5.Vanília illat

5.Vanília illat

 

Aki megszületik, arra van ítélve, hogy szabad. Egy ember nem lehet nem szabad, de akkora a felelősség megölelni és észben tartani a szabadságunkat, hogy úgy csinálunk, mintha nem lennénk szabadok. Menekülünk a szabadságunktól.

Elena is menekül, valójában mindenki menekül. Menekülnek, futnak a világ problémái és gondjai elől, de egyszer csak rádöbbenek; nincs hova menniük. Nyugtalanság járja körbe aurájukat, minden egyes megtett lépésüknél, nem hiszik el, hogy szabadok, azt meg pláne nem, hogy valaha azok lehessenek. Minden ember megérdemli a szabadság boldog és felemelő érzését, ha pedig ez megvan, csak érzékelniük kell, legtöbbször pedig ez a legnehezebb. Hinni.

Hosszú, fáradalmas napokat tudhatott maga mögött Ellie, így öröm volt reggel enyhe napsütésre kelnie és nem az ébresztőóra kellemetlen, idegesítő és egyben berregő hangjára. Áldotta az eget, hogy szabadnapot kapott és végre elvégezheti a bevásárlást, amire már nagy szükség volt, de napokon keresztül legyőzte a fáradság, egyszerűen nem volt képes 10-12 óra munka után elsétálni a hatalmas üzletbe, hogy aztán még fél órát töltsön a sorok között élelmiszer után kutatva.

De most volt ideje, így rá is vette magát, hogy a délelőttöt bevásárlással töltse, viszont a délutánról, még fogalma sem volt, de nem is érdekelte. A reklámújságokat tanulmányozta, bal kezében egy toll pihent, amit nem sokat használt a lista írása közben, mert nem is kellett. A jegyzeten pár tétel volt található, a legfontosabb, legalapvetőbb élelmiszerek és tisztálkodási szerek, szigorúan csak azok, amelyekre biztosan szükségét lelte. A cetlit belecsúsztatta a farmerje elülső zsebébe, felkapta a táskáját és kilépett az apartman szoba ajtaján.

A levegőben a tenger sós illata keveredett a kipufogó gázok kellemetlen szagával, és lépte – nyomon turistákat lehetett látni térképekkel és fényképezőkkel felszerelkezve, a városban pedig elkezdődött a nagy betűs Élet. A hőmérséklet ezen a napon is elérte a 30 Celsius fokot, ami az utóbbi hetek után, már kezdett meg szokottá válni.

Zayn és Hanna a csokik hatalmas választéka között szeretett volna döntőre jutni, vajon mit is egyenek a mai filmnézős estén. A férfi mindig próbált színes programokat kitalálni, de az ötletek egyre jobban fogytak, így hálát adott az égnek, mikor tegnap este rátalált a Charlie és a csokigyár című filmre böngészés közben. Többségében száműzték a konyha szekrényeiből az egészségtelen „szemeteket” és hizlalóbbnál, hizlalóbb ételeket, de egyetértettek már Melissával a kapcsolatuk alatt is, hogy egy héten egyszer megtehetik, hogy felrúgják ezeket a szabályokat egy film vagy sorozat nézése közben. Ezek a közös programok pedig egyre növekedtek felesége halála óta. Már akkor is tudta, hogy csak és kizárólag Hannával tudnak közösen túllépni a gyász szörnyű, mérhetetlen szenvedésén, amely gyökeresen megváltoztatta a család és a barátok életét. Hosszú fáradalmas éveket élt át mindenki, akinek fontos volt Melissa, karöltve a gyötrődés kínzó, mély sebeivel, amik örökre belevésődtek a szívekbe. El kellett fogadni egy soha viszont nem látást, a személyisége bénító hiányát és a közös tervek romba dőltét. Mindent, amit valaha is együtt, hosszú idők után sikerült megkaparintaniuk, mintha egy szempillantás alatt elveszett volna és véglegesen a bénító sötétségbe szakadt. Egy hegy legtetejéről kezdett el Zayn iszonyatos, végeláthatatlan mélységbe zuhanni, ekkor szüksége volt valamire, amibe biztosan megkapaszkodhat, és ez nem a barátok vagy a millió fan. Ez a mentő öv a család volt. A kislánya, a szülei és a testvérei. Zaynnek rájuk volt szüksége és nem a rengeteg sajnálkozó tekintetre vagy üzenetre, ekkor már a srácok sem tudtak neki segíteni. A One direction feloszlását részben a férfi gyengesége okozta. Nem volt ereje ennyi súlyt elbírni, hirtelen rászakadt minden, amit csak el lehet képzelni. Azon kapta magát, hogy választania kell a két álma között. Hanna vagy az éneklés? A mai napig semmi kétsége a felől, hogy jól választott-e, habár még mindig vágyik a teltházas koncertekre, tudja, hogy nagy valószínűséggel ezek már nem következnek be. Pedig mennyien lennének kíváncsiak rájuk ennyi kihagyott év után is…

-          Melyiket szeretnéd, Kicsim? - Zayn ilyenkor mérlegelt magában. Vajon mikor lenne jobb apuka? Amikor megvesz mindent, amit a lánya szeretne, vagy ha döntés elé állítja? Nem szerette volna, ha pár év múlva egy elkényeztetett tinivel találja szembe magát, ez volt az egyetlen oka, hogy nem kapott meg mindent, amit Hanna szeme, szája kívánt, pedig megtehette volna, hogy megveszi neki.

Végül egy mogyorós csokira bólintott a hölgyemény, amivel Zayn is meg volt elégedve. Csoki kipipálva. Következő sor, chips… Sokféle márkájú és ízesítésű burgonyaszirom közül választhattak volna, így Zayn- a hosszú tanácstalanság elkövetése előtt- találomra levett két csomagot és csak reménykedni tudott benne, hogy nem pont csípősbe trafált bele. Chips kipipálva. A bevásárló kocsit Zayn egyre gyorsabban tolta, majdnem száguldoztak a sorok között, és félő volt, hogy neki mennek valaminek vagy ledózerolnak egy pár csodaszép virágot, így inkább lassítottak a tempón. Az italos polcok között kisebb vita alakult ki kettejük között, hogy mégis mit igyanak, de sikerült megállapodniuk két Ice Teában. Pont, mint amit pár napja iszogattak a cukrászdában is…A sorokat róva Zayn felfedezett egy ismerős nőszemélyt, akivel pát napja oly kellemesen elbeszélgettek, bár már akkor is észrevette Ellie elzárkózott szorongását, nem értette akkor se és most se. Nem feszegettek kínosabb témákat vagy túl személyesek, gátlásaik megszabták mondandójukat, kérdésüket egy bizonyos határon, amin nem mertek keresztüllépni. Ahogy a nő a parfümök között nézelődött néha kipróbálva egyet, Zayn újra felfigyelt a tartózkodó stílusra és a félelemre, amit minél jobban próbált háttérbe szorítani Elena, de szinte már berögzült mozdulatsoraiba az ujjai tördelése vagy körme rágása. Nem tehetett róla, rossz szokás.

Zayn nem tudta mit tegyen. Menjen oda a nőhöz, köszönjön neki és kezdjenek el beszélgetni vagy menjen tovább a sorok között? Amit a cukrászdában biztosan megtudott Ellieről, az az, hogy nem beszél feleslegesen, általában ha kérdezik, válaszol, de nem fecseg időtlen időkön ugyanarról a témáról, nem, mint Melissa. A felesége képes volt percekig áradozni valamiről, úgy, hogy közben egy szusszanásnyi pihenőt sem tartott, amit gyakran meg is csodált, de volt egy olyan érzése, hogy erre Ellie is képes lenne, ha megnyílna. Zayn pedig szerette volna elnyerni a bizalmát, habár tudta, hogy nem lesz egyszerű, de felkeltette az érdeklődését ez a barna hajú kék szemű nő, aki valahonnan nagyon ismerős volt neki, de senkihez vagy semmihez nem tudta kötni. Zavarta ez a sok titok, amikre nem kapta meg a válaszát vagy a fel nem tett kérdések, amik oly mélyen fúrták az oldalát, ezek egyikére sem tudott még Marie sem felelni. Végignézte, ahogy a nő vívódik, vajon megvegye vagy otthagyja a kiválasztott parfümöt, de ahogy a pénztárcájában újra meg újra átszámolta a pénzt, arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja megvásárolni, ha még a cipőboltba is be szeretne menni, így visszahelyezte a polcra és egyenesen a pénztárhoz vette az irányát.

Zayn megváltoztatta célját és átment, abba a sorba, ahol Elena pár perce nézelődött. Óvatosan levette a két parfümöt, amiket szagolgatott a nő, és jó pár tesztcsík elfogyasztása után sem tudta eldönteni melyik a jobb. Mind a kettőben tetszett valami, ami a másikban nem volt megtalálható, de ha Ellie személyiségét nézte (amiről elég kevés információja volt), akkor a vanília kellemes illatát választaná, így azt az üveget, beletette a bevásárlókocsiba és elindult a tollak és a papírok irányába. Leszakított egy fecnit és elkezdte írni pár szavas monológját, eközben Hanna türelmesen hallgatta Zayn tervét, amihez a kislányra is szükség volt. Valóban fantasztikus terv volt és akkor még nem is tudta mennyi mindent ér el egy üveg vanília illatú parfümmel.

Ellie cipőüzlet kínálatának sokaságában merült el. Figyelnie kellett az árakra, de a kinézetre is tett. A fejében nem született meg konkrét elképzelés, tudta, hogy csak csalódás érné, ha nem találja meg a keresett terméket, így nem is volt túl nagy az elvárása. Mindenképpen lapos talpú cipellőt keresett az egy szem magas sarkú mellé, de az a választék nem volt bőkezű a vásárlókkal szemben. Hiába volt lila, sárga, zöld, rózsaszín vagy a szivárvány bármely színe, tartózkodott a világos, főként rikító színektől, inkább a sötétkék és feketék felé vette az irányát és ott keresett egy kényelmes, de viszonylag olcsó terméket. Ellie hangos lábdobogásokat hallott a bolt előtt és pár villanást is észlelt, viszont nem tulajdonított ezeknek túl nagy figyelmet, csak csendes tovább pásztázta a polcok kínálatát és magába elmormolt pár imát. Bárcsak az apartmanban lehetnék, bárcsak otthon lehetnék…

Kellemetlen meglepetés érte Zaynt, mikor a megrakott nejlon zacskókkal kilépve a szupermarketből fotósokkal és riporterekkel találta szembe magát. A pakkokat áthelyezte bal kezébe és sietősen kezébe kapta a rémült Hannát, megpróbált kiutat keresni, de addigra már belekerült abba a bizonyos gyűrűbe, amit mindenáron el akart kerülni, de ezúttal nem tudta, pedig nagyon szerette volna. Semmi másra nem vágyott, csak, hogy beüljön Hannával egy étterembe és este megnézzen egy gyermek filmet a megvett árukkal körítve. Eddig tartott a nyugalmunk – gondolta magában Zayn és elmormolt egy – két szitkozódást. A kislány apja vállába temette pofiját és szorosan ölelte magához. Valamilyen szinten rémült volt és ez érthető is a helyzetet tekintve, hiszen csecsemő korába élt át utoljára ilyes fajta érdeklődést, azóta párszor látta magát az újságban , de semmi több. Hangos kiabálások és kérdések tömkelege hallatszódott minden oldalról Zayn pedig nem tudta követni az összehordott kitalációk sokaságát rengeteg baromsággal vegyítve.

-          Jól van, három kérdésre vagyok hajlandó válaszolni utána elengednek minket!- már megtanulta Zayn, hogy érdemes az újságírókkal alkudozni, főleg most. Nagyon jól tudta, hogy el fogják őt engedni a három kérdés után, és ő minél előbb szabadulni alkart innét, viszont a feltétele utána a „közönség” még hangosabb lett, ami várható volt. Kiválasztott három embert a tömegből, akik négy év után először kaptak interjút Zayn Maliktól. Négy év elteltével végre hallhat róla a Nagyvilág!

-          Várható, hogy a One direction valaha újra együtt zenél? – kiabált egy Adele nevű riporterhölgy, a tömeg elejéről. Érezte Zayn, hogy ezt a kérdést fel fogják tenni, de egyértelmű választ nem tudott adni, pedig szinte biztos volt benne, hogy egyszer a One direction újra összeáll, nekik még nem fejeződött be a történetük, állította makacsul. Ők csak egy hosszabb szünetet tartanak, hogy lelkük, főként Zayné újra stabil, de ezúttal ledönthetetlen oszlopokon álljon és a gyász fájdalmai az évek során enyhüljenek és normalizálódjanak, amit lassan, de elkezdett érezni, de a heg örökké be fogja borítani sebzett szívét. Megfogadta, hogy soha nem felejti el azt a lányt, akit tudta nélkül megmentett és akinek Zayn volt az utolsó kapaszkodó fonala, mielőtt végleg a lejtő alján találta volna magát a sötétség fogságában. Onnan fentről örökké figyelni fogja és terelni a helyes út felé, amíg meg nem találja azt, és lábra nem tud állni a saját erejéből. Melissa, Zayn angyala volt és lesz mindörökké.

-          Meglehet! Minden lehetséges, ami csak elképzelhető! - Annyi mindent szeretett volna még mondani, de semmi biztosat nem tudott közölni az itt lévőkkel, amit megmutathatnak a világnak. Ez az egész nem csak rajta múlott.

-          Az is lehetséges, hogy újra szerelembe essen Zayn Malik, Melissa halála után? – A férfi akaratlanul is lehunyta szemeit és még közelebb húzta magához Hannát, aki csendesen dúdolgatott apja által ismert dalokat és megpróbálta kizárni az őket körülvevő kisebb csoportot, és valahol máshol érezni magát, mert kifejezetten nem tetszett neki ez a nagy figyelem, ami kettejükre irányult. Zayn nem érzett már mérhetetlen kínokat Melissa neve által, de a keserűség és a düh újra, és újra át járta testét, úgy érezte ezek az érzelmek örökké benne fognak ülni a haraggal fűszerezve.

-          Igen! – Válasza határozott volt és lényegre törő. Tudatta a közönséggel, hogy erről a témáról többet nem kíván beszélni és egyre nyugtalanabb volt. Bunkó parasztok! – Hosszú szitokáradatot szeretett volna rájuk zúdítani, mégis hagyta magába a gondolatokat, pedig már nagyon ki szerette volna mondani a sok éve benne őrlődő szavakat, hogy milyen tapintatlanok, és seggfejek voltak mindig is, és éjszakákat őrlőtt a pletykák miatt, amit róla vagy valamelyik bandatársáról kreáltak ezek a férgek.

-          Miért jöttetek Olaszországba? – A kérdés, amire tudta, hogy nem fogja megadni az igazi választ, mert ez aztán végképp nem tartozik rájuk.

Megpillantotta a szemközti boltból kijövő Elliet és megint úrrá lett rajta az érzés, hogy ő ismeri ezt a csodálatos nőt, de több álmatlan éjszaka után sem jött rá, miért sejti ezt, azt meg végképp nem, hogy emlékeinek melyik zugába keresse, már ha egyáltalán ott van.

-          Egy hosszabb nyaralásra jöttük Caorléba, de az még sok mindentől függ, ez meddig tart. – Kétségtelen, hogy az utolsó válaszával rengeteg kérdést vonzott maga után, de ezeket már nem tehették fel neki; rögtön nagy léptekkel a kijárat felé vette az irányt és szinte futva próbált elmenekülni a kíváncsiskodó emberek elől.

Tanácstalanul nézett körbe, szeretett volna még pár szót váltani egy bizonyos személlyel, vagy csak közelebbről látni, de csalódottan vette tudomásul, ez a hajó már elindult a partról és már messzeségét sem tudta felmérni, mert egy szempillantás alatt eltűnt, mint a kámfor.

Ha elolvastad, kérlek írj kommentet!