a padlón. Azt hitte, ez is sikertelen kísérlet lesz, ugyanúgy, mint az előző egy néhány; leguggolt és lesütött szemmel elkezdte visszadobálni a pólóit. - Hová – hová szívecském? – Camie légzése egyeletlenné vált és páni félelemmel szórta a keze ügyébe kerülő holmikat. Fájdalmas kiáltás szakadt fel torkából és könnyek gyűltek a szemébe, amikor Mark a kezére csavarta a tincseit és hatalmas erővel felrántotta a földről, majd a falnak taszította. Camie összecsuklott. Érezte, ahogy a vér lecsorog a homlokán keresztül az orrán, majd a földet borítja be piros pöttyökkel. Fájdalom ismerősként ütötte fel a fejét teste minden pontján és nem tudta elhinni, hogy ez a rohadt filmkocka már megint ugyanazt játssza le. Látta, ahogy mindenét beborítja a vér, és a férje a bőröndjét arrébb rugdosva közeledik feléje, aztán már csak annyi maradt meg benne, hogy a dohányzóasztalon hagyott piás üvegek csörömpölve hullnak a földre.

Mark kezei a lány nyaka köré fonódtak, aki nem kapott levegőt, torkából hörgésszerű hang kiáltozott a szabadságért.

Jeremy meghallotta a fuldoklást.

És ezt Ellie is tudta.

Jelen

Ellie viszont azt akarta megfejteni, hogy ezért milyen árat fizetett Camie, mert ha Jeremy szívességet tesz, nos, azt semmiképp sem ingyen teszi. És valami nagyon nem állt össze Camille sztorijában anno, amire az utóbbi időkben mániákusan kereste a megfejtést, tudni akarta egykori barátnőjétől, hogy mi az, amit kihagyott a naplójából vagy talán csak meg akart bizonyosodni róla, hogy semmiképp sem az, amire gondol. Kell ez a kis darab a kirakósba attól függetlenül, hogy ettől még nem lesz teljes, de annyi biztos, hogy ez már közelebb viszi ahhoz, hogy a 99. darabját előbb megtalálja. Mert most már nem hagyják nyugodni a titkok, melyek kapcsolatosak lehetnek önmaga megtalálásához és a miértek felkutatásához. Csak szeretett volna megszabadulni a rossz emlékeitől, megfeledkezni a borzalmas napokról, de tudta, hogy azt egy agysebész is képtelen lenne eltávolítani belőle.

Mikor Ellie újra bekopogott Zaynhez, már nem a vele való társalgás volt a célja. És amikor meglátta egy kicsit el is némult – nem mintha eddig túl sokat beszélt volna. A férfi arcáról semmit nem lehetett leolvasni még csak csekély döbbenetet se, számított rá, hogy Ellie a közeljövőben újra felbukkan a küszöbén.  Teljesen kifejezéstelen volt, míg behívta a házába, egyikük sem szólalt meg, nem tudták mi lenne a helyes ilyenkor. Zayn a nő elé tett egy pohár forró teát és hirtelen annyi kérdés bukkant fel a fejében, amiket fel akart tenni, hogy még is kiszökött egy a száján.

- Amikor legutóbb itt voltál, azt mondtad, hogy a szüleid kidobtak – kényelmetlenül fészkelődött, belenézett Ellie mélykék szemébe és nem tudta elhinni, hogy ez a lányt rabolták el és fosztották meg mindenétől, ami egy ember számára fontos lehet. A tengerparti barna nő, már csak egy illúziónak, szép álomnak tűnt emlékeiben, aki viszont előtte ült, az már csak a kőkemény igazság lehet. – Azért jöttél aznap este el, hogy megkérdezd, aludhatsz e itt?

- Nem – vágta rá Ellie. Nem fűzött hozzá mást, tök mindegy volt, hogy mit mond, már nem számított semmi. Érzelmeit megpróbálta leplezni, míg kivette a táskájából a karkötőt és Zayn csészéje mellé tette, majd kis habozás után ezt legalább egy tucat rajz követte. A halomra mutatott – Ezeket a táskámban találtam, miután gépre szálltam. És csak szerette volna, hogy tudd, hogyha ezt Hanna tényleg komolyan gondolta, akkor nem mi sínylettük meg igazán ezt a kapcsolatot, hanem az, akit végképp meg akartunk óvni mindketten a csalódástól.

*

Néma csöndben vártak Camille megérkezésére. Zayn egy darabig emésztette Ellie mondatait, aztán felmordult és letelepedett a tévé elé. Hanna sose hívta az anyjának Elliet és igazságtalannak tartotta most, minden kiderült esemény és Melissa után is, hogy így szólítsa. Anya. Egek, azt hitte, hogy gyakorlatilag nem bírja majd befejezni a vigyorgást, ha valakit elfogad a gyereke, de amikor ez megtörtént, azt hitte felszabdalja az ideg. Ránézett a fotelben kuporgó Elliere; ujjaival babrált és üveges tekintettel nézett ki az ablakon, arcán pedig a világ összes érzelme kirajzolódott. Várta, hogy mikor kezd sírni, kiabálni, beszélni vagy bármi, de egy kicsit őt is megölte, hogy az a férfi mennyire elcsúfította belülről ezt a lány. Reménytelen esetnek tűnt.

- Nem is ismerlek, igaz? – kérdezte rekedten Zayn. Semmit nem tudott róla, az ég egy adta világon semmit és emiatt keserűen felnevetett. Egy olyan nővel tervezgette az életét, aki csak félig volt igazi.

- Emlékszel az elsőre? Amikor először lefeküdtünk? – tekintete a távolba révedt, szavai játszi könnyedséggel gördültek végig a nyelvén, amitől Zaynnek össze kellett ráncolnia a szemöldökét. – Persze. Miért?

- Akkor úgy éreztem, nem ítéltél el.

Síri csönd támadt a szobában, és Zayn mozdulatlanul figyelte a magát ringató lányt. Félelmetes és egyben hátborzongató volt látni, hogy mennyire el szeretné mondani mi történt vele, még sem meri. Remegő kezeit figyelte, és Zayn arra gondolt, hogy ez a lány soha senkiben nem bízott meg és a legbosszantóbb, hogy saját magában sem.

- Pedig már akkor is elítéltél.

*

Ujjai táncolva futottak végig Camille könyvein. Az utolsó dal. Tűzlovag. Gunyorosan megkocogtatta körmeit a következő irományon, ami kilógott a Nicholas Sparks történetek közül. Colleen Hoover: Reménytelen.

- Azt mondják, sok mindent elárul az emberről az, hogy mit olvas. – És Camie – ról túl sokat, jegyezte meg magában Ellie, míg végigfuttatta ujjait egy új regényen; Csalódásba zuhanok.

- Mit szeretnél? – kérdezte kényelmetlenül Camielle. Kínosan vakargatta a kezét és Ellie hazudott volna, ha azt mondja, nem élvezi, hogy milyen reakciókat vált ki a lányból. De most csak annyi foglalkoztatta, hogy a szőkeségnek mi köze Jeremyhez. Tekintete perzselte a lányt, aki próbált menedékre lelni a kék íriszek elől, de ezúttal csak ketten voltak a szobában. Nem tudta megvédeni Zayn Ellietől, ő az alsó szinten tanult a lányával. Megtéphette volna. Megüthetné, cibálhatná, kitölthetné rajta minden dühét, de előbb szerette volna megtudni, hogy mit mesél Camielle.

- Mi közöd Jeremyhez? – kérdezte halkan és megfontoltan. Camie teste megmerevedett és tiltakozásba kezdett volna, amikor Ellie leintette. – Ugorjuk át a nem ismerem szöveget, az igazságért jöttem ide, nem a mellébeszélésért. Abból már kaptam tőled eleget, igaz?

Kapkodva szedte a levegőt Camille, míg az előtte ülő, fagyos tekintetű lányra függesztette a szemét. Izzadt a tenyere és kiszáradt a szája, naivan azt hitte, hogy megúszhatja ezt a beszélgetést, tovább léphet, és végre kiszáll ennek a furcsa, kísérteties lánynak az életéből, de ő magához láncolta és folyamatosan fogva tartotta. Lehunyta a szemét és megrázta a fejét – Nem.

- Felidézzem én? Ezt akarod? – sziszegett Ellie. Összeszorította az állkapcsát és legyűrte a gombócot a torkán, majd dühtől remegő hangon újra megszólalt. – Én meséljem el, hogy árultál a lehető legundorítóbb módon?

Sok minden megbocsátható az ember életében, de a barátság elárulása soha.

- Honnan? – suttogta. Hangja elmosódva csengett, ahogy az emlékképek újra felidéződtek fejében. Mindenhol látta a vért, hallotta a saját kiáltozását, férfiak hangos kiabálását..

Ellie megrázta a fejét, nem felelt, helyette belekezdett egy újabb költői kérdésbe. – Tudod, mikor kezdtem el úgy teljesen, istenigazából gyanakodni? – A csend megőrjítette, azt kívánta, bárcsak mondana már valamit, hogy miért csinálta ezt, miért akarta tönkretenni az életét és hogy ki ő valójában. De Camie nem szólalt meg, a valaha volt egyetlen barátnője elárulta.

- Amikor meséltem neked az egyik lányról, másnapra mindig eltűnt. Mindenki azt hitte, hogy Brenda fecsegett, de nem ő volt, igaz?  - lehajtotta a fejét és Camiellenek könnyek gyűltek a szemébe, amikor megértette, hogy ennek a lánynak tényleg mindennél jobban szüksége volt rá. Számára nem csak egy beszélgetőtárs volt, hanem a legfőbb bizalmasa, a titkai őrzője. Így hát ő is megosztotta az egyetlen titkot, ami valójában fontos volt az életében.

- Jeremynek hosszú listája volt mindenkiről, akit meg akart magának szerezni, de ezek a lányok nem mind prostituáltak lettek, Ellie. Találomra rábökött valakire és azt mondta, hogy ezentúl ő lesz az én információszerzőm, súgóm, takarítóm, vagy bármi más. Amit csak szeretett volna. Halottam erről, a városban nyílt titokként lengték be a levegőt Jeremy egyes ügyletei, mindenki tudta, hogy ki ő, de azt nem, hogy mit csinált, azt meg végképp nem, hogy megerőszakol lányokat, elad férfiaknak, vagy prostitúcióra kényszeríti őket. Ezt csak én tudtam.

Néma csönd támadt a szobában, Ellie halk szipogása összetörte Camie szívét és nem tudta elhinni, hogy még jobban tönkretette ezt a lányt. Könnyek gyűltek a szemébe és hangtalan zokogásba kezdett, míg folytatta.

- Mark is belekeveredett egy – egy ügyébe és az egyszer csak azt vettem észre, hogy ő általa, már én is Jeremy mindennapjaivá váltam. Nagyjából másfél évvel ezelőtt, megígérte, hogy kiszabadít Mark fogságából, hittem neki, összepakoltam a bőröndömet, visongattam örömömbe hinni akartam neki, mert hát még is csak ő volt az egyetlen esélyem. Eleinte lefeküdtünk néhányszor..

- Láttalak a házban, te voltál az a barna hajú lány, aki Jeremyvel veszekedett egyik éjszaka. Azt mondták ne merjünk kimenni az ajtón, a főnök dolga, hogy mit csinál, de én kijátszottam őket, azt kiabáltad neki, felejtse el és el akartál szaladni, de többet már nem láttam. Mi történt? – törölte meg az arcát Ellie. Akkoriban nem tűnt számára olyan lényegesnek ez az eset, ahogy a többieknek sem, azt a magas barnát elkönyvelték egy újabb lánynak, aztán nem foglalkoztak vele többet. Minek?

- Odáig fajult a helyzet, hogy elkábított és abban a házban találtam magam, ahol ti voltatok. Tudtam, mi lesz ennek a vége, ezt csak azokkal csináltatta, akiket prostinak akart. Megrémülten. Azt mondtam bármit megteszek, aztán jött a tömeges elszökés két héttel később. Egy feltétellel lehettem szabad, ha a közeledbe férkőzök és információkat adok le arról, hogy milyen fontos dolgokat mondasz el nekem. Cserébe lelőtte Markot.

És ekkor Ellie nem tudott mást tenni, sírva fakadt. Szeméből patakokban hullottak a könnyek, melyeket már meg sem próbált letörölni arcának mezeiről, hagyta, hogy mindenét ellepje a keserű fájdalom, mely az igazság megszerzésével járt.

Ködös látásán keresztül megpillantotta Zayn az ajtóban.